15.Fejezet - Bad Thing...

Szeretném megköszönni mindenkinek a kommenteket...Zazi,Sabyna,Evelyn,Orsolyáá,Ancsi,Kriszti...remélem nem hagytam ki senkit:)
Nem valami happy rész...de azért remélem elmegy.
Kérek kommenteket...tudjátok ,kell a visszaigazolás!
- Igen?
- Szia,én vagyok,csak gondoltam megkérdezem hogy vagy?
- Láttam az újságokat…de jó,te?
- Átlátsz rajtam – mondta nevetve – de jól.
- Ez nem volt meggyőző...
- Attól félek hogy lassan rájössz hogy nem érek ennyit és elmenekülsz... – még a vonal túlsó végén is éreztem ezt a félelmet ami lassan felemészti.
- Ez pont fordítva igaz.
- Ez viszont butaság!Nincs igazad.
- Akkoris igazam van!
- Nem
- De
- Annyira nem,hogy átmegyek megbüntetni… - mondta mostmár óriási vigyorral a hangjában.
- Az nem lenne jö ötlet...itt van egy csomó lesifotós.
- Akkor végképp átmegyek megvédeni!
- Húú micsoda kifogás…. – mondtam mostmár vigyorogva.
- Tudom…van hátsó bejárat?
- Van
- Akkor indulok is,szia.
- Szia – mondtam és leraktuk a telefont,izgatottság lett úrrá rajtam amitöl elkeztem kapkodni.
Gyorsan befejeztem a ruha vállrészét ami inkább volt ’Szentivánéji Álom’ kosztüm,mint hétköznapi ruha.
Kapkodva elpakoltam aztán mint valami ötült beszáguldottam a szobámba valamilyen normális ruháért.
Kikaptam a szekrényböl egy szürke,3/4 ujjú tunikát és egy fekete farmert.
Felöltöztem és magamra fújtam kedvenc Valentino: Rock’n’ Rose parfümömet majd kihúztam a szememet.Beletúrtam hosszú,göndör fürtjeimbe ami a derekam közepéig hullot,kanyarogva alább.
Össze-vissza rohangáltam mint a meszes egér,aztán eszembe jutott milyen hamar ideértünk tőle ezért gyorsan leszaladtam a lépcsőn a hátső ajtóhoz.
Nagyon gyorsnak kell lennem hogy észre ne vegyenek a paparazzik,ugyanis az ajtón keresztűl rálátni arra a beugróra ami a hátsó ajtóhoz vezet.
Mély levegőt veszek és szorosan a falhoz lapulok...egy gyors ugrás és a beugróban találom magam.
Elégedetten vigyorgok hogy milyen profin megoldottam a dolgot,amikor észreveszem hogy Rob settenkedik fel a lépcsőn.
Még mindig vigyorogva nyitom ki az ajtót.Rob szintén vigyorogva libben be az ajtón.
- Szia – mondjuk szinte egyszerre.
Lehajtja fejét,arcomat két keze közé fogja és hosszú,édes csókot lehel ajkaimra.
A lábaim remegnek,a szívem kihagy,a helyzetet még izgalmasabbá teszi pusztán a gondolat,hogy egy csapat vérszomjas lesifotós áll pár méterre tőlünk.
Összeszedem magam és megfogom a kezét majd felvázolom neki a helyzetet.
Szorosan átölel aztán átszökkenünk a lépcsőre.Rob büszkén konstatálja,hogy ninja nagyi is megírigyelné ezt a hadműveletet.
Felszaladunk a lépcsőn,csukódik az ajtó,kattan a zár.
Nem tétlenkedett sokáig szorosan magához ölelt és egy csókot nyomott a homlokomra.
A kanapém felé botladoztunk,leültünk és szorosan magához vont.
A nap további részében így üldögéltünk,csókolóztunk…ebben annyira kimerültünk hogy szétterültünk a kanapén.
Kezei érintése édes álomba ringattak,csak valamikor hajnalban keltem fel,amikor észrevettem hogy nincs mellettem.
Kábán kikászálódtam a kanapé meleg öleléséböl,már mindenhol kerestem,de nem találtam sehol...aztán suttogásra lettem figyelmes – azt hiszem ő volt – a hangok a bejárati ajtó másik oldaláról jött.
A fülemet az ajtóhoz tapasztottam – tényleg az ő hangját hallodtam,de már korántsem vagyok biztos,hogy hallani akarok valamit is.
A gondolataim mint megannyi villám cikázik a fejemben.Egyre rosszabb,sötétebb gondolatok.
És amit hallodtam sem segít,sőt még rosszabbá válik az egész.
Rob kedves hangon mentegetőzik…
- Hidd el,ez nem az aminek…de…de tudnod kell hogy fontos vagy,sokat jelentesz… - úristen,azt hiszem szívinfartusom van…tudtam,hogy ez túl szép…
- Nemsokára megyek…mert még nem tudok elszabadulni… - én nem tartalak vissza,fortyogtam magamban.
Elköszönt az illetőtöl és lenyomta a kilincset.
Eközben én visszafeküdtem a kanapéra és vártam…

Alex ruhája (amit varr):

http://img2.tinypic.info/viewer.php?file=i21is7jqyliuznwevv8s.jpg

Alex felsője:

http://i36.tinypic.com/2nlvmde.jpg

Alex nadrágja:

http://i38.tinypic.com/2e0iuyv.jpg

14.Fejezet - Calling

Mert annyira kértétek:)
Ez a rész nem annyira mozgalmas...de azért várom a kommenteket!:)

Pár perc várakozás után meghallodtam anyukám kedvesen csillingelő hangját.
- Szia Szandika! – ajaj…ha ezt mondta azzal a bizonyos mézes-mázos hangnemben az azt jelentette hogy nagy bajban vagyok.
- Szia Anya!
- Véletlenül...nem felejtettél el valamit??Hmm?Mondjuk hogy 2 naponta legalább egy emailt írsz??
- Tudom,ne haragudj,de ez az utóbbi pár nap teljesen összejött,alig voltam itthon .
- Jó,de többet ne forduljon elő!Tiszta idegbeteg voltam hogy miért nem hívsz.
- Megígérem.És...mizu otthon?
- Még nem végeztem.miért voltál alig otthon? – persze ezt is azzal a vigyázz-mit-mondasz-mert-lehet-hogy-tudom hangján mondta,ami ilyen helyzetekben elég ijesztő...még nem akartam beszámolni neki Rob-ról.
- Hát,tudod voltam erre-arra...
- És volt veled valaki amikor erre-arra voltál?
- Tudod,ha erre-arra mászkálsz óhatatlanul van veled valaki.
- Szandi...
- Anya?
- Na jó,akkor ezt hagyjuk.Képzeld,nagyival voltunk az újságosnál egy mostani adóújságért és szerinted ki volt a pletykalapokban? – adóújság…anya mérlegképes könyvelő és közgazdász...azt hiszem ez nála szakmai ártalom,de valószínúleg ezért olyan piszkosul jó benne.
- Talán a nagyi?
- Hogy találtad ki?Na mostmár elég volt,ne szórakozz...inkább mond el ki ez és mi van vele!
Már vagy egy órája oda-vissza kibeszéltem Rob-t,de a végén csak ennyit mondott:
- Tudod mi az álláspontom,ha hülye és te is hülye leszel miatta akkor nem fogom hagyni hogy tönkreted az életed.Mondtam már hogy melléd egy amolyan csöndes gyilkos való – csöndes gyilkos... mint például egyik ismerősünk...tök nyugodt pasi,csak gyűjti a mozdony maketteket és időjárás előrejelzést csinál...
Persze semmi ”aranyos”vagy valamit nem mondott.Elmondta hogy ígéretesnek tűnik aztán elköszöntünk.
Azt már megállapíthatom hogy tuti rákeresett...és ezután is figyelni fogja Rob-t.
Kikapcsoltam a gépem aztán az órára pillantottam,fél 6 volt,soha nem tudok visszaaludni ezért elővettem a Family Guy dvd-m.
Stewie-n fetrengtem a röhögéstöl amikor valaki kopogott.
Sietve vágtam át a lakáson,miközben az ajtó másik oldalán valaki rendületlenül kopogott.
Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Lauren kipirult arcával találtam szembe magam.
- Lauren!Jól vagy??Mi a baj? – mondtam miközben betessékeltem.
- Szia,persze jól vagyok csak kicsit sokkolt az a 20 paparazzi aki a kapuban rád várakozik.
- Komolyan??De honnan...miért...
- Most te vagy az új,csillogó játékszer és megkell szoknod hogy ez lesz amig Robert-tel vagy.Mert ügye vagy?? – kérdezte gyermekien csillogó szemekkel.
- Ezért jöttél hogy együtt vagyunk-e?
- Aha...
- Hát,úgy néz ki... – mire kimondtam Lauren sikított egyet és elkezdett fel-le ugrálni.
- Íííííííííí de jó!!
- Abbahagytad?
- Igen.Na én megyek is...mikor hozod az üzetbe a ruhákat? – az egyetem mellett ruhákat készítek,amiket abba az üzetbe viszek eladni amiben történetesen Lauren dolgozik,szintén az egyetem mellett.
- Talán holnap.Ma még befejezem az utolsót,ugyse tudnék kiszabadulni az új hódolóim miatt.
- Ez igaz,tudod mit?Holnap beugrok értük,ha gondolod.
- Az jó lenne.
- Akkor holnap....ha esetleg van valami akkor nyugodtan hívhatsz,ugye tudod?
- Persze
Bezártam Lauren után és a papaazzik előtt az ajtót.Elővettem a varrós cuccomat és elkezdtem befejezni a ruhát.
Éppen a cérnát fűztem be,amikor elkezdett csörögni a telefonom.
Az ismerős három betű volt…’Ron’,mély levegőt vettem majd gyorsan felvettem a telefont.

13.Fejezet - Spotlight

Tudjátok...komment!:)

Az ajtó előtt ott állt egy fekete mini cooper,amiböl maga az ördög szállt ki.
Vigyorogva indul el felénk,A szemem közte és Rob között járt.
Úgy láttam Rob-t is meglepte a ” kedves” ismerős látogatása.
- Szia Rob – mondta negédes hanggal és még mindig azzal az idióta vigyorral
- Kristen...szi...szia...te,mit keresel itt?
- Gondoltam meglátogatlak – a vigyor még mindig ott volt az arcán,már ott voltam hogy fejbe nyomom.
Most emelte rám tekintetét,eddig észre sem vett,mintha láthatatlan lennék.
A vigyor hál’istennek végre eltűnt arcáról,fintorogva tetőtöl talpig végig mért majd szóra nyitotta száját:
- Nem tudtam hogy jótékonykodsz...vagy netán végre felvettél egy takarítónőt? – mondta majd gonosz mosoly kúszott arcára.
Én alapból elég nyugodt vagyok,ezért most nyeltem egyet és elővettem legbájosabb mosolyomat miközben magamban szidtam ezt a boszorkányt.
Rob meglepetésemre nem volt ilyen nyugodt...
- Nem,szó sincs róla...ő itt a barátnőm,Alexandra – ingerült hangja menydörgésként hasított a levegőben.
A barátnő szó hallatán összerezzentem majd fura melegség áradt szét bennem,de ezt nem mondhattam el Kristenröl...
Arcáról ismét eltünt a mosoly és helyette dühösen fújtatott,ami engem egy újjabb adag boldogsággal töltött el.
Rob eközben átkarolta a derekamat és magához húzott,ekkor lépett elő a semmiböl 5 paparazzi.
Meglepődve néztünk farkasszemet a kamerákkal.
Rob szerencsére gyorsan reagált,kézen fogott és az autó felé húzott.
Gyorsan beszálltunk az autóba és szinte száguldva hagytuk ott Kristent és a fotósokat.
Egy ideje már mentünk amikor megköszörülte torkát és megszólalt:
- Ne haragudj,óvatosabbnak kellett volna lennem...és ne haragudj Kristen miatt sem. – még mindig mérges volt,szeme szikrákat szort a dühtöl.
- Nem haragszom,ez nem a te hibád...bár a barátnős résznél megleptél...
- Azért se haragudj,ostoba ötlet volt...tudom hogy korai és hogy nem volt róla szó...csak úgy gondoltam...
- Örülök hogy így gondoltad...
- Akkor ezentúl használni fogom ezt a megnevezést – mérgét mintha elfújták volna,helyette arcát káprázatos mosoly és csillogó szemek váltották fel.
- Örömmel hallom... – mondtam és egy mosolyt küldtem felé.
Kerülőkkel,de sikeresen a lakásom elé értünk.Kiszáltunk majd kézen fogva a bejárathoz siettünk.
Az ajtóhoz érve megfogta a derekamat és magához húzott,majd mohón birtokba vette ajkaimat.
Átbújtam karjai alatt,így még közelebb férkőzve hozzá,csókjától már a lábam is megremegett.
Sajnos nem tartott sokáig,elhúzódott tőlem majd fájdalmas arccal a fotósokra és a biztonságomra hivatkozva rohant el.
Felballagtam a lépcsőkön,majd ledobáltam a cuccaimat,elővettem a telefonomat,beraktam a kedvenc cd-m és elindultam venni egy forró fürdőt.
Gyorsan írtam egy sms-t a lányoknak hogy élek és az este jól sikerült,persze elhallgattam az este fénypontját,Kristent és a fotósokat,bár úgy érzem ez nem fog titokban maradni,de most nem volt kedvem egy órákig tartó konferencia híváshoz.
A forró,habos fürdőben ülve újra és újra végig pörgettem a történéseket a fejemben.
Először is olyat tettem ami egyébként nem jellemző rám,bár a legaggasztóbb hogy valahol nem bántam meg.
Másodszor...Kristen csak úgy beállított,ami számomra még barátokként is meglepő...ráadásul örülnie kellett volna hogy Rob nincs egyedül,hamár barátok...
Harmadszor,azt hiszem megállapíthatom hogy együtt vagyunk.
Testemet egyszerre árasztja el a boldogság és a félelem.
Lehet hogy megint előrevetítem a negatívumokat,de határozottan rossz előérzetem van.
Úgy döntöttem eleget áztam ezért magam köré csavartam egy törülközőt,majd egy könyvel bedöltem pihe.puha ágyamba.Úgy döntöttem a napom olvasással töltöm el,úgy talán sikerül nem tépelődnöm...
Már néhány órája olvashattam amikor szemhéjam elnehezült,én pedig a szavak tengerébe vesztem.


Sötét volt amikor felkelltem,ránéztem az órára az pedig hajnali 1 mutatott.
Fetrengtem még pár percig aztán a laptopom elé ültem.
Bekapcsoltam az internetet és kis híján leestem az ágyról amikor msn.com-on megláttam magam Rob és Kristen társaságában.
A szalagcím ez volt ”Kristen rajtakapta Rob-t egy ismeretlen lánnyal”...
Ezután kíváncsiságom elhatalmasodott felettem ,tudtam hogy ez rossz ötlet,de muszáj volt megnéznem...
Felmentem a Google-re és beírtam Rob nevét,14 millió találat...a legelső fansite-ra kattintottam.
Az oldalon persze ismét azt a képet láttam,de több féle magyarázattal,mint például: én egy esküvőszervező vagyok,grupieztunk vagy hogy béranya vagyok.
Persze voltak akik mondták hogy Rob barátnője vagyok,de azok közül is több kategória alakult ki: tetszettem nekik Rob-bal és nem bánják ha együtt vagyunk vagy nem tetszik nekik hogy Kristent megcsalta,nem repesnek az örömtöl,de ha boldoggá teszem Rob-t nem érdekli őket vagy nem tetszem nekik és ők sokkal jobbak lennének Rob-bal.
Már legalább 2órája jó szórakoztam,de úgy döntöttem mára elég volt a mókából.
Jobbnak láttam felhívni anyut,az utóbbi időben nem nagyon tudtam vele beszélni,ezért elindítottam a skype-t.

Kristen kocsija:

http://images03.olx.com/ui/1/97/66/f_529166_1.jpg

12.Fejezet - Little Less 16 Candles,A Little More Touch Me

Talán ez az eddigi kedvenc részem.Továbbra is várom a kommenteket!

Hátulról simitotta végig karomat,miközben arcát a nyakamba fúrta.
Megfordított,magához vont majd édes csókot lehelt ajkaimra.
Amilyen gyengéden kezdtük,annyira eldurvultunk.
Zihálva,de mohón kaptunk egymás ajkai után.Igaz ajkaink összeforrtak,de én mégis többért áhítoztam.
Kezeink sem bírtak magukkal,ujjaimmal lasssan végig cirógattam izmos hátát,míg ő kezeivel a derekamon és a hátamon időzött.
Ajkai lassan a nyakamra csúszott,ott pedig csókokkal hintette be minden egyes részét.Akármennyire is akartam őt tudtam hogy itt kell abbahagynunk,de nem tudtam elengedni.Ezért tovább sodródtam az érzékek tengerén.
Felkapott és az ágyra rakott.
Fölém tornyosulva ismét szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Csókok közepette próbáltam róla lerángatni zakóját,majd mikor sikerült a művelet,inge gombjaival próbálkoztam.
Eközben ő a ruhám cipzárjával bajlódott,mikor sikerült lecipzároznia lecsúsztatta rólam azt.
Zihálások,elfúló nyögések közepette próbáltam kicsatolni övét.
Mikor már mindketten megszabadultunk ruháinktól pár pillanatig zihálva néztünk egymás szemébe.
Szeme a tüzes vágytól csillogott.
Nem bírtuk sokáig..ismét egymásnak estünk.Mohón vette bírtokba számat,egyre szenvedélyesebben lettünk egymáséi.
Zihálásaink és nyögéseink mint tenger morajlás visszhangzott a csöndes házban.
Mellém feküdt majd pár perc lihegés után a megfogta a kezemet,felé fordítottam a fejemet és megláttam azt a nagy,boldogságtól csillogó,kék szemeit és egy óriási vigyort amit ugyan próbált,de nem tudott legyűrni.
A boldogsághoz ami eddig elárasztott új érzelmek csatlakoztak...félelem és azt hiszem szégyen.
Hova tettem az eszem??Csak háromszor találkoztunk és én lefeküdtem vele,gratulálok!
Nem csodálkoznék,ha többé nem látnám.
Saját magam szidásából Rob rántott vissza,a kezemet cirógatta majd amikor összerezzentem az arcomat kezdte simogatni.
Majd fájdalmas arccal megszólalt:
- Megbántad,ugye? – a fájdalommal teli hangja kegyetlenül facsarta össze szívemet.
- Nem miattad,vagy mert nem volt jó,hanem mert énis akartam és ilyet még sosem
- csináltam...őszintén szólva úgy érzem magam mint egy lotyó – magamat is sikerült meglepnem..senkivel nem voltam még ennyire őszínte...mindig is féltem kiadni magam...és mostmár teljesen kiszolgáltatott vagyok előtte.
- Nézd, én sem szoktam ilyet csinálni,de eddig nem is éreztem így senki íránt...ezért nem hagyom hogy lotyónak vagy még rosszabbnak tartsd magad...
Kicsit ugyan megnyugtattak szavai,de még mindig ott motoszkált bennem az a sok kérdés és félelem.
Látva további tépelődésemet a mellkasához vont,majd simogtni kezdte kezemet ami a mellkasán nyugodott.
Az utolsó dolog amire emlékszem hogy Rob egy csókot lehelt homlokomra aztán minden elsötétült.
Hálásan adtam át magam a sötétségnek,hadd öleljen jötékony keblére.

A nap meleg simogatására ébredtem,nehézkesen kinyitottam a szemem és rögtön Rob után kezdtem kutatni a szobában,de sikertelenül.
Az ágyat a ruháink vették körbe,de akárhogy kerestem nem talátam az enyémet,ezért felkaptam Rob zakóját,csak az volt a közelben.
Kicsoszogtam a szobából Rob-t keresve...nem kellett sokáig kutatnom.
Lent ült a kanapén és gitározott.Hallva lépteimet a lépcső tetejére kapta gyönyörű szemeit és mikor tekintetünk összetalálkozott eleresztett egy mosolyt.
- Felébresztettelek? – kérdezte miközben még mindig mosolygó arccal megindult elém
- Nem
Mire válaszoltam neki elémért,én megálltam az utolsó lépcsőfokon,bár még így is sokkal magasabb volt nálam.
Megfogta a derekamat és magához húzott.Egy hosszú csók után egy kicsit hátrébb húzódott,de ajkaink még mindig összeértek,így kezdett el beszélni:
- Mondtam már hogy nagyon jól áll a zakóm?Ezentúl hordhatnád.- mondta huncut vigyorgás közepette.
- Hmm...nem,nem mondtad még,gondolom a látvány teljesen elvette az eszed.
- Gondolatolvasó vagy – mondta és ismét csókban forrtunk össze.
Nehézségek árán – vagyis Rob és a szája – ,de sikerült kijutnom a fürdőbe.
Próbáltam valamilyen emberi arcot csinálni magamnak több-kevesebb sikerrel,bár ezt Rob kérte ki magának...
Visszavettem a ruhámat,közben megvártam amíg ő is felöltözik.
Egyszerrre léptünk ki a vakító,west hollywood-i napsütésbe.
Vigyorogva nyitotta ki előttem a kaput,már indultunk volna a kocsijához,de a boldogságom egy pillanat alatt elpárolgott a káprázatos napsütésben.

11.Fejezet - Hearts Collide

Várom a kommenteket!Tudjátok,ha nem írtok nem tudom hogy folytassam-e egyáltalán!

Kinyitotta az ajtót majd bevezetett a házba.
A szemem elé egy gyönyörű nappali tárult,fehér falakkal amiket festményekkel és művészképekkel díszitettek.
Kandallóval,üvegasztallal,fekete bőrkanapéval és egy gyönyörű,fekete Steinway&Sons versenyzongorával.
Meglepődve konstatáltam hogy az általam diagnosztizált ”hanyagság” jobban mondva ”csöves look alike” mögött talán egy jó izléssel rendelkező férfi egyeddel sikerült találkoznom.
- Nagyon szép házad van – mondtam még mindig a meglepődöttségtöl kábultan.
- Köszi,de ez az ügynököm érdeme,mindent bérelek.
- Na szép...
- Tudom hogy nem jó ez így...de ne a bútorokról beszéljünk,inkább az asztalához kisérem hölgyem.
Az ”asztalom” ahogy Rob mondta,egy valószínűleg általa össze eszkábált asztalból állt,két székkel amit az ablakhoz tolt.
Szó se róla,kitett magáért.Fehér abrosz,gyertyák,egy kicsit érdekesen összehajtott szalvéta,de kétségtelenül gyönyörű kis asztal volt.
- A specialitásomat csináltam – mondta és kihúzta a székemet.
- Vagyis?
- Rendeltem
- Húú lassíts mert még leveszel a lábamról
- Úgy terveztem – sikerült ismét zavarba hoznia…ezen már senki sem lepődik meg,ugye?
Kiment a konyhába majd megpakolva jött vissza az asztalhoz.
A vacsoránk is ”Rob style”-ban volt,ami kólát,pizzát,hamburgert,sültkrumplit és salátát takart.
Miután rájöttem hogy nála eszünk azt hittem hogy gond lesz a vacsorával,tekintve hogy vegetáriánus vagyok már 15éve...bár ezt a számot nehéz elfelejteni.Ezért hálás tekintetet küldtem felé.
Vacsora közben sokat beszéltünk a munkáról,hogy lassan kezdik az Eclipse forgatását Vancouverben,amitöl mintha szomorúság érződött volna a levegőben.
- Azt hittem szeretsz velük lenni...
- Persze,nagyon jó fejek...
- Akkor mire fel ez a szomorú hang?
- Hát...előbb New York-ba kell mennem forgatni,aztán szinte rögtön megyek Vancouverbe...és ez azt jelenti hogy...nem foglak egy jó ideig látni…
- Ki mondta hogy találkoznánk?
- Reménykedtem,és különben sem hagynám hogy meglógj!
- Nem terveztem...
- Akkor még találkozunk? – mondta boldogságtól csillogó szemekkel.
- Hát nem hagyhatom hogy egy olyan csodálatos ember nélkülj élj mint én.,bár Vancouverben is lehet valaki...
- Hmm...csaknem féltékeny vagy? – az arcán másodpercek alatt suhantak át az érzelmek,nem vagyok benne biztos,de mintha a boldogságot,félelmet és a kíváncsiságot láttam volna.
- Öhmm...nem,dehogy
- Akkor hogy értetted? – kérdezte vigyorogva...ebböl nem nagyon tudom kivágni magam,talán nem is akarom.
- Nem is tudom...Kristenre meg ilyesmik...
- Ettöl féltem...nézd nincs köztünk semmi,arra jutottam hogy az emberek automatikusan egynek tartanak minket,mert a karaktereink egy pár,de a barátságnál nincs köztünk semmi.
- Nekem nem tartozol elszámolással
- Tudom,de szerettem volna ha tisztázzuk.
- Miért is? – kérdeztem miközben elővettem huncut mosolyomat.
- Hát,gondoltam van valami...
- Valami mindig van...
- Bölcs meglátás
- Ugye?És terveztél valamit?
- Van egy művészfilm ami állítólag elég jó,gondoltam megnézhetnénk.
- Jól hangzik.
Miután nagyjából elpusztítottuk a vacsit úgy döntöttünk hogy körbevezet a házban aztán kezdhetjük a mozizást.
Felkaptam a tányérokat az asztalról és kivittem a konyhába.A konyhája láttan teljesen lehidaltam,olyan gyönyörű konyhát már rég nem láttam.
Miután fuldokoltam egy kicsit az irigységtöl megfogta a kezem és elindultunk az emeletre.
A lépcsőn felérve a második ajtóhoz vezetett.Az ajtót kinyitva elém tárult Rob hálószobája.Krémszínű falakkal,kék padlószőnyeggel,piros függönyökkel,fehér komóddal és két festménnyel amit nem tudok hovarakni.
Teljesen elbambultam a látványtól mikoris puha kezek érintésére zökkentem vissza.

Rob nappalija:

http://st.houzz.com/simages/21907_0_8-6936-modern-living-room.jpg

Az asztal:

http://www.sporthotel.hu/gallery/romantikus_hetvege.jpg

Rob konyhája:

http://www.ikea.com/ms/en_CA/complete_kitchen_guide/kitchen1.gif

Rob hálószobája 1:

http://christinatonkininteriors.com/images/interiors/gossip%20girl/1J/IMG_7925.JPG

Rob hálószobája 2:

http://christinatonkininteriors.com/images/interiors/gossip%20girl/1J/IMG_7958.JPG

10.Fejezet - Keeps Gettin' Better

Várom a kommenteket!

Ki a franc lehet ez?
- Igen?
- Szia,csak kiváncsi voltam hogy visszajött-e a nagyi és hogy esetleg lenne-e kedved velem vacsorázni...
Ezt a hangot bárhol és bármikor felismerném.
- Hát a nagyi visszajött,de nem vacsorázgatok idegenekkel...ráadásul mostanában találkozgatok egy pasival és nem hinném hogy díjazná...
- Milyen a pasi? – kérdezte mosollyal a hangjában.
- Hát Ron,el kell hogy mondjam...elég bamba szegénykém...és azt hiszem analfabéta is...
- Ez övön aluli volt...de azért még elviszlek vacsorázni
- Oh tényleg?Megtiszteltetés lenne...
- Akkor érted megyek 7-re
- Oké.Akkor szia.
- Szia
Vigyorogva fordultam vissza a lányokhoz,de nem láttam mást mint két vigyorgó,csillogó szemű kis 5 éves kislányt.
- Ő volt az,ugye?? – Whitney szeme csak úgy csillogott az izgalomtól.
- Igen... – mondtam én is vigyorogva
- Tényleg nem érdekelheted... gúnyolódott Lauren.
- Szóval akkor vacsorázni mentek??
- Igen,értem jön 7-re.
Whitney ránézett az órájára majd teljes pánik lett úrrá rajta.
- Úristen!Már 1 óra is elmúlt...gyorsan válasszuk ki miben mész – mondta és mint egy eszelős beviharzott a szobámba.
Laurennel csak ültünk ott egymást nézve,próbálva feldolgozni az előbb látottakat.
Whitney zavart meg minket,amikor megfogta a kezünket és berántott minket a szobámba.
Kemény 2órás harcom volt a lányokkal mire találtunk egy olyan ruhát ami mindenkinek tetszik.
A ruhám egy rövid,v-kivágású,narancssárga-fekete ruha lett.
A lányok leléptek és megígértették velem hogy a randi után dobok nekik egy sms-t.
Már nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni ezért elkezdtem lassan készülődni.
Berobbantam a fürdőbe.Lezuhanyoztam,fogat mostam,felöltöztem,kihúztam a szemem,felkentem egy kis szájfényt aztán szétterültem a kanapén.
Az idő borzalmas lassúsággal telt.
Már csak egy óra volt ”Ron” érkezéséig amikor csöngettek.
Rohantam kinyitni az ajtót...ere nem számítottam...
Rob állt előttem...öltönyben...ez a gyengém.
- Nem csak analfabéta vagy,de még az órát sem tudod? – incselkedtem.
- Haha te kis vicces – csoda hogy értettem ezt a mondatot,fixírozott aztán bambán vigyorogni kezdett.
- Bocs hogy ilyen hamar jöttem,de úgy látom mehetünk – mondta és ismét végignézett rajtam.
- Persze mehetünk.Most elárulod hogy hova megyünk?
- Hozzám – úgy mondta mintha csak a boltba mennénk.
Elég ijedt arcot vághattam mert nagyon jól szórakozott amikor leértünk a lépcsőn.
Ismét ott volt az a szépséges kocsi.Kinyitotta előttem az ajtót és beültem.
Néháyn krimibe illő összeesküvés elmélet után próbáltam pozitívan gondolkodni és nem kombnálni.
Meglepődve konstatálam hogy csupán 5 percre lakik tőlem.Egy gyönyörű fehér ház előtt álltunk meg.
Kinyitotta az ajtót majd a kapuhoz sétáltunk.

A Ruha:
http://media.dorothyperkins.com/wcsstore/DorothyPerkins/images/catalog/05137674_normal.jpg
A Kocsi:
http://m.blog.hu/sz/szaffy/image/Ford_Mustang_Fastback_with_Cammer_Engine_1965_001_JW4V.jpg
Rob Háza:
http://www.aceshowbiz.com/images/news/paris1.jpg

9.Fejezet - Don't Waste Your Time On Me

Az előző részböl kimaradtak a képek ezért most beraktam őket,akit érdekel hogy néz ki a park az nézze meg...megéri nagyon szép hely.

Oda-vissza hallgattam a már jól ismert számokat,de a figyelmemet nem sikerült elterelni.
Biztos hogy ezt akarom?Persze hogy vele szeretnék lenni,de így?Valószínűleg az első adandó alkalommal kinyírna az a több millió fan.
És persze ott lennének a gusztustalan,becsmérlő cikkek és kommentek...kezdve a külsömmel...és milyen igazuk lenne!
Nálam sokkal jobb barátnője lehetne azok közül a lányok közül.
Ha pedig valamilyen oknál fogva mégis engem választana,ami azt jelentené hogy nem teljesen komplett...akkor is ott lenne a családja és a barátai akik tuti utálnának...
Talán jobb lenne ha nem találkoznék vele többet...
Mire észbe kaptam a ” pozitív” gondolkodás közben elszaladt az idő.Már 7:30 van...
Azt hizem ideje lenne összeszedni magam...gyorsan lezuhanyoztam,fogat mostam,kivasaltam göndör fürtjeimet majd felöltöztem.
Mivel a lányokkal már vagy egy hete lebeszéltünk mára egy ebédet,így jobbnak láttam bevásárolni.
Nem hinném hogy értékelnék a kóla,műzli,mozzarella kombót...
Ezért felkerekedtem bevásárolni.
A boltból kijövet ismét sikerült megállapítanom hogy ezek az amerikaiak borzasztó műkajákat esznek.Már vagy két hete lángosokkal és anyukám húslevesével álmodok...
Az órámra pillantva észrevettem hogy már 10:30 van,így ideje lenne összedobni valami kaját.
A specialításaimat csináltam,tésztasalátát és édesszájú révén lime szuflét.
A csajok óramű pontossággal toppantak be...ezért csak Whitney-nek lehetek hálás.
Ledobták a táskájukat majd leültünk ebédelni.Nem sokára feldobják a Rob témát.Látszik rajtuk hogy nem bírják sokáig...1...2...há
- És mivan Rob-bal?
...rom…így lenne ötösöm a lottón!
- Mi lenne? – mondtam rezzenéstelen arccal.
- Nem is tudom...gondoltam van valami,hamár vele jöttél haza a bárból és vele voltál tegnap...vagy ez valamilyen magyar módi? – gúnyolódott Lauren.
- Nem,nem az...és igen,ő hozott haza,de nem lesz belőle semmi...
- Mi?Miért? – kérdezték egyszerre,de közeben Laurennek majdenem sikerült megfulladnia.
- Hát...nem hiszem hogy jó ötlet lenne...és azt sem hogy kellenék neki mert...
- Na ezt most hagyd abba! – fördmedt rám Whitney.
- Te egy aranyos,okos,vicces,szép,tehetséges csaj vagy...miért ne akarna veled lenni?
- Na persze...különben sem hiszem hogy valamit is akarna tőlem.
Lauren már szóra nyitotta a száját amikor hirtelen megszólalt a mobilom.
Gyorsan átvágtam a szobán és megpróbáltam kihalászni az óriási táskámból.
Örömmel nyugtáztam hogy az illető nem tette le,amíg a táskámban könyékig turkáltam.Általában feladják...én meg persze pont akkor találom meg.
Kihalásztam a telóm...de a kijelzőn egy ismeretlen név villogott...Ron...
De nem is ismerek Ront…

Hálószoba:

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_dZ_DxBZb47jeSacB28RSCpFOhaJbCTLW7nCI9bRWuUfn2at-Yebk7tOqTPjsKLZkWfSRBk2S6WBl3IBbRX4zCZ7w4GqxgLmMXm7ft5iLq4w1AmxHe1g5GXQmIYmS5f4JzW0kS3Tqh0U/s400/BedroomDesign18.jpg

Konyha:

http://img2.timeinc.net/toh/i/g/0107_islands/kitchen-islands-01.jpg

8.Fejezet - A Blossom Fell

Közénk tette a kosarat aztán ismét megszólalt.
- Mivel főzni nem tudok és nem szeretnélek megölni vagy megmérgezni ezért ne számíts normális kajára.
- Tőled nem várok semmi normálisat.
- Megadom magam,te győztél.
Elkezdte kipakolni a kosarat...kóla,csokik,cukorkák...
- Húha,kitettél magadért.Igazán tehetséges szakács vagy
- Ugye?
A nap további részében már szokásunkká vált a csipkelődés.Sajnos lassan kezdett besötétedni és a parkban is záróra volt ezért a lakásom felé vettük az írányt.
Ismét itt...a kapuban.
Le sem tagadhatná hogy mi a terve...megint.
Megindult felém majd megállt.Látszott rajta hogy nagyon vacillál.
Aztán megszólalt:
- Most is számítanom kéne valamire?
- Ninja nagyira gondolsz?
- Igen – mondta nevetéstöl kipirult arccal.
- Konferencián van Jackie Chan-nel és a Tininindzsa teknősökkel.
- Jól tolja – mondta mostmár rákvörös arccal.
- Hát igen...
Amikor sikerült lenyugodnia közelebb lépett majd az ajtóra nézett várva a nénit.
Amíg ő az ajtót bűvölte én közelebb léptem felé amit persze észrevett és egy huncut mosollyal jutalmazott.
Kezeit a derekamra tette és lassan magához vont.A kezeimet a karjára tettem,ő lehajtotta a fejét és egyre közelebb ért az enyémhez.
Ajkaink rohamosan közeledtek egymáshoz míg végül csókban forrtak össze.
Csókja forrón égette ajkaimat.Szomjasan ittam minden csókját.
Kezeimet lassan csúsztattam végig izmos karján amíg a nyakához nem értem,ott elidöztem egy kicsit majd arcát kezeim közé fogtam és mohón húztam magam felé.
Ezt ismét egy mosollyal nyugtázta miközben én az ujjaimmal beletúrtam kócos hajába.
Pár perc után nehezen váltunk el egymástól,levegőért kapkodva.
Ezután a túlfűtött,érzelemdús este után jobbnak láttam menekülni.
- Khmm...hát,izé...tudod,nekem...szóval.ott azaz izé holnap...hmm...szia – rekedtes,elfuló hangomtól sütött róla a boldogság.
Nem vártam meg a további reakcióját,azonnal beszaladtam a házba.
Pihegve közben magamat ostorozva a hülyeségemért,de hazaértem.
Ismét ledobáltam a cuccaimat.De olyan fáradt voltam hogy azonnal az ágyamba zuhantam.
Egyben biztos voltam...nem lesz nehéz szépeket álmodni.
Tényleg szépet álmodtam...egy ideig...
Az idilli boldogság után jött a rémálom...álmomban már egy ideje együtt voltunk amikor rajtakaptam Rob-t Emilie-l és Kristen-nel…majd közölte velem hogy neki ez jár és ”kussoljak”.
Zihálva riadtam fel az éjjel kellős közepén.Kétségekkel telve nyúltam az ipodomért egy kis megnyugvást keresve.

A Park:

http://image62.webshots.com/62/5/12/70/2241512700014706357Jedqvq_fs.jpg

http://i.pbase.com/v3/45/592145/2/48919131.IMG_1437.jpg

http://farm4.static.flickr.com/3344/3221911292_ec8b8928e6.jpg

http://www.maryte.com/html_pages/images/descanso.jpg

http://d26gwstgzomn0u.cloudfront.net/61_4701d533d8ab7_m.jpg

7.Fejezet - Unforgettable

Azok a számok amik felkerültek,azokról kapták a fejezetek a címüket.Ha nem akarjátok,szóljatok leszedem.Mivel nincs nagy érdeklődés ezért még a 8.fejezetet felrakom,de nem hiszem hogy lesz folytatás.

Két utcányit sétáltunk lefelé amikor hirtelen megállt egy fekete,Ford Mustang előtt.
Bambán néztem rá és a kedvenc autómra.
Látva a reakciómat vigyorogni kezdett majd kinyitotta nekem az ajtót.
Elővett a zsebéböl egy fekete sálat és elindult vele felém.
- Most bekötöm a szemed,de ne próbálj ellenállni! – csibészes mosolyának amúgy sem tudtam volna ...
- Jó rendben- ígértem neki.
Bekötötte a szemem majd besegített a kocsiba.Lehuppant az ülésre aztán a motor morgása törte meg a csendet.
Útközben próbáltam kiszedni belőle hogy hova megyünk,de a válasz mindig egy kuncogásból és egy nem-böl állt.
Nem tudom meddig mentünk,de nekem óráknak tűnt.Aztán egy hirtelen kanyar után a motor elcsöndesedett.
Az eddigi izgatottságom teljesen úrrá lett rajtam.Alig várom hogy meglássam mire ez a nagy titkolózás.Kinyitta az ajtót majd kisegített a kocsiból.
Már nyúltam volna a sálért amikor megszólalt:
- Nem bírsz magaddal?
- Jaj,ne csináld már!Nem bírok tovább várni!
- Borzasztó vagy...nekem sokkal többet kellett várnom a bárban,ez a te büntetésed.
- Ahm...sokat kell még várnom?
- Nem.
Megfogta a kezem és elkezdett vezetni.Nem elég,hogy nem tudom hogy hol vagyok,de most még puha keze érintésével is kínoz.
És tényleg nem kellett sokáig várnom...vagy 3 perce mehettünk amikor megállított és a hátam mögé lépett hogy levegye a sálat.
Levette a sálat és a szemem előtt egy gyönyörű park terült el.
A Descanso Garden...gyakran töltöttem el itt az unalmas délutánokat.
Pontosabban az International Rosarium résznél voltunk,ahol több mint 3,000 rózsa vett minket körül.
Nem lehetett egyszerű elintéznie hogy itt piknikezzünk ugyanis a parkban csak az éttermekben lehet enni.
A meglepődöttségtöl eddig észre sem vettem a kis fonott piknik kosarat ami a lába mellett volt,rajta egy piros takaróval.
Lehajolt érte hogy szétterítse azt.Én még mindig meglepődve álltam ott és néztem ahogy próbálkozik.Nem nagyon sikerült neki az enyhe szembeszél miatt...amin én jól szórakoztam.
Nagy nehézségek árán,de sikerült leterítenie.
- Kész!- mondta büszkeségtöl csillogó szemekkel.
- Nagyon ügyes kisfiú vagy!- mondtam és megveregettem a karját.
- Nem vagyok kisfiú – mondta gyerekesen és közben próbált nagyon durcás fejet vágni...több kevesebb sikerrel.
- Te tudod Pinokkió...
Nagy vihogások közepette sikerült leülni a művére.

6.Fejezet - When The Day Met Night

Nagyon szépen köszönöm és továbbra is várom a kommenteket!

Persze hogy Rob volt az.
- Szia..ömm...találkozhatnánk holnap,persze ha akarsz és neked is jó.Óh..és majdnem elfelejtettem...azért mert leakartál koptatni még nem kellett volna lefizetned a nagyit. – a mondat végén már nehezen állta meg röhögés nélkül.
Vigyorogva küldtem neki egy sms-t:
- Előtted semmi nem marad tiokban, de nem mondhatod hogy az öreglány nem végzett jó munkát...és holnap ráérek!
Olyan izgatott lettem mint egy 5 éves kislány a szülinapi zsúrja előtt.Ezért az alvás szóba sem jöhetett,inkább beraktam az Álom luxuskivitelben-t.A kedvenc filmemet.
Az utolsó dolog amire emlékszem hogy Audrey Hepburn gitározik és a Moon River-t énekli...
A kopogás ébresztett fel,sejtelmem sincs ki lehet az ilyen korán...illetve most hogy az órára nézek,nincs is olyan korán...9:38.
Komótosan kivánszorongtam az ajtóhoz közben beletúrtam ősasszony sörényembe és próbáltam kilátni a fejemböl.
Kinyitottam az ajtót és egy nagy kék szempárral majd egy hatalmas vigyorral találtam szembe magam...ki más lehetett volna,ha nem Rob?
- Jó Reggelt!Szép haj... – mondta a röhögéstöl elfuló hangon.
- Reggelt.Te beszélsz?!És minek köszönhetem hogy itt állsz?
- Na-na ennél jobb dumával is lekoptathatnál...mondjuk a nagyi az hatásos volt...nincs itt véltelenül – mondta és közben vigyorogva bekukucskált.
- Mi van?Túl korán van,te pedig túl sok akcentussal beszélsz.
- Bagoly mondja...tutdod megbeszéltük a mai találkozót!
- Ja,igen már emlékszem...de gondoltam hívsz vagy ilyesmi...
- Minek vesztegetni az időt?
- Mmm...ülj le,azonnal jövök.- mondtam és közben a fejemmel a nappali felé böktem.
Megvártam amíg leül a kanapéra aztán gyorsan beszaladtam a szobámba és előkotortam a kedvenc farmerom,a Fall Out Boy-os koncertpólóm és szaladtam a fürdőbe.
Amikor kimentem Rob felállt a kanapéról és elindult felém majd megszólalt.
- Csinos vagy,bár felőlem maradthattál volna pizsamában.Indulhatunk?
- Hát asszem köszi,de nem hiszem hogy a többi ember értékelné...persze indulhatunk.
Felkaptam a táskám és a bőrdzsekim majd kifelé menet megkérdeztem hogy hova is megyünk.
- Majd meglátod.
- Attól félek...
Leiramodtunk a lépcsőn majd amikor az ajtóhoz értünk kinyitotta azt előttem.
Hálásan bár kicsit megilletődve kinyögtem egy köszit amin ő nagyon jól szórakozott,közben igyekeztem a lehető leghamarabb kiérni az ajtón.
Ne kérdezzd miért...ez is egy buta szokás.
Kiértünk a kapu elé majd balra indultunk.Akkor még nem sejtettem miben lesz részem...

5.Fejezet - Cupid's Chokehold

Légyszíves kommenteljetek...csak így tudom hogy folytassam-e vagy inkább hagyjam abba!

Meglepetésemre szinte azonnal megszólalt.
- Ööö…lenne kedved elmenni egyszer mondjuk...vacsorázni vagy ilyesmi?
- Húú…ez olyan hirtelen jött,nem is számítottam rá.. – mondtam mire ő röhögésben tört ki.
- Hmm...hát persze. – mondtam és ő még mindig kuncogott.
- Jó,akkor add meg a telefonszámod.Nem fogsz megint meglógni!
- Én nem lógtam meg…és mi a garancia hogy felhívsz?Lehet hogy csak úgy mondtad…
- Tudod mit?Én beírom a telefonodba az én számom,te pedig az enyémbe..és ha nem hívnálak,ami nem fog megtörténni..akkor számon kérhetsz,ez így megfelel?
- Persze…bár ez azt jelenti hogy nem tudlak lerázni..
- Ajánlom hogy ne rázz le! – mondta egy káprázatos mosolyt eresztve.
Telefont cseréltünk és beírtam a számom a telefonjába.
Los Angelest nem mondanám esős városnak,de most úgy eleredt az eső,mintha dézsából öntenék.Ez is csak ezen az örült napon történhet meg.
Szerencsénkre ott állt egy taxi amibe azonnal bevetettük magunkat.
Rob hajthatalan volt ezért először engem vittünk haza.
A taxi megállt és én már elköszöntem volna,de Rob hirtelen kipattant az autóból és kinyitotta az én oldalam felöli ajtót.
Kiszálltam majd becsapta az ajtót és mondott valamit a taxisnak...mire az elhajtott.
Elindultunk a kapu felé majd megálltunk és egymást néztük.
Hosszú percekig csak álltunk,egymást néztük.Aztán felém lépett…egyre közelebb.
A szívem örült sebességgel zakatolt,szinte már a torkomban éreztem.
Lehajtotta majd oldalra fordította a fejét,ajkaival sebesen közelített az enyémhez.
Az ajkaink már majdnem összeértek amikor Mrs.Pratt kivágta a kapu ajtaját.
Zavartan szétváltunk majd egyszerre köszöntünk Mrs. Pratt-nek
- Jó estét!
- Jó estét drágaságaim! – mondta.
Rob már indult volna felém,de én gyorsan előkaptam a kulcsom és elköszöntem:
- Öö...majd akkor találkozunk..Jó éjszakát! – mondtam és már a házban voltam.
Lassan felvánszorongtam a negyedikre és kinyitottam az ajtót.
Lerúgtam a cípőm,ledobtam a táskám a kanapéra és elindultam a fürdő felé.
Nem vágytam semmi másra csak egy kád forró füdrőre.
Ahogy ott ültem elgondolkodtam a ma estéröl,a viselkedésemröl amit több mint valószínű Rob váltott ki.
Ne érts félre,mindig és mindenkivel így csipkelődök,de nem egy gyakorlatilag ismeretlen sráccal.
Kiszálltam a kádból,felöltöztem és leültem a kanapéra.
Eszembe jutottak a lányok ezért elővettem a telefonomat hogy írjak nekik egy sms-t.
Akkor vettem észre az üzenetet a hangpostámon.Elindítottam és amint meghallodtam azt az ismerős hangot akaratlanul is elvigyorodtam.

Fürdő:

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN6RLAmzTmfCaRb6Ky7_kxdYN8CVCO8ITz3bLvaDO3vdKmg2xMKvOlI-Y5j5AX0wrj6lPzMA-6BplYh54QNfEaJlYk8q3DNvnN6VDMkR7mrTF63Gte2_4t9KB2HmPmz0PrF8NRMJk1DqM/s400/k+buckingham7.jpg

Nappali:

http://img.hgtv.com/HGTV/2008/11/26/dh09-living-room-wide_s4x3_lg.jpg

4.Fejezet - Hook Me Up

Egy ideig nem lesz friss ezért egyenlőre érjétek be ennyivel!
Várom a kommenteket!:)
***Felkerültek a szereplők képei(Alex képére még várni kell...remélhetőleg találok vmi hozzám hasonló képet)***

- Szia,én Whitney Port vagyok!
- Robert Pattinson – mondta és kezet ráztak
- Húha,nagyon tetszettek a filmjeid.
- Jó – mondta és közben fájdalmas arcot vágott.
Átmentünk a szokásos kanapénkhoz az italainkkal.A jobb oldalamon Rob ült,míg a bal oldalamon Lauren mellette pedig Whitney.
Rob közelebb húzódott és megszólalt:
- Te nem vagy amerikai.
- Húúú micsoda meglátás
- Irígykedsz,mi?
- Hát igen,nem tudom tagadni. – mondtam mire mindketten elkezdtünk nevetni.
- Magyar vagyok.
- Csak a szomszédba költöztél át…
- 10.023km…
- Az nem is távolság!
- Szerintem se.
- És miért jöttél ebbe a ”csodálatos” városba? – kérdezte
- Tanulni.
- És minek tanulsz?
- Pszichiáter,ha gondolod majd kezellek..
- Hát lenne mit csinálnod,de az orvos és a páciense között nem lehet semmi
Ettöl a mondattól elfeledkeztem a zavaromról és egyenesen a szemébe néztem.
Nyílván észrevette mert rögtön magyarázkodni kezdett:
- Én..khmm..én..nem úgy értettem…hogy,izé.. – dadogta,de gyorsan közbevágtam…
- Hát igen,nem lehet az orvos és a páciense között semmi..- mondtam és valamilyen felindulásból egy bátorító mosolyt küldtem felé
Úgy tűnik ez bejött,mert vissza mosolygott majd ismét megszólalt:
- Elég sokan vannak itt,nem megyünk el sétálni?
- De,persze mehetünk. – mondtam majd Laurenékhez fordultam.
Elmondtam hogy sétálni megyünk mire ők összenéztek és egy óriási vigyort küldtek felém.
Miután átverekedtük magunkat a tömegen a kellemes los angeles-i levegő csapott meg.
Jobbra indultunk el,felfelé az utcán.Egy ideig csöndben mentünk egymás mellett mire elővette a cigijét és ismét megszólalt.
- Kérsz? – kérdezte és közben felém nyújtotta a dobozt.
- Kösz,de nem használok tüdő ropit.
- Tüdő ropi?Ez jó...ezt ezentúl használni fogom.
Pár pillanat múlva már nem bírtam a kiváncsiságommal ezért muszáj volt rákérdeznem:
- Múltkor mit akartál mondani? – amint megkérdeztem éreztem hogy a kiváncsiság és a félelem egyszerre lesz úrrá rajtam.
- Hát… - lefelé nézett,de így is láttam a félelmet az arcán.
- Hát...nem is tudom…azt hiszem elakartalak hívni randizni vagy meghívni egy italra… - mondta szégyenlősen még mindig a járdát szugerálva.
- Csak akartál? – kérdeztem egy huncut mosolylyjal amit nem tudtam,hogy ezt neki vagy a már megivott italomnak tudhatom be.
- Még mindig akarom… - mondta és ő is mosolygott
- És elhívsz? – kérdeztem,bár ezt a vielkedést sem tudtam hova tenni.
- Egy kicsit kéőbb – mondta.
Na ezt jól megcsináltam.Hova gondoltam??Mostmár tuti hogy valamilyen dumával leráz és soha többet nem látom,amit teljesen megértek.

3.Fejezet - New Perspective

Nagyon örülök hogy tetszik a történet,nagyon aranyosak vagytok!:)
Kommenteljetek!

- Nem miattad nem jöttem,kevés vagy te ahhoz… – incselkedtem, de még mindig nem néztem rá.
Huncutul mosolygott,a szeme csak úgy csillogott a kíváncsiságtól…le sem tagadhatta volna mennyire tetszett neki…
- Hát igen…nem mindenki lehet olyan mint Te – mondta még mindig vigyorogva majd kócos hajába túrt.
- Ne is mond,olyan nehéz ilyen tökéletesnek lenni.
- Jaj ne viccelj,kirázod a kisujjadból.
- Na jó,ha te mondod – mondtam és mindketten úgy vigyorogtunk mint a tejbetök.
- És szabadna megtudnom fenséges személyed nevét? – kérdezte.
- Alexandra.
- Szép név,bár nem annyira mint te.
Ismét sikerült zavarba hoznia,persze ezen is jól szórakozott.

- És nincs vezetékneved? – mondta még mindig rajtam röhögve.
- De van.
- És elárulod?
- Nem. – mondtam mire majdnem a hajáig felhúzta a szemöldökét.
- Úgyis rólam álmodozol majd,aztán követnél…nem kockáztathatok.
- Már fantálziálgattam,ha ez számít … - mondta közben közelebb csúszott és az arcomat kezdte fürkészni az első piros foltok után.
Nem kellett sokat várni rájuk…
- Én Robert Pattinson vagyok,de gondolom erre már rájöttél…azért ez nem fair hogy én nem tudom a teljes neved.
- Az életben sok minden nem fair.
- És még bölcsek is vagyunk…
Ebben a percben futott be Lauren,már kezdett volna a mondókájába és húzott volna a szokásos kanapénkhoz,de szerencsére gyorsabb voltam.
- Lauren hadd mutassam be neked… öö … hogy is hívnak…Ron?
- Robert,de hívj Robnak – mondta majd kezet fogott Lauren-nel.
Rob továbbra is jól szórakozott a csipkelődésemen miközben Lauren még mindig ott állt mellettem és tök bambán bámulta Rob-t
Kis csönd következett vigyorogra egymásra sandításokkal fűszerezve.
Lauren szeme végig köztem és Rob közt járt majd amikor megunta ezt a kis intermezzot megszólalt.
- Nem is mondtam,de jön Whitney is – mondta Lauren.
Whitney,potenciális barátnő…azért potenciális mert eddig csak egyszer találkoztunk,de már akkor szimpatizáltunk.Nem mellesleg gyönyörű,okos…és most idejön...
Rob pedig abban a pillanatban rájön hogy nem kéne rám vesztegetnie az idejét.Túl szép volt hogy igaz legyen.
Pár perc múlva Whitney is betoppant és gyönygörűbb volt mint amire emlékeztem.
Két puszival köszönt nekem és Laurennek majd bemutattuk Robnak.
Kezet fogtak eközben lelki szemeim előtt láttam amint kicsusszan a kezeim közül a lehetőség…

2.Fejezet - The (After)Life Of The Party

Remélem azért a sztori olvasása nem okoz senkinek belső vérzést...
Légyszi kommenteljetek!

Ott állt Ő. Teljes életnagyságban . Robert Pattinson.
Rögtön felismertem kusza hajáról és csillogó kék szeméröl, noha én nem vagyok rajongó és a filmért sem vagyok oda,de a szívem kihagyott gyönyörűsége láttán.
Zavaromban gyorsan a padlóra kaptam a tekintetem. Mit akarhat tőlem? Áhh biztos csak útban vagyok vagy csak szórakozni szeretne rajtam…
Nem tudom ezt meddig folytattam, de a csendet Ő törte meg elbűvölő akcentusával.
- Szia. Öhm … tudod…izé…én nem szoktam csak úgy odamenni lányokhoz,de…
Már kezdett érdekessé válni a helyzet mikoris Lauren hirtelen köztünk termett a semmiböl.
- Szia Alex!Ne haragudj hogy késtem! – mondta és elkezdett egy boxhoz húzni.
Meglepetésemre Rob arcán egy fájdalmas grimasz suhant át,majd ismét a sötét sarok felé vette az irányt.
A hely pillanatok alatt megtelt és én hiába kerestem az este tovább részében már nem láttam többet.

Másnap reggel borzalmasan ébredtem .Ezt a két mojito-nak és bár nehezen,de be kell látnom a Rob-bal való találkozásomnak is szerepe volt.
Mit akarhatott mondani? ” nem szoktam csak úgy odamenni lányokhoz,de…fogadtam a haverokkal”…
A kiváncsiságom már majdnem felemésztett,de muszáj elfelejtenem.Nem rágódhatok rajta…ez is a „mi lett volna ha” listámra kerül…
A vizsgaidőszak elkezdődött,a napok teltek és az életemet a reggeltöl estig való szüntelen tanulás tette ki.

Az utolsó vizsgám után Lauren hívott,hogy megünnepelhetnénk hogy mindketten túléltük a vizsgákat.
Nem vagyok egy partyarc,sőt…én vagyok a legmesszebb tőle,de ezután a húzós időszak után örömmel mondtam igent .


Nyolc óra,ismét az Angels&Kings-ben…Lauren megint késik…jellemző.
A pulthoz ültem és akaratlanul is Rob-t kerestem, de nem számítottam rá hogy meglátom…
A szemünk összetalálkozott,eleresztett egy mosolyt és elindult felém.
A már védjegyévé vált kockás ing-póló-farmer-nike cpő kombóban volt,de így is szívdöglesztően nézett ki.
Leült a mellettem lévő székre és percekig csak csendben ültünk egymás mellett.
Pár perc tépelődés után megszólalt:
- Azt hittem nem látlak tőbbé – mondta majd félénken rám sandított
Nem meghazudtolva önmagam a hajam mögé bújva probáltam összeszedni magam.
Látszólag ez meglepte,de szerencsére ahelyett hogy otthagyott volna inkább tovább próbálkozott.
- Bár még a nevedet sem tudom,de esténként vártalak,bár megértem hogy nem jöttél…én sem szívesen találkoznék magammal – mondta és fájdalmasan felkacagott.
Rám várt??Komolyan azt hiszi hogy miatta nem jöttem??Tényleg ennyire paranoiás és patetikus??
Nem hagyhatom hogy azt higgye miatta nem jöttem ide. Nagy levegő,nyugi!Ugyan mi történhet?

1.Fejezet: Nine in the Afternoon

Ismét egy forró los angeles-i napra ébredtem.Ezt már megszokhattam volna az alatt az egy hónap alatt amióta az amerikai álomban élek.
Nem mondom hogy könnyű volt elhagyni Magyarországot,a családomat és a barátaimat,de már 10 éves korom óta erröl álmodoztam.
És tessék,9 évvel később itt fekszem a west hollywood-i lakásom pihe-puha ágyában.
A csöndet a telefonom rendületlen csörgése töri meg.Minden erőmet felhasználva a mobilért nyúltam.Egy ismerős név villogott a kijelzőn.
Lauren, ő az első amcsi barátnőm.
- Igen? – kérdeztem rekettes hangon.
- Szia Alex!Csak azért hívlak hogy elmehetnénk az Angels&Kings-be …
- Jól hangzik!
- Akkor ott 8 körül?
- Oké, akkor ott. Puszi
- Puszi
Amint letettem a telefont visszazuhantam a párnák közé,bár tudtam hogy lassan kelnem kell ha végezni akarok a mai teendőimmel.
Kigurultam az ágyból és bevetettem magam a fürdőbe.Lezuhanyoztam,felkaptam kedvenc fehér ingruhámat.
Habár én soha nem tartottam magam szépnek a környezetem nem így gondolta.
Elég alacsony vagyok,csupán 158cm.Göndör,barna hajam és kék szemem van hozzá porcelán szerű fehér bőröm. Nem kell sokat magyaráznom miért tűnök ki olyan nagyon a holywood-i csajok közül…
Szerencsére ma nem kellett bemennem az egyetemre,szóval mai program csak összepakolni a lakást és lustálkodni.
Benyomtam egy kis zenét és elkezdtem pakolni…

Amikor készen lettem elégedetten néztem körbe és úgy döntöttem hogy mivel ilyen ügyes voltam megérdemlek egy kis filmnézést.
A filmnek fél 7-kor lett vége,így úgy döntöttem hogy ideje készülődni.
Gyorsan bevágtattam a fürdőbe lezuhanyoztam és egy emberi arcot pingáltam magamnak, ami szemkihúzásból és egy kis szájfényböl állt.
Felvettem a fekete ,köves ruhám,egy magassarkút és hozzá egy piros clutch-t.
Jobbnak láttam indulni,hiszen péntek van és mindenki bulizni indul – nem mintha az ittenieket nagyon izgatná hogy milyen nap van,hétköznap is ugyanúgy elmennek mintha péntek lenne.
Pár percel 8 előtt már ott vártam Laurent az ajtó előtt… szokásához híven késik.
Inkább bemegyek és iszok valamit amíg a kisasszony befut,gondoltam.
Leültem a pulthoz és kértem egy mojito-t.
Amíg az italom szürcsöltem szokásomhoz híven az embreket néztem ahogy nevetgélnek vagy éppen a pasijuk arcába öntik az italuk mert az egy szőke macával flörtölt a sarokban…
Éppen fordultam az italomhoz amikor észrevettem egy alakot amint engem néz… utálom ha néznek ezért gyorsan lesütöttem a szemem – amolyan ha én sem látom ő sem néz alapon.
De tévedtem,a tekintetét még mindig magamon éreztem.
Aztán egy hideg kéz ért a vállamhoz, összerezzentem ijedtemben.
Már szóra nyitottam a számat hogy megdorgáljam Laurent amikor észrevettem hogy Ő az…

Alexandra ruhája:

http://media.dorothyperkins.com/wcsstore/DorothyPerkins/images/catalog/70940201_normal.jpg

cipője:

http://media.dorothyperkins.com/wcsstore/DorothyPerkins/images/catalog/22333101_normal.jpg

táskája:

http://media.dorothyperkins.com/wcsstore/DorothyPerkins/images/catalog/18303512_normal.jpg

Angels&Kings:

http://www.me-barcelona.com/img/dining/angels-and-kings-club.jpg

http://www.me-barcelona.com/img/dining/angels-and-kings-club-2.jpg

http://media.timeoutchicago.com/resizeImage/htdocs/export_images/174/174.x600.eat.jo.angles.jpg?