Egy új dolgot vezetek be,minél többen komiztok,annál több soros lesz a következő fejezet.(egy komizótól csak 1 komit számítok be...de!!: ha,csak1-2 komizó lesz,akkor nem kaptok többet).Remélem így mindenki elégedett lesz,jó olvasást!
Még zihálva,szorosan a mellkasához simulva feküdtünk az igencsak összehentergett ágyon.
A mellkasán pihenő kezemet cirógatta,majd mikor a lélegzetünk csillapodott halkan megszólalt:
- Tudod, már nagyon régóta mondani akartam neked, de olyan idióta vagyok,hogy nem mondtam még ki, – suttogta a hajamba – de nagyon sokat jelentesz nekem,mindennél többet…Szeretlek,őrülten és menthetetlenül.
A szívem fékezhetetlen sebességgel kezdett a mellkasomban kalimpálni,kimondta amit akartam. Biztos,hogy ezt akartam??
Tényleg szeret vagy csak azért mondta ezt,hogy elsimítson mindent kettőnk közt?
Vagy netalántán csak félne egyedül maradni? Bár ezt a feltételezést ki kell, hogy zárjam, hiszen jó néhány millió nő, örömmel foglalná el a helyemet.
Nagyot nyeltem,de a gombócot nem sikerült eltüntetni a torkomból. Hihetek neki?
Kiadhatom magam? Mert az teljes mértékben igaz és tagadhatatlan,hogy szeretem,de szeretem annyira,hogy tudjon róla,hogy a kezébe adjam a szívemet,amit bármikor szétcincálhat?
Akárhogy is ellenkeztem,a válaszom már megvolt,már nagyon régóta hordoztam magamban.
- Én is szeretlek – mondtam csendesen.
Az állam alá nyúlt és felemelte,hogy egyenesen a csillogó szemeibe nézhessek.
Finom,gyengéd csókokat lehelt ajkaimra,épphogy csak hozzám érve.
Mindegyik után az ajkaimba suttogva, hogy szeret,ezzel végérvényesen is aláírta a végrendeletemet,már fékezhetetlenül zuhanok a mélységbe,amit a bölcsek nemes egyszerűséggel szerelemnek hívnak.
***
Reggel Rob szorosan ölelő karjaiban ébredtem, próbáltam óvatosan kislisszolni mellőle.
Már az ágy szélére csúsztam, amikor hirtelen visszahúzott a derekamnál fogva.
- Szívem,ki mondta,hogy elmehetsz? – kérdezte álmosan.
- Szóval engedélyt kell kérnem?
- Igen – mondta önelégült mosollyal az arcán,egészen addig,amíg fejbe nem csaptam egy párnával.
- Aú ez fájt! – nyávogta affektálva
- Jaj,te szegény – gügyögtem - Itt fáj? – kérdeztem a homlokát megsimítva, majd bólogatása után megpusziltam ott.
- És itt is – mutatott durcásan az orcájára, mire ott is megcsókoltam – meg itt – csücsörített, hogy a száján is csókoljam meg.
- Most már jobb? - kérdeztem közel az ajkaihoz
- Hát,jobb,de még fáj valahol…
- Hol? – kérdeztem gyanakvón
- Gyere,megmutatom! – mondta szenvtelenül és már húzta is a fejünk fölé a takarót
***
Pár órával később már az esti vacsorára siettünk lefelé a szálloda halljába. Ez nem csak egy egyszerű vacsora volt,ez egy vacsora volt Rob kollégáival,ergo hivatalosan is bemutat nekik.
Idegesen szorongattam Rob kezét,ha így folytatom idegösszeomlást kapok az idegtől.
Rob persze próbált megnyugtatni,több-kevesebb sikerrel,de amikor bevezettek minket az étterem különtermébe ismét rám tört a szorongás.
A félelem özönvízszerűen tört rám,a szívem őrülten kalimpált a torkomban,kezeim enyhe remegésbe kezdtek,amit próbáltam elrejteni újdonsült ismerőseim előtt.
Nyolc kíváncsi, ámbár kedves szempár nézett rám, pontosabban: Kellan, Peter,Elizabeth,Jackson,Ashley,Taylor,Nikki és Chris,mint később kiderült Ő volt a rendező.
Próbáltam kicsit lenyugtatni magam,szerencsémre sikerült is,így sokkal nyugodtabban nézhettem az este elé.
Amint ráébredtek kivel is állnak szemben, rögtön felpattantak az asztal mellől, először Elizabeth lépett elém, majd Peter furakodott közénk, akinek a példáját Kellan és Nikki egyszerre követte,aztán Jackson tipegett elénk egy szégyenlős mosollyal az arcán,Chrissel egyetemben,majd Taylor következett egy igen széles vigyor kíséretében,utoljára maradt a legmosolygósabb hölgyemény,aki nemes egyszerűséggel a nyakamba vetette magát, és körbe puszilgatott.
Megragadva a kezemet rögtön a mellette lévő székhez húzott Robbal az oldalamon,mint kiderült azt a helyet már hetekkel ezelőtt lefoglalta számomra.
- Szerintem mindnyájunk nevében mondhatom, hogy nagyon örülünk, hogy végre megismerhetünk, már annyit hallottunk rólad! – mosolygott Ashley a kezemet szorongatva.
- Így van – mosolygott rám Elizabeth is, míg Nikki hevesen bólogatott.
- Szóval Rob, avass be minket, hogyan vettél rá egy olyan gyönyörű nőt, mint Alex, hogy egy olyan csávóval járjon, mint te? – kérdezte vigyorogva Kellan
- Tudod, a szexepiljeim nagyon hatásosak…
- Hát igen, nem tudok ellenállni a csámpás, félregombolt ingű,beanie-t hordó angoloknak – mondtam egy bájos mosollyal az arcomon.
- Ha esetleg, le akarnád cserélni, akkor… - kezdte Kellan egy huncut kis mosollyal a szája szélén.
- Na-na, ahhoz lesz 1-2 szavam – mordult fel Rob, ezzel Kellanba fojtva a szót
- Még meggondolom – folytattam a játékunkat, Kellan szenvtelen vigyorából ítélve ez igencsak kedvére való volt,Rob eddig gyengéden a derekamat körülölelő karjai megfeszültek, majd sokkal közelebb húzott magához
- Hohó! – kacagott fel Taylor,majd a példáját követve a többiek is
- Tudtam, hogy ez az este jó lesz… - jegyezte meg Jackson csendesen
Jacksonnak teljes mértékben igaza volt, az este hátralevő része is fenomenálisan telt el.
Már a különterem is csodálatos volt, minden kék színben pompázott, az egész terem olyan volt, mintha a tenger vett volna minket körül, a falak üvegből voltak, így gyönyörű kilátást biztosítva az alattunk elterülő Vancouverre.
A szoba közepén egy hatalmas üvegasztal terpeszkedett, amit sok, kecses szék ölelt körbe.
Ahhoz a lélegzetelállító helyhez tökéletes harmóniában passzolt a mi nagyszerű társaságunk.
Az este folyamán megtudtam, hogy Elizabeth a Juliard-ra járt és hogy mindig is színésznő szeretett volna lenni, később Ashley megsúgta, hogy még Emmy-re is jelölték, de nem szeret vele dicsekedni.
Kiderült,hogy Taylrnak és nekem van egy közös pontunk,persze nemcsak egy,de ez mindkettőnk életében jelentős helyet foglal el,ez pedig a tánc.
Peter egész este a csodálatos lányairól és a szintén színész feleségéről mesélt,a közös kis játékaikról.
Beavatott a ’ Mikulás akcióba’ is, amit már most alaposan megszervezett. Az akció abból áll, hogy beöltözik, mint Mikulás és egy kamerával rögzíti, amint a kandallón mászik befelé a nappaliba.
Ashleyröl kiderült,hogy Ő is óriási Audrey Hepburn rajongó,hogy Kellannek 7 testvére van,hogy Nikki 14éves korában elköltözött édesanyjától,szeret lovagolni és hogy Ő és Catherine – a Twilight rendezője – írta a Tizenhárom forgatókönyvét.
Mindegyiküket nagyon megkedveltem,de Ashley mellett Jackson lopta be magát a szívembe.
Kiderült,hogy amilyen csendes olyan lehengerlő személyiség,az egész fickó csak úgy vibrál.
Szingapúrban született,de élt már Londonban,Connecticutban,Indonéziában,Texasban és Californiában,színvak – amivel a fiúk folyton hülyéskednek - ,a színészet mellett a zene a másik nagy szerelme,pont mint Robnak.
Jackson már éppen belemerült volna a színházi tapasztalatainak mesélésébe,amikor belépett Ő,pedig már kezdtem róla megfeledkezni,ennyit erröl...
- Óh,szóval már itt van – mondta unottan,de valahogy én mégis mást éreztem mögötte,talán csalódottságot és dühöt.
Még zihálva,szorosan a mellkasához simulva feküdtünk az igencsak összehentergett ágyon.
A mellkasán pihenő kezemet cirógatta,majd mikor a lélegzetünk csillapodott halkan megszólalt:
- Tudod, már nagyon régóta mondani akartam neked, de olyan idióta vagyok,hogy nem mondtam még ki, – suttogta a hajamba – de nagyon sokat jelentesz nekem,mindennél többet…Szeretlek,őrülten és menthetetlenül.
A szívem fékezhetetlen sebességgel kezdett a mellkasomban kalimpálni,kimondta amit akartam. Biztos,hogy ezt akartam??
Tényleg szeret vagy csak azért mondta ezt,hogy elsimítson mindent kettőnk közt?
Vagy netalántán csak félne egyedül maradni? Bár ezt a feltételezést ki kell, hogy zárjam, hiszen jó néhány millió nő, örömmel foglalná el a helyemet.
Nagyot nyeltem,de a gombócot nem sikerült eltüntetni a torkomból. Hihetek neki?
Kiadhatom magam? Mert az teljes mértékben igaz és tagadhatatlan,hogy szeretem,de szeretem annyira,hogy tudjon róla,hogy a kezébe adjam a szívemet,amit bármikor szétcincálhat?
Akárhogy is ellenkeztem,a válaszom már megvolt,már nagyon régóta hordoztam magamban.
- Én is szeretlek – mondtam csendesen.
Az állam alá nyúlt és felemelte,hogy egyenesen a csillogó szemeibe nézhessek.
Finom,gyengéd csókokat lehelt ajkaimra,épphogy csak hozzám érve.
Mindegyik után az ajkaimba suttogva, hogy szeret,ezzel végérvényesen is aláírta a végrendeletemet,már fékezhetetlenül zuhanok a mélységbe,amit a bölcsek nemes egyszerűséggel szerelemnek hívnak.
***
Reggel Rob szorosan ölelő karjaiban ébredtem, próbáltam óvatosan kislisszolni mellőle.
Már az ágy szélére csúsztam, amikor hirtelen visszahúzott a derekamnál fogva.
- Szívem,ki mondta,hogy elmehetsz? – kérdezte álmosan.
- Szóval engedélyt kell kérnem?
- Igen – mondta önelégült mosollyal az arcán,egészen addig,amíg fejbe nem csaptam egy párnával.
- Aú ez fájt! – nyávogta affektálva
- Jaj,te szegény – gügyögtem - Itt fáj? – kérdeztem a homlokát megsimítva, majd bólogatása után megpusziltam ott.
- És itt is – mutatott durcásan az orcájára, mire ott is megcsókoltam – meg itt – csücsörített, hogy a száján is csókoljam meg.
- Most már jobb? - kérdeztem közel az ajkaihoz
- Hát,jobb,de még fáj valahol…
- Hol? – kérdeztem gyanakvón
- Gyere,megmutatom! – mondta szenvtelenül és már húzta is a fejünk fölé a takarót
***
Pár órával később már az esti vacsorára siettünk lefelé a szálloda halljába. Ez nem csak egy egyszerű vacsora volt,ez egy vacsora volt Rob kollégáival,ergo hivatalosan is bemutat nekik.
Idegesen szorongattam Rob kezét,ha így folytatom idegösszeomlást kapok az idegtől.
Rob persze próbált megnyugtatni,több-kevesebb sikerrel,de amikor bevezettek minket az étterem különtermébe ismét rám tört a szorongás.
A félelem özönvízszerűen tört rám,a szívem őrülten kalimpált a torkomban,kezeim enyhe remegésbe kezdtek,amit próbáltam elrejteni újdonsült ismerőseim előtt.
Nyolc kíváncsi, ámbár kedves szempár nézett rám, pontosabban: Kellan, Peter,Elizabeth,Jackson,Ashley,Taylor,Nikki és Chris,mint később kiderült Ő volt a rendező.
Próbáltam kicsit lenyugtatni magam,szerencsémre sikerült is,így sokkal nyugodtabban nézhettem az este elé.
Amint ráébredtek kivel is állnak szemben, rögtön felpattantak az asztal mellől, először Elizabeth lépett elém, majd Peter furakodott közénk, akinek a példáját Kellan és Nikki egyszerre követte,aztán Jackson tipegett elénk egy szégyenlős mosollyal az arcán,Chrissel egyetemben,majd Taylor következett egy igen széles vigyor kíséretében,utoljára maradt a legmosolygósabb hölgyemény,aki nemes egyszerűséggel a nyakamba vetette magát, és körbe puszilgatott.
Megragadva a kezemet rögtön a mellette lévő székhez húzott Robbal az oldalamon,mint kiderült azt a helyet már hetekkel ezelőtt lefoglalta számomra.
- Szerintem mindnyájunk nevében mondhatom, hogy nagyon örülünk, hogy végre megismerhetünk, már annyit hallottunk rólad! – mosolygott Ashley a kezemet szorongatva.
- Így van – mosolygott rám Elizabeth is, míg Nikki hevesen bólogatott.
- Szóval Rob, avass be minket, hogyan vettél rá egy olyan gyönyörű nőt, mint Alex, hogy egy olyan csávóval járjon, mint te? – kérdezte vigyorogva Kellan
- Tudod, a szexepiljeim nagyon hatásosak…
- Hát igen, nem tudok ellenállni a csámpás, félregombolt ingű,beanie-t hordó angoloknak – mondtam egy bájos mosollyal az arcomon.
- Ha esetleg, le akarnád cserélni, akkor… - kezdte Kellan egy huncut kis mosollyal a szája szélén.
- Na-na, ahhoz lesz 1-2 szavam – mordult fel Rob, ezzel Kellanba fojtva a szót
- Még meggondolom – folytattam a játékunkat, Kellan szenvtelen vigyorából ítélve ez igencsak kedvére való volt,Rob eddig gyengéden a derekamat körülölelő karjai megfeszültek, majd sokkal közelebb húzott magához
- Hohó! – kacagott fel Taylor,majd a példáját követve a többiek is
- Tudtam, hogy ez az este jó lesz… - jegyezte meg Jackson csendesen
Jacksonnak teljes mértékben igaza volt, az este hátralevő része is fenomenálisan telt el.
Már a különterem is csodálatos volt, minden kék színben pompázott, az egész terem olyan volt, mintha a tenger vett volna minket körül, a falak üvegből voltak, így gyönyörű kilátást biztosítva az alattunk elterülő Vancouverre.
A szoba közepén egy hatalmas üvegasztal terpeszkedett, amit sok, kecses szék ölelt körbe.
Ahhoz a lélegzetelállító helyhez tökéletes harmóniában passzolt a mi nagyszerű társaságunk.
Az este folyamán megtudtam, hogy Elizabeth a Juliard-ra járt és hogy mindig is színésznő szeretett volna lenni, később Ashley megsúgta, hogy még Emmy-re is jelölték, de nem szeret vele dicsekedni.
Kiderült,hogy Taylrnak és nekem van egy közös pontunk,persze nemcsak egy,de ez mindkettőnk életében jelentős helyet foglal el,ez pedig a tánc.
Peter egész este a csodálatos lányairól és a szintén színész feleségéről mesélt,a közös kis játékaikról.
Beavatott a ’ Mikulás akcióba’ is, amit már most alaposan megszervezett. Az akció abból áll, hogy beöltözik, mint Mikulás és egy kamerával rögzíti, amint a kandallón mászik befelé a nappaliba.
Ashleyröl kiderült,hogy Ő is óriási Audrey Hepburn rajongó,hogy Kellannek 7 testvére van,hogy Nikki 14éves korában elköltözött édesanyjától,szeret lovagolni és hogy Ő és Catherine – a Twilight rendezője – írta a Tizenhárom forgatókönyvét.
Mindegyiküket nagyon megkedveltem,de Ashley mellett Jackson lopta be magát a szívembe.
Kiderült,hogy amilyen csendes olyan lehengerlő személyiség,az egész fickó csak úgy vibrál.
Szingapúrban született,de élt már Londonban,Connecticutban,Indonéziában,Texasban és Californiában,színvak – amivel a fiúk folyton hülyéskednek - ,a színészet mellett a zene a másik nagy szerelme,pont mint Robnak.
Jackson már éppen belemerült volna a színházi tapasztalatainak mesélésébe,amikor belépett Ő,pedig már kezdtem róla megfeledkezni,ennyit erröl...
- Óh,szóval már itt van – mondta unottan,de valahogy én mégis mást éreztem mögötte,talán csalódottságot és dühöt.
.jpg)
Szia!
VálaszTörlésHát ez aranyos rész volt. Tetszett, ahogy írtál a többiekről, megtudni milyenek látja őket. Áh Jackson, úgy örültem neki, én nagyon csipem. :) Kristen, pedig hozta a formáját.
Kíváncsian várom a folytatást. Jah és ha még nem mondtam volna, nagyon tetszett. :) Puszi
Szia! Nagyon kedves rész volt! "...fékezhetetlenül zuhanok a mélységbe,amit a bölcsek nemes egyszerűséggel szerelemnek hívnak." - ez olyan szép megfogalmazás, ez tetszett a legjobban!!! De persze a bemutatkozás se utolsó :o)
VálaszTörlésVárom a folytatást! Ancsi
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett az egész! Jó volt megismerni a többieket Alex szemével. Jackson nekem is a nagy kedvencem, de Rob mindenki felett áll! :D
Várom a kövit!
Puszi, Minä
Szani ez eszméletlen volt!!!
VálaszTörlésAz elejétől a végéig. Nem hiába mondom mindig, hogy csodálatosan fogalmazol és ahogy kifejezed magad... lenyűgőző. És ezt most nem elfogultságból mondom, mert szerintem mások is így vannak ezzel, akik olvassák a törid. Ez a kis játék nagyon jó ötlet volt, nekem nem jutott volna az eszembe, pedig törtem rajta rendesen a buksim, de úgy látszik te megelőztél és szerintem így jobb is :) A lényeg, hogy egy nagyon szép részt hoztál össze nekünk olvasóknak, aminek igencsak örülök. A napom így már jól indul, reggel 7.40-kor. :D És ezt neked köszönhetem.
Puszi. Elena
Hűhaa :D Látod, csak sikerült eljutnom idáig :D Hehe.. :D
VálaszTörlésNagyon tetszett, én imádtam, és a chat-es marhákkal ne foglalkozz!! Minden úgy van jól, ahogy van :D Nem érdekel ki mit mondd, de nekem az eleje tetszett a legjobban, mármint amikor a "hol fáj játékot" játszották Alex-ék :D Tök aranyos volt a fejezet!! :D Rob a kis féltékeny :D Nah jó nem dumálok :D Várom a folytatást!!! Siess vele!!
puszii, Evelyneeed :D (L)
Szia!
VálaszTörlésEddig nem egészen írtam még Neked, hisz még csak tegnap akadtam rá a blogodra.Vagyis, hamarabb is szembejött már velem, de eddig sosem vettem a fáradtságot, hogy belekezdjek.(amiért szégyellem is magam)Úgy voltam vele, hogy 45 fejezet?Az életben nem lesz annyi időm, hogy elolvassam.Persze, végül ez nem így lett.:D
Van egy olyan rossz szokásom -bár szerintem sokan mások is vannak így vele-, hogy a leírásokból és az első fejezetekből ítélek meg egy történetet.Hogy van-e értelme tovább olvasni vagy sem?Megmondom őszintén -lécci ne haragudj meg ezért-, amikor elkezdtem olvasni a történeted, úgy gondoltam, hogy ezt sem fogom sokáig olvasni.Valahogy, nem ragadott úgy magával, mint ahogyan azt "elvárom" egy történettől.De valamiért, a harmadik fejezetet után nem mondtam azt, hogy oké, kész, ennyi elég is volt.Valamiért tovább olvastam, holott nem igazán tetszett.'Egy újabb mániákus rajongó, aki összehozza "saját magát"(mert hogy általában, ilyen történetekben mindig magukról formálják a főszereplőt.Bár ez nem baj, én is sok ilyet csináltam már) a kedvenc sztárjával!'Gondoltam magamban.Szóval, azt tudni kell rólam, hogy nagyon taszítom a tömegdolgokat.Pl.: ma már nem tudnék elolvasni egy teljesen átlagos, teljesen könyvű Twilight sztorit, mert a sok millió írás után már unalmas.(Persze, kivéve az eredeti regényeket)
Szóval, kissé eltértem a tárgytól.Azt szeretném én itt elmondani, a magam különös, mindenről locsogós stílusomban, hogy volt valami ami megfogott a történetedben, ami kényszerített, hogy tovább olvassak.Az ilyen nagyon ritka, mert egy történet vagy tetszik, vagy nem tetszik.Általában nincs kettő közt.Nálam, először ennél a történetnél volt ilyenem, amit-így a végére érve- élmény volt olvasni.Tehát, mindent összevetve, tetszik a történeted, és nagyon várom már a következő részt!:D
Liella