14.Fejezet - Calling

Mert annyira kértétek:)
Ez a rész nem annyira mozgalmas...de azért várom a kommenteket!:)

Pár perc várakozás után meghallodtam anyukám kedvesen csillingelő hangját.
- Szia Szandika! – ajaj…ha ezt mondta azzal a bizonyos mézes-mázos hangnemben az azt jelentette hogy nagy bajban vagyok.
- Szia Anya!
- Véletlenül...nem felejtettél el valamit??Hmm?Mondjuk hogy 2 naponta legalább egy emailt írsz??
- Tudom,ne haragudj,de ez az utóbbi pár nap teljesen összejött,alig voltam itthon .
- Jó,de többet ne forduljon elő!Tiszta idegbeteg voltam hogy miért nem hívsz.
- Megígérem.És...mizu otthon?
- Még nem végeztem.miért voltál alig otthon? – persze ezt is azzal a vigyázz-mit-mondasz-mert-lehet-hogy-tudom hangján mondta,ami ilyen helyzetekben elég ijesztő...még nem akartam beszámolni neki Rob-ról.
- Hát,tudod voltam erre-arra...
- És volt veled valaki amikor erre-arra voltál?
- Tudod,ha erre-arra mászkálsz óhatatlanul van veled valaki.
- Szandi...
- Anya?
- Na jó,akkor ezt hagyjuk.Képzeld,nagyival voltunk az újságosnál egy mostani adóújságért és szerinted ki volt a pletykalapokban? – adóújság…anya mérlegképes könyvelő és közgazdász...azt hiszem ez nála szakmai ártalom,de valószínúleg ezért olyan piszkosul jó benne.
- Talán a nagyi?
- Hogy találtad ki?Na mostmár elég volt,ne szórakozz...inkább mond el ki ez és mi van vele!
Már vagy egy órája oda-vissza kibeszéltem Rob-t,de a végén csak ennyit mondott:
- Tudod mi az álláspontom,ha hülye és te is hülye leszel miatta akkor nem fogom hagyni hogy tönkreted az életed.Mondtam már hogy melléd egy amolyan csöndes gyilkos való – csöndes gyilkos... mint például egyik ismerősünk...tök nyugodt pasi,csak gyűjti a mozdony maketteket és időjárás előrejelzést csinál...
Persze semmi ”aranyos”vagy valamit nem mondott.Elmondta hogy ígéretesnek tűnik aztán elköszöntünk.
Azt már megállapíthatom hogy tuti rákeresett...és ezután is figyelni fogja Rob-t.
Kikapcsoltam a gépem aztán az órára pillantottam,fél 6 volt,soha nem tudok visszaaludni ezért elővettem a Family Guy dvd-m.
Stewie-n fetrengtem a röhögéstöl amikor valaki kopogott.
Sietve vágtam át a lakáson,miközben az ajtó másik oldalán valaki rendületlenül kopogott.
Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Lauren kipirult arcával találtam szembe magam.
- Lauren!Jól vagy??Mi a baj? – mondtam miközben betessékeltem.
- Szia,persze jól vagyok csak kicsit sokkolt az a 20 paparazzi aki a kapuban rád várakozik.
- Komolyan??De honnan...miért...
- Most te vagy az új,csillogó játékszer és megkell szoknod hogy ez lesz amig Robert-tel vagy.Mert ügye vagy?? – kérdezte gyermekien csillogó szemekkel.
- Ezért jöttél hogy együtt vagyunk-e?
- Aha...
- Hát,úgy néz ki... – mire kimondtam Lauren sikított egyet és elkezdett fel-le ugrálni.
- Íííííííííí de jó!!
- Abbahagytad?
- Igen.Na én megyek is...mikor hozod az üzetbe a ruhákat? – az egyetem mellett ruhákat készítek,amiket abba az üzetbe viszek eladni amiben történetesen Lauren dolgozik,szintén az egyetem mellett.
- Talán holnap.Ma még befejezem az utolsót,ugyse tudnék kiszabadulni az új hódolóim miatt.
- Ez igaz,tudod mit?Holnap beugrok értük,ha gondolod.
- Az jó lenne.
- Akkor holnap....ha esetleg van valami akkor nyugodtan hívhatsz,ugye tudod?
- Persze
Bezártam Lauren után és a papaazzik előtt az ajtót.Elővettem a varrós cuccomat és elkezdtem befejezni a ruhát.
Éppen a cérnát fűztem be,amikor elkezdett csörögni a telefonom.
Az ismerős három betű volt…’Ron’,mély levegőt vettem majd gyorsan felvettem a telefont.