6.Fejezet - When The Day Met Night

Nagyon szépen köszönöm és továbbra is várom a kommenteket!

Persze hogy Rob volt az.
- Szia..ömm...találkozhatnánk holnap,persze ha akarsz és neked is jó.Óh..és majdnem elfelejtettem...azért mert leakartál koptatni még nem kellett volna lefizetned a nagyit. – a mondat végén már nehezen állta meg röhögés nélkül.
Vigyorogva küldtem neki egy sms-t:
- Előtted semmi nem marad tiokban, de nem mondhatod hogy az öreglány nem végzett jó munkát...és holnap ráérek!
Olyan izgatott lettem mint egy 5 éves kislány a szülinapi zsúrja előtt.Ezért az alvás szóba sem jöhetett,inkább beraktam az Álom luxuskivitelben-t.A kedvenc filmemet.
Az utolsó dolog amire emlékszem hogy Audrey Hepburn gitározik és a Moon River-t énekli...
A kopogás ébresztett fel,sejtelmem sincs ki lehet az ilyen korán...illetve most hogy az órára nézek,nincs is olyan korán...9:38.
Komótosan kivánszorongtam az ajtóhoz közben beletúrtam ősasszony sörényembe és próbáltam kilátni a fejemböl.
Kinyitottam az ajtót és egy nagy kék szempárral majd egy hatalmas vigyorral találtam szembe magam...ki más lehetett volna,ha nem Rob?
- Jó Reggelt!Szép haj... – mondta a röhögéstöl elfuló hangon.
- Reggelt.Te beszélsz?!És minek köszönhetem hogy itt állsz?
- Na-na ennél jobb dumával is lekoptathatnál...mondjuk a nagyi az hatásos volt...nincs itt véltelenül – mondta és közben vigyorogva bekukucskált.
- Mi van?Túl korán van,te pedig túl sok akcentussal beszélsz.
- Bagoly mondja...tutdod megbeszéltük a mai találkozót!
- Ja,igen már emlékszem...de gondoltam hívsz vagy ilyesmi...
- Minek vesztegetni az időt?
- Mmm...ülj le,azonnal jövök.- mondtam és közben a fejemmel a nappali felé böktem.
Megvártam amíg leül a kanapéra aztán gyorsan beszaladtam a szobámba és előkotortam a kedvenc farmerom,a Fall Out Boy-os koncertpólóm és szaladtam a fürdőbe.
Amikor kimentem Rob felállt a kanapéról és elindult felém majd megszólalt.
- Csinos vagy,bár felőlem maradthattál volna pizsamában.Indulhatunk?
- Hát asszem köszi,de nem hiszem hogy a többi ember értékelné...persze indulhatunk.
Felkaptam a táskám és a bőrdzsekim majd kifelé menet megkérdeztem hogy hova is megyünk.
- Majd meglátod.
- Attól félek...
Leiramodtunk a lépcsőn majd amikor az ajtóhoz értünk kinyitotta azt előttem.
Hálásan bár kicsit megilletődve kinyögtem egy köszit amin ő nagyon jól szórakozott,közben igyekeztem a lehető leghamarabb kiérni az ajtón.
Ne kérdezzd miért...ez is egy buta szokás.
Kiértünk a kapu elé majd balra indultunk.Akkor még nem sejtettem miben lesz részem...