15.Fejezet - Bad Thing...

Szeretném megköszönni mindenkinek a kommenteket...Zazi,Sabyna,Evelyn,Orsolyáá,Ancsi,Kriszti...remélem nem hagytam ki senkit:)
Nem valami happy rész...de azért remélem elmegy.
Kérek kommenteket...tudjátok ,kell a visszaigazolás!
- Igen?
- Szia,én vagyok,csak gondoltam megkérdezem hogy vagy?
- Láttam az újságokat…de jó,te?
- Átlátsz rajtam – mondta nevetve – de jól.
- Ez nem volt meggyőző...
- Attól félek hogy lassan rájössz hogy nem érek ennyit és elmenekülsz... – még a vonal túlsó végén is éreztem ezt a félelmet ami lassan felemészti.
- Ez pont fordítva igaz.
- Ez viszont butaság!Nincs igazad.
- Akkoris igazam van!
- Nem
- De
- Annyira nem,hogy átmegyek megbüntetni… - mondta mostmár óriási vigyorral a hangjában.
- Az nem lenne jö ötlet...itt van egy csomó lesifotós.
- Akkor végképp átmegyek megvédeni!
- Húú micsoda kifogás…. – mondtam mostmár vigyorogva.
- Tudom…van hátsó bejárat?
- Van
- Akkor indulok is,szia.
- Szia – mondtam és leraktuk a telefont,izgatottság lett úrrá rajtam amitöl elkeztem kapkodni.
Gyorsan befejeztem a ruha vállrészét ami inkább volt ’Szentivánéji Álom’ kosztüm,mint hétköznapi ruha.
Kapkodva elpakoltam aztán mint valami ötült beszáguldottam a szobámba valamilyen normális ruháért.
Kikaptam a szekrényböl egy szürke,3/4 ujjú tunikát és egy fekete farmert.
Felöltöztem és magamra fújtam kedvenc Valentino: Rock’n’ Rose parfümömet majd kihúztam a szememet.Beletúrtam hosszú,göndör fürtjeimbe ami a derekam közepéig hullot,kanyarogva alább.
Össze-vissza rohangáltam mint a meszes egér,aztán eszembe jutott milyen hamar ideértünk tőle ezért gyorsan leszaladtam a lépcsőn a hátső ajtóhoz.
Nagyon gyorsnak kell lennem hogy észre ne vegyenek a paparazzik,ugyanis az ajtón keresztűl rálátni arra a beugróra ami a hátsó ajtóhoz vezet.
Mély levegőt veszek és szorosan a falhoz lapulok...egy gyors ugrás és a beugróban találom magam.
Elégedetten vigyorgok hogy milyen profin megoldottam a dolgot,amikor észreveszem hogy Rob settenkedik fel a lépcsőn.
Még mindig vigyorogva nyitom ki az ajtót.Rob szintén vigyorogva libben be az ajtón.
- Szia – mondjuk szinte egyszerre.
Lehajtja fejét,arcomat két keze közé fogja és hosszú,édes csókot lehel ajkaimra.
A lábaim remegnek,a szívem kihagy,a helyzetet még izgalmasabbá teszi pusztán a gondolat,hogy egy csapat vérszomjas lesifotós áll pár méterre tőlünk.
Összeszedem magam és megfogom a kezét majd felvázolom neki a helyzetet.
Szorosan átölel aztán átszökkenünk a lépcsőre.Rob büszkén konstatálja,hogy ninja nagyi is megírigyelné ezt a hadműveletet.
Felszaladunk a lépcsőn,csukódik az ajtó,kattan a zár.
Nem tétlenkedett sokáig szorosan magához ölelt és egy csókot nyomott a homlokomra.
A kanapém felé botladoztunk,leültünk és szorosan magához vont.
A nap további részében így üldögéltünk,csókolóztunk…ebben annyira kimerültünk hogy szétterültünk a kanapén.
Kezei érintése édes álomba ringattak,csak valamikor hajnalban keltem fel,amikor észrevettem hogy nincs mellettem.
Kábán kikászálódtam a kanapé meleg öleléséböl,már mindenhol kerestem,de nem találtam sehol...aztán suttogásra lettem figyelmes – azt hiszem ő volt – a hangok a bejárati ajtó másik oldaláról jött.
A fülemet az ajtóhoz tapasztottam – tényleg az ő hangját hallodtam,de már korántsem vagyok biztos,hogy hallani akarok valamit is.
A gondolataim mint megannyi villám cikázik a fejemben.Egyre rosszabb,sötétebb gondolatok.
És amit hallodtam sem segít,sőt még rosszabbá válik az egész.
Rob kedves hangon mentegetőzik…
- Hidd el,ez nem az aminek…de…de tudnod kell hogy fontos vagy,sokat jelentesz… - úristen,azt hiszem szívinfartusom van…tudtam,hogy ez túl szép…
- Nemsokára megyek…mert még nem tudok elszabadulni… - én nem tartalak vissza,fortyogtam magamban.
Elköszönt az illetőtöl és lenyomta a kilincset.
Eközben én visszafeküdtem a kanapéra és vártam…

Alex ruhája (amit varr):

http://img2.tinypic.info/viewer.php?file=i21is7jqyliuznwevv8s.jpg

Alex felsője:

http://i36.tinypic.com/2nlvmde.jpg

Alex nadrágja:

http://i38.tinypic.com/2e0iuyv.jpg