12.Fejezet - Little Less 16 Candles,A Little More Touch Me

Talán ez az eddigi kedvenc részem.Továbbra is várom a kommenteket!

Hátulról simitotta végig karomat,miközben arcát a nyakamba fúrta.
Megfordított,magához vont majd édes csókot lehelt ajkaimra.
Amilyen gyengéden kezdtük,annyira eldurvultunk.
Zihálva,de mohón kaptunk egymás ajkai után.Igaz ajkaink összeforrtak,de én mégis többért áhítoztam.
Kezeink sem bírtak magukkal,ujjaimmal lasssan végig cirógattam izmos hátát,míg ő kezeivel a derekamon és a hátamon időzött.
Ajkai lassan a nyakamra csúszott,ott pedig csókokkal hintette be minden egyes részét.Akármennyire is akartam őt tudtam hogy itt kell abbahagynunk,de nem tudtam elengedni.Ezért tovább sodródtam az érzékek tengerén.
Felkapott és az ágyra rakott.
Fölém tornyosulva ismét szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Csókok közepette próbáltam róla lerángatni zakóját,majd mikor sikerült a művelet,inge gombjaival próbálkoztam.
Eközben ő a ruhám cipzárjával bajlódott,mikor sikerült lecipzároznia lecsúsztatta rólam azt.
Zihálások,elfúló nyögések közepette próbáltam kicsatolni övét.
Mikor már mindketten megszabadultunk ruháinktól pár pillanatig zihálva néztünk egymás szemébe.
Szeme a tüzes vágytól csillogott.
Nem bírtuk sokáig..ismét egymásnak estünk.Mohón vette bírtokba számat,egyre szenvedélyesebben lettünk egymáséi.
Zihálásaink és nyögéseink mint tenger morajlás visszhangzott a csöndes házban.
Mellém feküdt majd pár perc lihegés után a megfogta a kezemet,felé fordítottam a fejemet és megláttam azt a nagy,boldogságtól csillogó,kék szemeit és egy óriási vigyort amit ugyan próbált,de nem tudott legyűrni.
A boldogsághoz ami eddig elárasztott új érzelmek csatlakoztak...félelem és azt hiszem szégyen.
Hova tettem az eszem??Csak háromszor találkoztunk és én lefeküdtem vele,gratulálok!
Nem csodálkoznék,ha többé nem látnám.
Saját magam szidásából Rob rántott vissza,a kezemet cirógatta majd amikor összerezzentem az arcomat kezdte simogatni.
Majd fájdalmas arccal megszólalt:
- Megbántad,ugye? – a fájdalommal teli hangja kegyetlenül facsarta össze szívemet.
- Nem miattad,vagy mert nem volt jó,hanem mert énis akartam és ilyet még sosem
- csináltam...őszintén szólva úgy érzem magam mint egy lotyó – magamat is sikerült meglepnem..senkivel nem voltam még ennyire őszínte...mindig is féltem kiadni magam...és mostmár teljesen kiszolgáltatott vagyok előtte.
- Nézd, én sem szoktam ilyet csinálni,de eddig nem is éreztem így senki íránt...ezért nem hagyom hogy lotyónak vagy még rosszabbnak tartsd magad...
Kicsit ugyan megnyugtattak szavai,de még mindig ott motoszkált bennem az a sok kérdés és félelem.
Látva további tépelődésemet a mellkasához vont,majd simogtni kezdte kezemet ami a mellkasán nyugodott.
Az utolsó dolog amire emlékszem hogy Rob egy csókot lehelt homlokomra aztán minden elsötétült.
Hálásan adtam át magam a sötétségnek,hadd öleljen jötékony keblére.

A nap meleg simogatására ébredtem,nehézkesen kinyitottam a szemem és rögtön Rob után kezdtem kutatni a szobában,de sikertelenül.
Az ágyat a ruháink vették körbe,de akárhogy kerestem nem talátam az enyémet,ezért felkaptam Rob zakóját,csak az volt a közelben.
Kicsoszogtam a szobából Rob-t keresve...nem kellett sokáig kutatnom.
Lent ült a kanapén és gitározott.Hallva lépteimet a lépcső tetejére kapta gyönyörű szemeit és mikor tekintetünk összetalálkozott eleresztett egy mosolyt.
- Felébresztettelek? – kérdezte miközben még mindig mosolygó arccal megindult elém
- Nem
Mire válaszoltam neki elémért,én megálltam az utolsó lépcsőfokon,bár még így is sokkal magasabb volt nálam.
Megfogta a derekamat és magához húzott.Egy hosszú csók után egy kicsit hátrébb húzódott,de ajkaink még mindig összeértek,így kezdett el beszélni:
- Mondtam már hogy nagyon jól áll a zakóm?Ezentúl hordhatnád.- mondta huncut vigyorgás közepette.
- Hmm...nem,nem mondtad még,gondolom a látvány teljesen elvette az eszed.
- Gondolatolvasó vagy – mondta és ismét csókban forrtunk össze.
Nehézségek árán – vagyis Rob és a szája – ,de sikerült kijutnom a fürdőbe.
Próbáltam valamilyen emberi arcot csinálni magamnak több-kevesebb sikerrel,bár ezt Rob kérte ki magának...
Visszavettem a ruhámat,közben megvártam amíg ő is felöltözik.
Egyszerrre léptünk ki a vakító,west hollywood-i napsütésbe.
Vigyorogva nyitotta ki előttem a kaput,már indultunk volna a kocsijához,de a boldogságom egy pillanat alatt elpárolgott a káprázatos napsütésben.