Nagyon szépen köszönöm a komikat és ahogy ígértem ott vanak a plusz sorok! Liella: nem haragszom,megsúgom,hogy én speciel rühellem az elejét :) Jó olvasást mindenkinek!
Az este hátralevő részében Kristen szúrós pillantásait érezhettem magamon, nem beszélt senkivel, csak ült egy üveg sörrel a kezében és engem bámult, miközben én próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt és csak újdonsült barátaimra koncentrálni.
Óhatatlanul is felmerült bennem a gondolat, miért viselkedik így velem? Hiszen én soha nem bántottam, Robnak sem mondtam róla semmi rosszat, pedig az első találkozásunk után lett volna hozzá egy-két szavam a modoráról.
Nem valami fair velem szemben,még az esélyt sem adta meg,hogy megismerhessen,na,nem mintha előtte akartam volna tőle valamit is, a történtek után meg végképp.
Ennek ellenére az este nagyon jól sikerült, Ashley és Nikki a következő pár napra lefoglaltak maguknak, persze hosszas egyeztetés és alkudozás után.
Robbal szorosan az oldalamon indultunk vissza a szobánkba, a viselkedése alapján nem társasozni…
A liftben a keze egyfolytában el-el kalandozott rajtam és édes kis semmiségeket sugdosott a fülembe, valószínűleg nem épp diszkréten, hiszen a körülöttünk álló Kellan, Peter , Ashley és Jackson nem tudták elrejteni vigyorukat.
Rob türelmetlenül álldogált egyik lábáról a másikra, majd amikor kinyílt a lift ajtaja sebesen húzott ki rajta, maga után.
Egészen az ajtónkig siettünk, majd mikor odaértünk felemelt és erősen az ajtóhoz préselt.
Lábaimmal szorosan öleltem át a derekát,miközben Ő a nyakamat csókolgatta.
Lassan haladt lefelé, az állkapcsomtól egészen a kulcscsontomig, majd elindult még lejjebb, a melleim irányába.
Torkomból szüntelenül tört fel a zihálás,míg Rob mély,rekedtes morgást hallatott, már nem volt visszaút, beletúrtam Rob hajába, majd hátrahúztam, mire a torkából élvezettel teli nyögés szakadt fel.
Mohón egymás ajkai után kaptunk, aztán pár pillanattal később a szájához közel suttogtam:
- Vigyél be! – mondtam rekedtes,elfúló hangon
Ő szó nélkül teljesítette kérésemet, ismét birtokba vette ajkaimat, közben letett a földre és türelmetlenül, szinte már dühösen ráncigálta elő a kártyát a zsebéből.
Amint a kezei közé kaparintotta azt ismét felkapott az ölébe, gyorsan lehúzta a kártyát, majd berúgta az ajtót. A szobába érve a lábával becsapta, mielőtt ismét az ajtóhoz nyomott volna felhúzta a ruhám alját, aztán fél kézzel a cipzárjához nyúlt és lehúzta azt.
Újra visszatért a nyakam kényeztetéséhez, közben hevesen belém hatolt. Ritmusosan mozgott bennem, és Rob forró lélegzete a nyakamon csak fokozta a számat elhagyó kéjes nyögéseket.
***
Másnap az első dolog amit megláttam az Rob borzas haja volt, ugyanis majdhogynem rajtam feküdt, a feje a nyakam és a vállam közt pihent, a karját és a lábát rajtam átdobva. Annyira egymásba merültünk az éjszaka, hogy nem is emlékszem miként kerültünk a pihe-puha ágyunkba.
Mint előző nap,most is próbáltam kicsusszanni mellőle, de sikertelenül.
- Mit mondtam neked a múltkor? – kérdezte a lepedőbe morogva
- Szívem idő van, nekem Ashleyvel van találkozóm, neked pedig ideje a forgatásra sietned.
- Mmmm…nem akarok menni – hisztizett, közben engem is magára rántva.
- Nincs apelláta, menni kell!
- De, már csak 4 napig leszel itt, nem akarom elpazarolni az időnket… – mondta szomorúan – már nem is akarom, hogy elvégezd a sulit, mennyi ideig is jársz még?
- Tekintve, hogy most leszek másodikos, még 4 évem van hátra.
- 4év?! Te is ugyanolyan szadista vagy, mint ők! – háborodott fel – Majd a gyerekeinket is beviszed az előadásokra? Bár, a forgatások elég nyugisak… - elmélkedett csendesen, de nem annyira, hogy én ne halhassam meg.
Gyerekek?!De hisz, még össze sem költöztünk, Ő meg már gyerekeken gondolkodik…
Bár, be kell, hogy valljam ez volt az egyik legédesebb dolog, amit mondott nekem. Erre a beszélgetésre még nem voltam felkészülve, ezért bólogatva kitipegtem a fürdőbe, hogy ott összekészülődhessek az Ashleyvel való találkánkra.
Azt hittem, hogy egy forró zuhany után már összeszedettebb leszek, de Rob reggeli elszólása még mindig ott kavargott a fejemben. Nagyon is kecsegtető volt ez a jövőkép, de nem akartam beleélni magam, nem akartam arra ébredni egy nap, hogy már a gyerekeink iskoláit is kiválasztottam, de Rob már nincs mellettem…
Még Rob előtt elhagytam a szobánkat, sietősen lesiettem a hotel szalonjába. Ashleyvel egy időben léptünk ki a liftekből. Összemosolyogtunk, majd egy ölelés után már indultunk is kifelé, egyenesen egy közeli étterembe, pár perc sétálás után Ashley felém fordult.
- Tudom, hogy nem ismerjük egymást olyan régóta, de látom, hogy valami nyomaszt és én szívesen meghallgatlak – mondta kellemesen csilingelő hangján.
- Honnan veszed, hogy nyomaszt valami?
- A szemeid, hülyén hangzik, de nem olyanok, mint tegnap.
- Hát…Rob mondott valamit és eléggé meglepett vele – mondtam ki magamat is meglepve, normális esetben pár óra ismeretség után nem mondtam volna el semmi személyeset, de vele más volt, valami megmagyarázhatatlan kapcsolat volt köztünk.
- Valami hülyeséget mondott? Mert hajlamos nem gondokkodni és akkor minden idiótaság elhagyja a száját.
- Tudom, – kuncogtam fel - de nem mondott semmi hülyeséget, csak az egyik pillanatban még az egyetemről beszéltünk, a következőben meg már a gyerekeink és az időbeosztásuk volt terítéken.
- Jaj, a gyerek téma, hogy őszinte legyek amióta elkezdtünk forgatni Rob egyfolytában tervezget, de mindig mondja, hogy úgy lesz ahogy Te akarod, ne aggódj, nem akar sürgetni vagy rád erőltetni valamit! – mondta egy biztató mosoly kíséretében.
Végül is ez igaz volt, nem erőltetett rám semmit, addig pedig még bármi történhet, az lesz, aminek lennie kell, elvégre minden okkal történik, gondoltam. Jelen helyzetemben, vagyis jó pár hónappal később már így láttam a helyzetet, nem értem miért történt, ami történt…de, most mér nincs itt az ideje, hogy elmondjam, a történetem még koránt sem ért a végéhez, a java még csak most kezdődik.
***
A Robbal töltött napok villámgyorsan suhantak el mellettem, az ottlétem alatt nem hozta fel a gyerek témát, amiért hálás voltam neki. Kristennel való kapcsolatom, - már ha ezt annak lehet nevezni – továbbra sem javult, egész idő alatt ignoráltam Őt és a kedvesnek nem nevezhető pillantásait. A többiekhez viszont nagyon közel kerültem, a lelkemre kötötték, hogy a zavaró tényező – azaz Rob - nélkül is találkozunk, mindenkivel számot cseréltem, persze csak egy emberrel nem… Pár nappal az elutazásom után a stáb egyre több közös programot szerveztek, amivel semmi bajom nem volt, viszont azzal már annál több, hogy Robbal Kristen társaságában nem lehetett beszélni, mindig felületesen,figyelmetlenül válaszolt, majd egy idő után már a hívásaimra sem felelt, csak akkor, ha Kristen nem volt a közelben.
Amióta visszajöttem Vancouverből, pontosan 2 hete, szinte minden napomat az egyetemen töltöttem, vagy papírhalmazok után rohangáltam vagy teremből terembe masíroztam, ezért is volt felüdülés egy ebéd a csajokkal.
Éppen a cipőmet halásztam ki a kanapé alól, amikor a telefonom éktelen csörömpölésbe kezdett. Gyorsan kihúztam, majd egy tornászt is megszégyenítve talpra szökkentem, de ez nem tűnt valami jó ötletnek, ugyanis a következő pillanatban borzasztóan megszédültem, minden elmosódva kavargott körülöttem, mígnem a szemeim előtt minden elsötétült. Ugyan magamnál voltam, de nem láttam semmit, ijedségtől reszketve tapogattam ki a kanapé párnás háttámláját.
Hirtelen nagyon gyengének éreztem magam, óvatosan a leheveredtem, erősen összeszoítottam a szemeimet, hátha eltűnik ez a fájdalom a testem minden pontjából, de nem így történt, meresztettem a szemeimet, de semmi nem változott. Arra gondoltam,talán a vércukorszintemmel van a bibi, ezért félelemmel telve, négykézláb kimásztam a konyhába egy dobozos kóláért. Végigcsúsztam a parkettán, majd a konyha járólapján is, aztán gyorsan kezdtem kitapogatni a hűtő hideg ajtaját, a nagy sietségben felborítottam mindent a polcokon.
Felbontottam a dobozt és türelmetlenül kortyolgatni kezdtem a buborékos nedűt, a konyhám képe apró kis pöttyökben tért vissza. Megkönnyebbültem sóhajtottam fel, az utóbbi pár napban noha megszédültem néhányszor, de ilyenben eddig nem volt még részem.
Kicsit még reszketve ugyan, de kiballagtam a nappalimba, hogy összeszedjem a cuccaimat és elinduljak a találkozómra a lányokkal.
***
A hogy a napok teltek, úgy egyre nagyobb és egyre kényelmetlenebb figyelmet kaptam barátnőimtől, akik minden egyes rosszullétemet végig asszisztálták. Egyre több ételt tömtek belém, majd mikor ez sem segített nem engedtek ki a lakásból sem, bár én titkolni akartam Rob elől ezeket a buta szédüléseket, Ők csúnyán kijátszva mindennap leadták rólam a drótot.
Az egyik csajokkal bebörtönzött estén én és Lauren a megnézendő filmeken vitáztunk, a következő percekben Whitney káromkodásait hallottuk a a konyhapult felől. Kíváncsian szaladtunk ki, amikoris a laptopom képernyőjén Robot láttam, méghozzá Kristen társaságában… A képekhez ugyan az volt írva, hogy csókolóznak, de én csak sugdolózást láttam, a dühítő az volt, hogy egész nap hívkáltam az uraságot, de Ő egyszer sem vette fel, ami csak azt jelenthette, hogy végig vele volt… és a képek alapján nem emésztette a vágy, hogy megtudja élek vagy halok.
Szóval ennyi volt, így kellett véget érnie. Csalódottan nyúltam a telefonomért és már tárcsáztam is, az általam már jól ismert számot.
Rövid búgás után végre felvette, csak épp nem Ő, hanem Kristen maga.
Alex:
Ashley:
.jpg)
