45.Fejezet - There's a Good Reason These Tables Are Numbered Honey, You Just Haven't Thought of It Yet

Köszönöm alkalmi múzsámnak,Brandykémnek! (L)

Lassan közeledünk a végéhez...
Nagyon örülnék a komiknak...sok,sok,sok kominak! :)

Kellemes melegség járt át,amint a Pattinson családdal való találkozásomra emlékeztem vissza. Már több mint egy hónap eltelt azóta.
Londonból egyenesen a New York-i JFK reptérre érkeztünk,ott egy szívszaggató búcsú után Én Los Angeles felé,míg Rob Vancouver felé vette az irányt.
Nagyon nehéz döntés volt nem vele lenni,az egészet nem csak a távolság nehezítette meg,de maga Rob is.
Szörnyű,napokig tartó vitákba keveredtünk,de a végén,mint jelen történések is mutatják Én nyertem,Rob ezzel a mondattal zárta le az utolsó vitánkat,persze azóta sem adta fel,minden beszélgetésünkkor felhozza a dolgot,hogy azonnal utazzam hozzá.
Pedig nem nyertem semmit,sőt...mindennap kínszenvedés volt.
Nemcsak a hiánya miatt,de a gondolat hogy több ezer mérfölddel arébb Kristennel van.
Igen,a zöld szörny felütötte fejét…


Hiába mondta,hogy csak barátok engem különösen zavart a naponta megjelenő pletykaáradat róluk.
Pedig mint egy ember a bizalomköréből,úgy én is tisztában voltam a miértekkel.
Az egész mizériára egy nevetségesen egyszerű szó volt a kulcs: reklám.
Igen,az egész tündérmesébe is beillő sztori mögött végig csak a pénz bújkált.
Hiszen milyen jól is hangzik,hogy a két színész egymásra talált a vásznon kívül is?
Tökéletesen kitervelt csel,amivel a gyanútlan rajongókat édesgethetik a mozikba ergo pénz…sok,nagyon sok pénz.
Annak ellenére,hogy ez egy igen gusztustalan módszer,megbarátkoztam vele,viszont azzal már kevésbé tudtam megbírkózni,hogy Kristen pincsiként lohol Rob után,valószínűleg feltünt neki,hogy míg Rob után érdeklődnek,íránta senki sem,márpedig nézőkre neki is szüksége van.


Gondolataimból Whitney kedvesen csilingelő hangja rántott vissza a kedvenc kis éttermünkbe,az Amandine Patisserie-be,pontosabban annak teraszára,ahová gyakran ruccantunk ki a csajokkal villásreggelizni.
Már Október elején jártunk,de a Los Angeles-i nap még mindig kellemesen melengette a romlott város lakóinak pénzhajhász szívét.
- Hmm…szerintem én legyűrök ma…mmm…narancslét,Fresco omlettet,friss gyümölcsöket tejszínhabbal és fahéjas mazsolákat krémsajttal – sorolta Whitney.a kedvenc pincérlányunknak,Brittanynek
- Úristen Whitney… - forgatta meg szemeit Lauren - nekem lesz egy Croque Madame és egy citromos tea,Alex drágám te mit kérsz? – fordult felém
- Csak egy narancslét – mondtam Brittanynek,aki egy kedves mosoly után már ment is be az étterembe.
- Na ez aztán a villásregi…-morogta Lauren.
- Ne haragudjatok csajok - hajtottam le fejem.
- Jaj szívecském,semmi baj!Tudjunk,hogy hiányzik – simogatta meg a hátam bátorítóan Whitney.
- Mikor is mész meglátogatni Őt? –kérdezte Lauren
- Holnap éjfélkor,Nick és Steph intézet nekem egy magángépet – mosolyogtam izgatottan.
- Akkor nem tud róla? – kérdezte Whitney szintén mosolyogva
- Nem,nem sejt semmit.

A villásreggeli után bevetettük magunkat Boulvard-ra egy kis “nézelődésre”,persze mindegyikünk nagyon jól tudta,hogy ebböl irgalmatlan költekezés lesz.
Jónéhány üzlet és feltört sarkakkal később a “nézelődésben” Whitney megkaparintott egy Peter Pilotto ruhát,míg Én és Lauren egy-egy Thakoon cipőt vittünk haza.
A vásárlás után elbúcsúztam a lányoktól,majd egyenesen a lakásom felé vettem az irányt.
Az utazótáskám már készen állt az ágyam mellett,legalább már azzal nem kell bajlódnom.

Levetettem magam a kanapéra és olvasni kezdtem,de egy oldalnál tovább nem jutottam,az asztalon heverő,eddig csöndes telefonom most irgalmatlan csöngésbe kezdett,a kijelzőn Rob neve villogott.
Habozás nélkül,vigyorogva vettem fel.
- Szia édes – búgtam a telefonba
- Szia – kuncogott Rob – gondoltam felhívlak,minden okés?
- Persze,és nálad?Hogy megy a forgatás??
- Megyeget…jobban menne,ha itt lennél.. – halkította le hangját.
- Ez nem igaz,te is nagyon jól tudod…
- Hiányzol…nem tudok koncentrálni – sóhajtotta.szinte láttam magam előtt,amint zavarában beletúr az amúgy is kócos,felfelé meredező hajába.
- Te is nekem - suttogtam én is,szemeimet csípte az elfolytott könycseppek hada…csak egy dolog tartotta bennem a lelket,hogy pár óra múlva már ott leszek mellette.
- Öhm…a családom üdvözöl…amóta nálunk voltál folyton te vagy a téma,anyu még Catherine nénikémnek is dicsekedett – mondta mosolygós hangon.
- Hát én is megszerettem őket…
- Ezt inkább nem mondom nekik,mert még eldurvulnak – kacagott fel – el tudom képzelni,ahogy…
- Van még veled valaki? – vágtam közbe.A gyomrom összerándult…a hang túlságosan is ismerős volt.
- Ohh,öhmm…igen,velem van Kristen is…áh.üdvözöl és reméli hogy jól vagy.
- Jah,én is… - remékem nem hallodta ki a szarkazmust a hangomból,bár ahhoz süketnek kéne lennie.
- Csak átjött összeolvasni a holnapi párbeszédünket – mentegetőzött Rob,az pedig már rég rossz…
- Érdekes,mert én mintha azt hallodtam volna,hogy a sörnyítót keresi… - sziszegtem a fogaim közül,mondanom sem kell csak kicsit voltam idegbeteg…
- Hát…én….
- Ne haragudj,de mennem kell…majd hívlak,szia. – köszöntem el,még a válaszát sem vártam meg
-
Muszáj volt letennem,ilyen helyzetben nem tudok logikusan gondolkodni.Legalább van néhány órám átgondolkodni,lenyugodni…majd ott megbeszéljük,persze ha lesz rá időnk…

Alex:

http://www.polyvore.com/celebrity_street_style_leighton_meester/set?id=16891909/

Whitney:
http://www.polyvore.com/look_striking_for_2010/set?id=15389916/

Lauren:
http://www.polyvore.com/lauren_conrad/set?id=13144640/

Whitney,Peter Pilotto ruhája:

http://tinyurl.com/327u3g3/

Alex cipője:

http://tinyurl.com/37dm4kr/

Lauren cipője:

http://tinyurl.com/3649dja/

Abbie:
http://tinyurl.com/36bgd2d/

Amandine Patissiere:

http://tinyurl.com/3xrtulz/
http://tinyurl.com/387aje3/

I'm Back!

Mint láthatjátok a blog újra életre kelt,ennek csupán annyi az oka,hogy - ez fura - úgy érzem ennyivel tartozom a szereplőimnek.
Igyekszem kicsit belehúzni,így hamarabb rendeződnek a sorsaik.
Ajánlom,hogy lassan kezdjetek búcsúzkodni a szereplőktöl!Persze ha olvas valaki...

Cukker blogger / Figyelmeztetés!!

Blogger Díj:


1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket


Nagyon szépen köszönöm Elena! :)

http://angyalisugallat.blogspot.com/



Kérdések: Kedvenc
...irom: Maupassant,Daudet,Márai
...könyvem: Maupassant:Bel Ami,Erős mint a halál Daudet:A halhatatlan
...ételem: olasz,görök vega kaják
...italom: kóla
...színem: nincs
....énekesem: Nat King Cole,Patrick Stump,Brendon Urie,Seal
...énekes nő: nincs
...Eggyütes: Fall Out Boc,Kings of Leon,VadFruttik :)
...Dj: nincs
...színészem: Marlon Brando,James Dean,Shia Labeouf (Robnak még bizonyítani kell)
...mozi film: Blöff,4 szoba,Breakfast At Tiffanys...
...sorozat: Jóbarátok,Így Jártam Anyátokkal,True Blood...
...dalom: Seal: It's Alright Fall Out Boy: Champagne for my real friends...(egy a sok közül)
...hangszerem: gitár,zongora
...Hónap: Május
...nap: péntek-szombat
...évszak:tél-tavasz
....napszak: nincs
...sport: tánc,vizilabda :P ...
...bloggerem: értelemszerűen akiket olvasok
...kommentelőm: aki komizik (L)
...Kedvenc idézet: egy a sok közül: “Van egy ilyen szelíd nyári világ, málnaszörppel, aludttejjel, citromos vízzel. Aztán van egy másfajta, tűzvésszel, vérrel, kéjgyilkossággal. Valahol a két világ között élek, málnaszörpöt szopogatok, s közben várom a tűzoltókat vagy a detektíveket.” /Márai Sándor

(Ég és Föld)



Akik kapják:


Szaszám: http://rpattinsonfanfiction.blogspot.com/

Sabyna: http://rpattzfanfictions.blogspot.com/

Zazi: http://eberalom.blogspot.com/

Minä: http://regvartboldogsag.blogspot.com/

Nita: http://aboldogsagviraga.blogspot.com/

Cukorka: http://twilight-evelyn.blogspot.com/


FIGYELMEZTETÉS!!!!



Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: boldogveg.blogspot.com
Erre másolta le: ennyitaboldogvegrol.blogspot.com

Ivi oldalát: feketeangyalsaga.blogspot.com
Erre másolta le: alkonyatmaskepp.blogspot.com

Kérjük ird ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

44.Fejezet - Family Portrait

- Mit is csináljunk?? – tűnődött Claire a régi családi recepteskönyvet lapozgatva – Az biztos,hogy csirke lesz…
- Nekem van egy jó receptem,legalábbis nálunk élnek-halnak érte… - mondtam félénken
- Akkor biztos nagyon finom lehet,mi is az? – mosolygott Claire kedvesen
- Csirke mézes-rozmaringos pácban párolt zöldséggel.
- Hmm…jól hangzik – mondta Lizzy a hasát dörzsölve
- Igen,akkor legyen az – helyeselt Claire,de a nagy egyetértést megzavarta Victoria telefonjának csörgése.



Egy bocsánatkérő mosoly után már rohant is felvenni.Claire nem szólt semmit, csak lemondóan ingatta a fejét,miközben a hozzávalókat pakoltuk ki a konyhapultra,
Claire mindenkinek kiosztotta a tennivalókat,Rob kapta a zöldség pucolást,Lizzy az aprítást,míg az Én feladatom a páclé elkészítése volt,eközben Claire bekészítette a húst,majd a desszerttel kezdett szorgoskodni ami sült vaníliakrém volt.
Persze szigorúan csak gyümölcscukorral,tekintettel Richard és a mi egészségünkre.




- Rob,kisfiam…inkább hagyd abba,nem marad krumpli! – szólt fiára Claire.
- Oké – vigyorgott nővérére Rob,majd mögém lépett és átkarolta derekam.
- Rob zavarsz minket! – pirított rá Lizzy
- Én nem zavarok senkit – dörmögte durcásan a vállamba - most is segítek! – mondta határozottan
- Miben is? – kérdezte az imént betoppanó Victoria.
- Éppen átadom az erőt – somolygott Rob.
- Kisfiam inkább menj és add át az erődet apádnak – kacagott fel Claire.
- Jól van – mondta durcásaan,majd egy puszit nyomott az arcomra és kislattyogott a konyhából.




Ahogy Rob kisétált a szobából a testem újabb adrenalin löketett kapott. A fülemben hallottam a saját szívdobogásomat ezzel a külvilágot teljesen kizárva.
.A kezeim újra féktelen remegésbe kezdtek,amit mély levegővételekkel próbáltam csitítani.
Miután Rob bekanyarodott a nappali felé,hogy csatlakozzon édesapjához,addig fejemben menekülési tervek százai cikáztak át.
A család nagyon kedvesnek tűnt,de egy percig sem akartam magam azzal áltatni,hogy jó szemmel nézik egyetlen szupersztár fiúk kapcsolatát velem.
Abban nyílván egyetértenének velem,hogy Rob csakis jót érdemel.
Egy boldog,kiegyensúlyozott,támogató,szeretnivaló nőt,nem pedig egy olyat,mint Én:
Hiszen mi vagyok Én??

Egy depressziós,tehetségtelen valaki,aki még tucatlánynak sem jó,valaki akinek a családjával borzasztó a kapcsolata.
Csak púp lennék a hátán,jobban mondva már vagyok.
Annyiszor mondták már,hogy nincs igazam. Jó lenne hinni ezeknek az embereknek.
De sajnos nagy tévedésben vannak,a szemük előtt egy vastag lepel lóg,amit nem akarnak lerántani.
Megpróbáltam úgy látni magam,ahogy Ők engem,de nem ment…
Minden egyes alkalommal csak egy hazug szörnyet láttam visszanézni a tükörben.

Keserű gondolataimat Claire kedves hangja és meleg érintése oszlatta el.
Meglepődve konstatáltam,hogy a konyhában már csak Én és Claire vagyunk.
Mellettem állt,boldog mosollyal az arcán.A következő pillanatban kecses kezei közé vette enyémet,majd óvón körbezárta azt.
Kellemes melegség öntött el,ezzel a mozdulattal Claire megölt mindennemű félelmet bennem.




- Tudod – kezdte halk,mézédes hangján – azt hiszem osem fogom tudni elmondani vagy meghálálni azt amit érte teszel.Örülök,hogy megtaláltátok egymást. – mosolyodott el Claire.
- De hát én nem teszek semmit. – habogtam
- De,igenis teszel!Szereted Őt és vigyázol rá…ha nem rángattad volna ki abból a ..- magyarázta hevesen,amíg el nem csuklott a hangja. Szabad kezemmel megsimítottam kézfejét,ami még mindig engem tartott szorosan.



Tudtam mit érez,miröl beszél és legfőképpen mitöl fél.Bármelyik gyenge pillanatában összetörhetik Őt.
Élve,kegyetlenül felemészthetik,nem gondolva érzéseire.Az emberek szemében Ő csak egy csillogó játék,egy percig nem sajnálnák,sőt vérszomjasan rávetnék magukat és addíg szívnák ki a pénzt a bőre alól amíg még nem késő.




Összemosolyogtunk,nem volt szükség több szóra,magyarázkodásra.
Mindketten visszatértünk a vacsorához,közben Claire elmesélte hogyan is találkoztak Richarddal.
Egy közös ismerősük révén ismerkedtek meg egy pubban Surreyben.Claire elmondása szerint rögtön tudta,hogy több lesz ez mint holmi sörözgetés.
Ezt az a tény is alátámasztotta,hogy Richard Yorkshire-böl egész Surrey-ig utazott csak azért,hogy láthassa őt.
Az a kilenc év korkülönbséget észre sem vették,tökéletesen egymásra hangolódtak már aznap este.
Több évnyi házasság és három csodálatos gyerek után is ugyanúgy imádják egymást,ezt le sem tagadhatnák.
Hazudnék,ha azt mondanám,nem képzeltem el magunkat ebben a szituációban.
Túl szép lenne…
Pár percig bírtak távol maradni,utána az egész család a konyhába zsúfolódott.


***


A vacsora végeztével mindenki az asztalnál maradt beszélgetni egy pohár bor kiséretével.
Mindent magamba akartam szívni,az illatokat,emlékeket,mindent.
Akaratlanul is mosolyognom kellett,ahogy végignéztem a családon.
Az első perctöl kezdve családtagként tekintettek rám és én ezért elmondhatatlanul hálás voltam.


Sajnos nem maradhattunk tovább,a magánrepülőnek 10-kor kellett felszállnia.
Nehéz szívvel elbúcsúztunk tőlük,majd a kocsiba beülve már száguldoztunk is a külváros felé.
Meredten bámultam kifelé az ablakon,még utoljára látni akartam a város minden egyes szegmensét.
Eközben Rob elmélyülten játszott összekulcsolt ujjainkkal,ami a combján pihent.