45.Fejezet - There's a Good Reason These Tables Are Numbered Honey, You Just Haven't Thought of It Yet

Köszönöm alkalmi múzsámnak,Brandykémnek! (L)

Lassan közeledünk a végéhez...
Nagyon örülnék a komiknak...sok,sok,sok kominak! :)

Kellemes melegség járt át,amint a Pattinson családdal való találkozásomra emlékeztem vissza. Már több mint egy hónap eltelt azóta.
Londonból egyenesen a New York-i JFK reptérre érkeztünk,ott egy szívszaggató búcsú után Én Los Angeles felé,míg Rob Vancouver felé vette az irányt.
Nagyon nehéz döntés volt nem vele lenni,az egészet nem csak a távolság nehezítette meg,de maga Rob is.
Szörnyű,napokig tartó vitákba keveredtünk,de a végén,mint jelen történések is mutatják Én nyertem,Rob ezzel a mondattal zárta le az utolsó vitánkat,persze azóta sem adta fel,minden beszélgetésünkkor felhozza a dolgot,hogy azonnal utazzam hozzá.
Pedig nem nyertem semmit,sőt...mindennap kínszenvedés volt.
Nemcsak a hiánya miatt,de a gondolat hogy több ezer mérfölddel arébb Kristennel van.
Igen,a zöld szörny felütötte fejét…


Hiába mondta,hogy csak barátok engem különösen zavart a naponta megjelenő pletykaáradat róluk.
Pedig mint egy ember a bizalomköréből,úgy én is tisztában voltam a miértekkel.
Az egész mizériára egy nevetségesen egyszerű szó volt a kulcs: reklám.
Igen,az egész tündérmesébe is beillő sztori mögött végig csak a pénz bújkált.
Hiszen milyen jól is hangzik,hogy a két színész egymásra talált a vásznon kívül is?
Tökéletesen kitervelt csel,amivel a gyanútlan rajongókat édesgethetik a mozikba ergo pénz…sok,nagyon sok pénz.
Annak ellenére,hogy ez egy igen gusztustalan módszer,megbarátkoztam vele,viszont azzal már kevésbé tudtam megbírkózni,hogy Kristen pincsiként lohol Rob után,valószínűleg feltünt neki,hogy míg Rob után érdeklődnek,íránta senki sem,márpedig nézőkre neki is szüksége van.


Gondolataimból Whitney kedvesen csilingelő hangja rántott vissza a kedvenc kis éttermünkbe,az Amandine Patisserie-be,pontosabban annak teraszára,ahová gyakran ruccantunk ki a csajokkal villásreggelizni.
Már Október elején jártunk,de a Los Angeles-i nap még mindig kellemesen melengette a romlott város lakóinak pénzhajhász szívét.
- Hmm…szerintem én legyűrök ma…mmm…narancslét,Fresco omlettet,friss gyümölcsöket tejszínhabbal és fahéjas mazsolákat krémsajttal – sorolta Whitney.a kedvenc pincérlányunknak,Brittanynek
- Úristen Whitney… - forgatta meg szemeit Lauren - nekem lesz egy Croque Madame és egy citromos tea,Alex drágám te mit kérsz? – fordult felém
- Csak egy narancslét – mondtam Brittanynek,aki egy kedves mosoly után már ment is be az étterembe.
- Na ez aztán a villásregi…-morogta Lauren.
- Ne haragudjatok csajok - hajtottam le fejem.
- Jaj szívecském,semmi baj!Tudjunk,hogy hiányzik – simogatta meg a hátam bátorítóan Whitney.
- Mikor is mész meglátogatni Őt? –kérdezte Lauren
- Holnap éjfélkor,Nick és Steph intézet nekem egy magángépet – mosolyogtam izgatottan.
- Akkor nem tud róla? – kérdezte Whitney szintén mosolyogva
- Nem,nem sejt semmit.

A villásreggeli után bevetettük magunkat Boulvard-ra egy kis “nézelődésre”,persze mindegyikünk nagyon jól tudta,hogy ebböl irgalmatlan költekezés lesz.
Jónéhány üzlet és feltört sarkakkal később a “nézelődésben” Whitney megkaparintott egy Peter Pilotto ruhát,míg Én és Lauren egy-egy Thakoon cipőt vittünk haza.
A vásárlás után elbúcsúztam a lányoktól,majd egyenesen a lakásom felé vettem az irányt.
Az utazótáskám már készen állt az ágyam mellett,legalább már azzal nem kell bajlódnom.

Levetettem magam a kanapéra és olvasni kezdtem,de egy oldalnál tovább nem jutottam,az asztalon heverő,eddig csöndes telefonom most irgalmatlan csöngésbe kezdett,a kijelzőn Rob neve villogott.
Habozás nélkül,vigyorogva vettem fel.
- Szia édes – búgtam a telefonba
- Szia – kuncogott Rob – gondoltam felhívlak,minden okés?
- Persze,és nálad?Hogy megy a forgatás??
- Megyeget…jobban menne,ha itt lennél.. – halkította le hangját.
- Ez nem igaz,te is nagyon jól tudod…
- Hiányzol…nem tudok koncentrálni – sóhajtotta.szinte láttam magam előtt,amint zavarában beletúr az amúgy is kócos,felfelé meredező hajába.
- Te is nekem - suttogtam én is,szemeimet csípte az elfolytott könycseppek hada…csak egy dolog tartotta bennem a lelket,hogy pár óra múlva már ott leszek mellette.
- Öhm…a családom üdvözöl…amóta nálunk voltál folyton te vagy a téma,anyu még Catherine nénikémnek is dicsekedett – mondta mosolygós hangon.
- Hát én is megszerettem őket…
- Ezt inkább nem mondom nekik,mert még eldurvulnak – kacagott fel – el tudom képzelni,ahogy…
- Van még veled valaki? – vágtam közbe.A gyomrom összerándult…a hang túlságosan is ismerős volt.
- Ohh,öhmm…igen,velem van Kristen is…áh.üdvözöl és reméli hogy jól vagy.
- Jah,én is… - remékem nem hallodta ki a szarkazmust a hangomból,bár ahhoz süketnek kéne lennie.
- Csak átjött összeolvasni a holnapi párbeszédünket – mentegetőzött Rob,az pedig már rég rossz…
- Érdekes,mert én mintha azt hallodtam volna,hogy a sörnyítót keresi… - sziszegtem a fogaim közül,mondanom sem kell csak kicsit voltam idegbeteg…
- Hát…én….
- Ne haragudj,de mennem kell…majd hívlak,szia. – köszöntem el,még a válaszát sem vártam meg
-
Muszáj volt letennem,ilyen helyzetben nem tudok logikusan gondolkodni.Legalább van néhány órám átgondolkodni,lenyugodni…majd ott megbeszéljük,persze ha lesz rá időnk…

Alex:

http://www.polyvore.com/celebrity_street_style_leighton_meester/set?id=16891909/

Whitney:
http://www.polyvore.com/look_striking_for_2010/set?id=15389916/

Lauren:
http://www.polyvore.com/lauren_conrad/set?id=13144640/

Whitney,Peter Pilotto ruhája:

http://tinyurl.com/327u3g3/

Alex cipője:

http://tinyurl.com/37dm4kr/

Lauren cipője:

http://tinyurl.com/3649dja/

Abbie:
http://tinyurl.com/36bgd2d/

Amandine Patissiere:

http://tinyurl.com/3xrtulz/
http://tinyurl.com/387aje3/