17.Fejezet - Apologize

Mivel átléptük az 1000. látogatást,(pedig csak pár napja tettem fel a számlálót) örömömben hoztam a következő részt.Köszi hogy kommenteltek,nagyon sokat jelent...ha nem kommentelsz akkor is köszi,hogy olvasod...várom a kritikákat!

Leraktam a táskám és a ruhát,hogy behozhassam a tulipánokat.
Beletelt pár percbe mire az összeset behordtam,de miért vörös tulipánok??Amint visszajöttem kinyomozom,gondoltam…
Ismét elindultam,de mostmár sikeresen eljutottam a lépcső aljáig.Kilestem az ajtón és szerencsémre tiszta volt a terep,legalábbis annak tűnt…amint kiléptem a kapun egy maréknyi lesifotós ugrott elém.Ezt tanítják valahol??A semmiböl kerültek elő…szinte már csodálom őket.
Rögtön kérdések százaival bombáztak,rólam,Rob-ról.
Nehézkesen,de sikerült eljutnom a kocsimig.Egy 2006-os fekete Honda Civic.Nem álmaim kocsija...de ezt kitudtam fizetni,mert ha errefelé nincs kocsid akkor teljesen meg vagy lőve.
Bevágódtam a kocsiba és próbáltam úgy elindulni hogy ne üssek el senkit,amit lássunk be,nem volt egy egyszerű dolog.
Szerencsére nem kellett messze mennem,így nem futottam bele a szokásos dugóba.Húsz percembe fájt az üzletig.
A hátső parkolóban álltam meg,amig gyorsan beszaladtam a ruhával.
Lauren unszolására felvázoltam a helyzetet és a kis hülye gondolatmeneteimet.Megígértette velem,hogy nem aadom fel a hülyeségeim miatt.
Útban visszafelé a haza kommandózásomon,na meg Robon gondolkoztam…mint mostanában ez már szokásommá vált.
Jobbnak láttam a hátsó ajtóhoz állni.Szerencsémre sehol senki…
Már az óriási táskámban kerestem a kulcsaim – mint mindig,persze most is az alján volt – amikor a telefonom elkezdett csengeni.
Ijedtemben még a táskát is elejtettem.Gyorsan felvettem,mintha mi sem történt volna.
Amikor végre a kezeimben fogtam a mobilom,már meg sem lepődtem hogy Rob volt az.
Mostmár kulccsal és egy csengő mobillal a kezemben rohantam az ajtóhoz.
Amint beértem felvettem a telefont.
- Szia – mondtam rekettes hangon.
- Szia
Pár percig csak hallgadtunk.A lépcsőn kuporogva hallgadtam egyenetlen légzését,amit bársonyos hangja tört meg.
- Nem hittem volna hogy felveszed.Tudom,hogy félreérthető és elég zavaróak a körülmények.Sajnálom,be kellett volna hogy avassalak.
- Én sajnálom,túl reagáltam.Köszönöm a virágokat
- Neked bármit,akkor szent a béke?
- Részemröl igen.
- Hmm…hiányzott a hangod.
- A tiéd is.Egyébként miért pont tulipán?
- A jelentése miatt.
- Miért mit jelent?
- Most mennem kell,egy tárgyalásról jöttem ki,de majd hívlak és megbeszéljük.
- Persze,menj csak.
- Akkor szia.
- Szia
Felmentem a lakásomba és arra jutottam,hogy ideje kitakarítanom.A lakást finom tulipán illat terjengdte be.
Átöltöztem otthoni ruhába vagyis egy régi farmerbe és egy egyszerű kék pólóba.
Mindent lesúroltam,portalanítottam,kiporszívóztam,mostam,közben pedig a tulipánokat kerülgettem az egész lakásban.
Annyira sikerült lefoglalnom magam,hogy még enni is elfelejtettem...nálam ez tök normális efektus.
Ezért a nap végére már farkaséhes voltam,a fagyasztóban volt pizza,úgyhogy bedobtam a sütőbe.
Elindultam a kanapé felé,közben átverekedtem magam a tulipánokon...erröl jutott eszembe hogy ennek utána kéne nézni.
Bevágódtam a kanapéra és magam elé vettem a gépet,beírtam a keresőbe hogy ’virágok jelentése’.Az első találatra rávetettem magam és elkezdtem keresni a tulipánt.
Amikor megtaláltam köpni-nyelni nem tudtam.
Újra és újra elolvastam,mire sikerült megállapítanom,hogy tényleg jól olvastam.Megnéztem a többi találatot,hátha van valami más jelentése is,de nem…mindegyiken ugyanaz volt…
Tulipán = Igaz szerelem…