2009. október 9., péntek

18.Fejezet - In LOVE with him

Köszönöm a kommenteket!Ismét várom a véleményeket,kritikákat.

Vigyorogva írtam anyának egy emailt,ahogy megbeszéltük.Persze,jobbnak láttam hallgatni a kapcsolatunk alakulásáról.Eléggé félt...és ha ezt megtudná…
Féltett,persze hogy féltett.Én vagyok az egyetlen gyereke,aki egy teljesen más kontinensen él.A szüleim 12éves koromban váltak el.Felköltöztünk a fővárosba és anya beadta a válókeresetett.Otthagytam a családom,barátaim és a régi életem,mindent ami számított,amibe kapaszkodtam.A veszteségen való továbblépést nem segítette a tény,hogy amint leszáltam a vonatról azon az őszi csípős napon,pont két nappal az őszi szünet vége előtt,megláttam azt az embert akivel soha nem találkoztam,de tudtam hogy teljesen megváltoztatja az életem,anyukám barátját,Zsoltit.A mellette álló három gyereke – a négyböl - mellékes volt csupán…
Emlékszem,teljesen átverten,megcsaltan néztem az előttem álló férfira és hiába terült szét kedves mosoly arcán,én mégis csak a ködös jövőt láttam.Ezt talán egyszer elmesélem nektek,de nem most.Inkább hagyom hogy az emlék elszálljon,és helyette visszakússzon a boldogság,de legfőképpen Ő.

Amíg a pizzámra vártam a boldogságtól kábán,mosolyogva néztem a virágokat.
Na,azért nem leszek mostantól egy patetikus liba,de ez azért tagadhatatlanul lenyűgözött.
Úgy láttam,elég ideig bambultam,úgyhogy kirohantam a szobán egyenesen a konyhába.Pont időben értem ki.
Egy tányérra pakoltam egy szeletet és visszaindultam a kanapéra.Ismét elém tárult a ”piros valóság” amitöl akaratlanul is vigyorogtam.Bárcsak itt lenne,annyira hiányzik,legszívesebben odamennék és a nyakába vetném magam,szorosan átkulcsolnám lábaimat a deraka körül és össze-vissza csókolgatnám.Tagadhatatlanul belehabarodtam.
Mivel még a gondolat is fáj,hogy nincs itt mellettem,ezért inkább abbahagytam a saját magam szadizását.

Gondoltam gyorsan megörökítem a tulipánokat,amig ilyen gyönyörüek.Előkaptam a szekrényböl a fényképezőgépem és csináltam néhány képet a szobát betakaró vörösségröl.
Az este további részét csendesen egy csésze teával és egy kis tévézéssel töltöttem,bár szívesen feladnám,ha újra mellettem lenne…
Olyan fáradt voltam,hogy az álom pillanatok alatt elragadott magával.

Reggel kialudtan sikerült felébrednem.Lustán heverésztem a pihe-puha ágyamban,de nem sokáig élvezhettem…
A telefonom csörgése tessékelt ki az ágyból.Reménykedve indultam el a telefonért,amit a nappaliban hagytam.
Szerencsésségemet bizonyítja,hogy az Ő nevét láttam a kijelzőn.
Azonnal,gondolkodás nélkül felvettem.
- Szia.
- Szia édesem!Ráérsz ma?
- Igen,miért?
- Gondoltam együtt tölthetnénk a napot,nincs sok időnk,holnapután repülök New York-ba.
- Persze,mikor jössz?
- Mindjárt indulok,jó?
- Aha,várlak.Szia
- Szia
Amint leraktam a telefont rohantam a fürdőbe.Letusoltam,megfésülködtem,kihúztam a szemem aztán a szekrényemhez rohantam kivenni egy piros-fekete kockás inget és egy sötétkék farmert.
Felvettem a fekete Converse cipőmet és elindultam az ajtó felé,hogy beengedhessem a hátsó ajtón.
Kinyitottam az ajtót és majdnem szívbajt kaptam az előttem álló,vigyorgó Rob-tól.
- Szia szívem – mondta és magához húzva megcsókolt.
- Szia.Hogy jöttél be?
- A ninja nagyi engedett be.
- Na,spanok vagytok?
Jaja,együtt járunk kiképzésre,na meg persze sörözni...nagyon nagy partyarc.
- Azt elhiszem.
- Szóval akkor indulhatunk?
- Hová?
- Ide-oda,felfedezhetnénk egy Los Angelest.
- Oké,még szinte semmit nem láttam belőle – mondtam és felkaptam fekete Gucci táskámat.
Kézenfogva indultunk lefelé a lépcsőn,amikor eszembe jutott valami:
- Várj!És a paparazzik??
- Kedves hogy aggódsz értük,de szerintem ők jól vannak.
- Így biztos hogy meglátnak minket.
- Nem érdekel,sőt...lássanak meg,nem fogják elrontani a boldogságomat,addig amig veled vagyok nem érdekel.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen.
- Akkor menjünk.
Leérve a lépcsőn,kinyitotta előttem az ajtót.Amint kiléptünk,elénk ugrottak rég nem látott ismerőseink.Rob összekulcsolta ujjainkat és a kocsihoz kezdett vezetni.
Alex felsője:
Alex farmerja:
Alex cipője:
Alex táskája:
Rob:

5 megjegyzés:

  1. SZia!
    "együtt járunk kiképzésre, na meg persze sörözni"--> ez hatalmas volt:D Vicces és romantikus rész volt, ezért is imádtam:)
    várom a kövit!
    pusz

    VálaszTörlés
  2. szia!
    nagyon tetszet:))haha összespanolt a nagyival:D
    várom a kövit
    puszi ancsi

    VálaszTörlés
  3. húúha ez nagyon jól sikerült!(ahogy a többi is)
    annyira örülök nekik!!
    és hogy összespanoltak xD
    várom a folytatást!!
    puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Most kezdtem olvasni a történedet és nagyon,nagyon,nagyon tetszik!!Csak így tovább!!!
    micsoda spanok :D
    várom a kövit!

    puszi merci

    VálaszTörlés
  5. Szia!!!

    Jáj, a nagyi jóó fejXD és már spanok is:D Hihi:)))
    Nagyon várom a kövi részt:)))

    VálaszTörlés