46.Fejezet - Your Body Is A Wonderland

A csomagomat dühösen ráncigáltam lefelé a lépcsőn,pár perccel azután,hogy a taxisom feldudált nekem,ami nem volt túl nobilis tőle.
Azóta a hívás után percenként féltékenységi hisztik törtek rám,ebből fakadóan egy percre sem tudtam lehunyni a szemeim,így fáradtan és durcásan indultam el a repülőtérre.
Rob azóta már vagy százszor hívott,de nem voltam képes felvenni,még nem akartam a magyarázkodását hallani,a szemébe akartam nézni – már ha tudunk egymásra nézni – és úgy hallani a legrosszabbat.
Nem tudtam csak a legszörnyűbbre gondolni,ott kavargott a fejemben,olyan volt mint egy csepp méreg,ami tönkreteszi az édes nedűt,jelen esetben a kapcsolatunkat.
Mi van,ha már nem akar,nem szeret engem??Ha rájött,hogy milyen is vagyok valójában,hogy nem vagyok elég jó hozzá?



Erre a gondolatra a már amúgy is gyenge kezeim féktelen remegésbe kezdtek. Rettegve a jövőtől erősebben kezdtem szorongatni a bőröndöm,ebben pillanatban ez olyan volt nekem,mint egy kapaszkodó,ami megakadályozza,hogy a sötét mélység elnyeljen.
Mire észbe kaptam,már a taxiban ülve zötykölődtem a reptér felé,a fejemet a hideg üvegnek nyomtam,ezzel is tompítva a mardosó fejfájást.
Pár perc után ismét keserű gondolatok jártak az eszemben,ezzel újfent elterelve a figyelmem.
Egészen a reptérig,sőt a repülőút alatt ilyen voltam,csak a gondolataimba merülve ücsörögtem,persze csak addig amíg a stewardess be nem jelentette,hogy lassan megkezdjük a leszállást.
Ennek hallatán minden rossz gondolatom és érzésém elpárolgott,helyüket átvette az a kellemes idegesség,amit minden egyes találkozásunkkor érzek.



Amint földet értünk én szinte kirohantam a gépből,csak hogy minél hamarabb láthassam Őt.
Szerencsémre csak kézipoggyászom volt,így azonnal a kijárat felé vehettem az irányt.
Átverekedtem magam a hömpölygő tömegen,majd amikor a forocellás ajtó szétnyílt hirtelen megcsapott az a bizonyos hűvös Vancouver-i levegő.
Izgatottan kezdtem pásztázni a környéket,hiszen úgy beszéltük meg,hogy kijön elém vagy,ha közbejön valami – gondoltunk itt lesifotósokra – akkor Nick vagy Steph vár majd rám.
Már kezdtem volna lemondani Robról,amikor egy fekete csuklyás,baseballsapkás – halkan jegyzem csak meg,igen csámpás – alak közelített felém.
Önkéntelenül is egy levakarhatatlan vigyor terült szét arcomon,és szemmel láthatóan vele is ez történt.
Szerencsénkre senki nem számított a felbukkanásunkra,így nyugodtan vethettem magam a nyakába,miközben a táskám hangos puffanással jelezte hollétét.
Szorosan ölelt magához,mintha soha nem akarna elengedni,és én azt kívántam bárcsak soha nem engedne el.
Kicsit eltolt magától,de csak azért,hogy csillogó szemeit az enyémbe fúrhassa,majd szenvedélyesen megcsókoljon.
Úgy csókolt,mint még soha!De a csókunkat tönkretette a gondolat,amitöl már azt hittem megszabadultam a repülőn…hogy Kristent is megcsókolta már a vásznon kívül is??És Őt is így csókolja,mint engem?
Erre a gondolatra mérhetetlen düh kezdett szétáradni bennem,ennek hatására eltoltam magamtól.

Nem akartam már most elrontani mindent,azért összekulcsoltam az ujjainkat és rámosolyogtam,mire Ő egy bárgyú vigyorral válaszolt.

***

A hotelszoba kényelmes ágyán feküdtünk,szorosan egymás mellett. A karja a fejem alatt pihent,miközben a másik kezével az ujjaimmal játszadozott.
Nem sokat beszéltünk,de ez így volt jó,a kellemes csend lágyan borított be minket.
Egy kis idő után halkan megszólalt:
- Ugye tudod,hogy köztem és Kris között nincsen semmi?Soha nem csalnálak meg!
- Tudom – hagytam rá csendesen,nem lenne értelme belemenni ebbe a témába.
- Akkor jó – csókolta meg a homlokom – a többiek már nagyon várják,hogy bemutassalak.
- Igen? – kérdeztem remegő hanggal

Bakker,róluk el is felejtkeztem,most már nem is tudom miért aggódjak jobban,hogy a pasim körül az ellenszenves kolléganője legyeskedik több millió rajongóval a nyakába vagy a többi kollégájától,akik nem mellesleg a barátai is.
- Szeretni fognak – jelentette ki határozottan,már majdnem elhittem neki…
- Persze… - dörmögtem
- Ne izgulj!
- Én nem is…
- Na gyere,teszek róla,hogy ne izgulj emiatt – duruzsolta a fülembe,miközben az ujjai már a pólóm alatt barangoltak.

Nem vesztegette az időt,bár pár hónap távollét után ki ellenkezne?Hát én biztos nem…
A pólómat türelmetlenül vette le rólam,majd ajkait a nyakamra tapasztotta,lassan,szinte már őrjítő lassúsággal haladt lefelé.
Pár perc simogatás után a farmeremet kezdte lehámozni rólam,jobban mondva gyakorlatilag lerántotta azt a testemről.
Fölém helyezkedett,tovább folytatva nyakam kényeztetését,közben az oldalamon húzta végig az általam annyira imádott ujjait. Ha akartam sem tudtam volna visszafogni magam,sóhajok százai hagyták el ajkaimat.
Már a kulcscsontomat csókolgatva kezdte a combjaimat simogatni egyre feljebb haladva,míg nem ujjaival belém nem hatolt.
Kéjes nyögés szakadt fel a torkomból,amire Ő morgással válaszolt,már a melleim közül.
Először lassan majd egyre gyorsabban mozgott bennem,a gyönyör kapuja észveszejtő sebességgel közeledett. A hátam ívbe feszült,már nem bírtam tovább,így rekettes hangon megszólaltam:
- Akarlak. Most! – leheltem elfúlón
Egy percet sem vesztegetett,rögtön teljesítette kérésem. Azonnal ajkaim után kapott aztán..