Továbbra is várom a véleményeteket!Sajnos azt kell,hogy mondjam,ha nem komiztok akkor sokkal többet kellesz várnotok a folytatásra!Remélem tetszik majd ez a rész!
- Régen kedvesebb voltál…
- Mit akarsz? – kérdeztem idegesen
- Azt Te nagyon jól tudod!
- Ne kezdd megint! – válaszoltam ingerülten – Miért jöttél?
- Anyukád nem mondta? – kérdezte kajánul mosolyogva.
Nem elég,hogy itt van,de ráadásul még anyámmal is pusziba vannak?!
A meglepetségem egy pillanat alatt elillant,helyét a mérhetetlen düh vette át,kezem görcsösen szorította az ajtót,körmeim belemélyedtek minden egyes erezetbe.
Nem tudom,hogy mi folyik itt,de abban már most biztos vagyok,hogy az elkövetkezendő órákban elpárolog mindenki jókedve…ezt garantálhatom.
Keserű jövőképemböl Rob meleg érintése és számomra oly kedvesen búgó hangja ránott vissza,egyenesen az ajtóba,ahol előttem még mindig Ő állt.
- Valami baj van? – kérdezte Rob kimérten.Amikor felé fordultam láttam,hogy furcsán méregeti hivatlan vendégünket.
- Nem,semmi baj édes – mondtam és végig simítottam karján.
Próbáltam megnyugtatni,de az arckifejezése alapján elég satnyának bizonyúlt próbálkozásom.
Hogy hihettem,hogy elhiszi,hogy minden rendben?Valószínűleg ezekben a percekben nem én vagyok a nyugalom mintaképe,hiszen kezeim még mindig az ajtót szorították,minden izmom megfeszült,jelen pillanatban készen álltam megvédeni azt,ami az enyém.
- Szóval Ő az – bökött fejével Rob felé.
Lenézően és mérhetetlen undorral az arcán végigmérte Őt,majd amikor végzett dühösen,ámde mégis hitetlenkedve felhorkantott.
Eközben Rob szorosan ölelő karjait még szorosabbra fonta körülöttem,érezhetően egész teste megfeszült,bár arcáról nem lehetett semmilyen érzelmet leolvasni,de szemei szinte szikrákat szórtak.
Ő egy árva szót sem értett az eddig elhangzottakból,de valószínűleg megérezhette a helyzet fenyegető mivoltát,azonnal beindultak nála a birtoklási és védő ösztönök.
- Ő mitöl jobb? – kérdezte
Már szóra nyitottam a számat,amikor édesanyám is megjelent.
- Szia Dani!Szandra,miért nem hívtad már be?! – torkolt le,amire én csak gyilkos pillantással válaszoltam.
Dühösen berontottam a szobába Robbal az oldalamon és egy puszit nyomtunk mindenki arcára,majd felkapva táskámat az ajtó felé indultunk.
A kezem már a kilincsen volt,amikor anyám elkapta a csuklómat és visszarántott magához.
- Mit képzelsz,hova mész?! – szürte ki fogai közül.
- Én mit képzelek?!Ezt inkább magadtól kellene megkérdezned! – vágtam vissza,majd amikor kiszabadítottam magam kezei közül ismét az ajtóhoz indultam.
- Hogy beszélsz velem?! – ordította – Válaszolj,hova mentek?
- Nem gondolod,hogy itt maradok Vele – böktem Dani felé,aki mindvégig boldog mosollyal az arcán nézte az eseményeket – Minek hívtad ide?
- Nem akarom,hogy visszamenj… -mondta csendesen
- És te azt gondoltad,hogy ha idehívod,majd a nyakába ugrom és elküldöm Rob-t?Ráadásul még el is játszottad,hogy kedveled és örülsz nekünk!
A válaszát meg sem hallgatva becsaptam magunk mögött az ajtót,szinte leszáguldoztunk a lépcsőröl.
Csalódtam benne,mostmár mindkét szülömben.
- Ez ki volt? - kérdezte Rob csöndesen
- A volt barátom – válaszoltam
- Sejtettem…elmondod végre? – kérdezte.
Eddig ahányszor csak kérdezte mindig hárítottam,nem akartam rá gondolni,valahol azt reméltem,ha nem beszélek róla,az olyan mintha meg sem történt volna.
De nem húzhatom tovább.
- Igen….Danival 2évig voltunk együtt,aztán ösztöndíjat kapott Londonban.A kapcsolatunk alatt milliószor tervezgette a jövőnket,de így,hogy kiköltözni készült jobbnak láttam szakítani,hiszen ki hallodt már olyat,hogy egy 21éves srác hűséges a 16éves barátnőjéhez,aki egy másik országban él?Fájt,nagyon fájt,hiszen szerettem őt,de ezt kellett tennem,nem állhattam a boldogsága útjába,nem pazarolhatta rám az idejét.Mindennap felhívott,a házunk előtt várt rám…könyörgött,hogy ne csináljam ezt vele,azt ígérte,hogy minden hétvégén hazajön hozzám…mindketten tudtuk,hogy ez egy nagyon rossz hazugság. – mondtam és egy mély sóhajtás után folytattam – Ahogy telt az idő minden sokkal jobb lett,egész addig a napig,amig össze nem futottam a legjobb barátjával,aki elmondta,hogy Dani majdnem visszautasította az ösztöndíjat,de lebeszélték róla,azt is elmondta,hogy nem randizott azóta senkivel és hogy nem is akar,mert még mindig szeret és hogy mielőtt szakítottam vele az összes haverjával elmentek gyűrűt keresni nekem…ha lehet még szörnyűbben éreztem magam,egy szemétládának.
Aztán előkerültek bizonyos hölgyek és ismerősök,akik elmesélték,hogy a kapcsolatunk alatt mennyire közel került néhány lányhoz illetve kiderült,hogy a szakításunk előtti pár órában megünnepelte az ösztöndíját és a lehetséges eljegyzésünket is… -mondtam egy fanyar mosollyal az arcomon.
Rob arcán egyszerre láttam a szomorúságot és a féktelen dühöt.
A vállamat átkarolva sétáltunk az utcán,néha megsimította az arcomat vagy egy csókot lehelt homlokomra.
Egy kis szünet után újra összeszedtem magam és folytattam.
- Lehet,hogy tudat alatt tudtam,hogy nem ő lesz az iagzi,mert nem mutattam be anyuéknak.Ezért is akadtam ki,mert nem elég,hogy ezt tette velem,és mint kiderült Dani a mai napig úgy gondolja,hogy ez neki járt..
- Szerinte ez oké volt,hogy megcsalt?! – csattant fel Rob
- Igen,úgy tervezte,hogy ha összeházasodunk is folytatni fogja…szóval nem elég,hogy szerinte ez így teljesen rendben van,de még az anyám is képes volt megkeresni és odahívni,csak azért,hoy szakítsak veles és ne menjek vissza L.A-be.
Nem mondott semmit,de láttam rajta,hogy rosszul esett neki,hiszen Ő s azt hitte,hogy jó úton jár.
Lehajtott fejjel ballagott mellettem,miközben még mindig magához szorított.
Nem bírtam tovább nézni,így meállítottam és kezeim köé vettem szomorú arcát,ami még így is gyönyörű volt számomra.
- Ugye tudod,hogy nem választhatnak szét? – kérdeztem,majd finoman megcsókoltam puha ajkait.
- Igen – bólintott,majd szorosan magához ölelt és egy hosszú csókban forrtunk össze.
Minden csókunk más és más,de mindegyikben benne érződik az egymás íránt érzett tiszta szerelem.
Dani:
.jpg)
