Rob izmos karjai ketrecként öleltek magához.Szorosan,hogy egy pillanatra se távolodjunk el.
Ajkaink szenvedélyesen falták egymást.,kezeink alaposan feldezték a másik minden egyes porcikáját.
A raktárban halványan derengett a kintröl bekúszó napfény.
Kintröl a boldogságtól sikongató gyerekek hangja szűrődött be,de mi ügyet se vetettünk rájuk,mintha csak ketten léteznénk,és senki más.
A külvilág csupán tompa duruzsolás volt számunkra.
Kezei végig furottak a hátamon,majd az ingem alját kezdte keresni.
Amikor megtalálta alá nyúlt és lassan elindult felfelé.
Eközben őt már a csónakba ültettem,míg én az ölében kuporogtam.
Lassan elindultam lefelé,végig a nyakán.Minden egyes részét csókokkal kényeztettem,amit zihálása és néha mélyröl feltörő nyőgései alapján eléggé élvezett.
Már a melltartóm kapcsával bajlódott,amikor éles fény vakított el mindkettőnket.
Ijedten rebbentünk szét,közben a fény felé kaptuk fejünket.
A fényben egy férfi alakja kezdett körvonalazódni.
Egy magas,bár elég testes férfi állt velünk szemben.Amint a szemem hozzászokott az erős fényhez azonnal szemügyre vettem.
Rövid barna haja és barna szemei voltak.
Az egyenruhája alapján egy biztonsági örrel volt szerencsénk.Alaposan végigmért minket,tetőtöl talpig.
Mély,karcos hangon csak annyit mondott,hogy kövessük,ahogy mondta nekem úgy tünt,hogy nem ez volt az első alkalom hogy elkapott egy párt,bár ettöl függetlenül úgy tünt nagyon jól szórakozik rajtunk.
Nem csodálkozom...teljesen elpirultam,azon sem lepődnék meg,ha még a nyakam is paradicsomvörös lenne,ráadásul Rob még mindig a fülekben feszített.
Robra néztem,aki szintén zavatban volt,már kezdte a jól ismert ”hajba túrós történetet”,csak ekkor tünt fel neki hogy még mindig fülekben áll, ettöl még jobban elpirult .
Kézenfogva,lehajtott fejjel léptünk ki a raktárból.
Mellettünk boldog,nevető családok százai,talán ezrei húztak el.
Az ör kivezetett minket – folyton hátra nézve – egy félreeső épülethez.
Betessékelt minket egy gyéren megvilágított szobába,amiben egy fehér asztal és néhány szék volt,mint egy kihallgató.
Leültetett minket,aztán kiment a szobából.
Rob egyik kezében a fület,a másikban a kezemet szorongatta.
Pár perc múlva egy sármos,öltönyös férfi lépett be az ör kiséretében.
Elmondta,hogy mivel ez volt az első alkalom hogy ilyet tettünk,és hogy nem látott minket senki,ezért nem tiltanak ki minket örökre...csak éppen 3 hónapra.
Zavaromban nem mertem felnézni,csak az asztallapra meredtem.
Szerencsére pár perc múlva már a parkolóban voltunk,a kocsi felé haladva.Csak most vettem észre,hogy már késő délután van.
Az épülettöl a kocsiig egy szót sem szoltunk,de amikor beültünk kitört belőlünk a nevetés.
Egész úton röhögtünk és felidéztük a kínos perceket.
Szerencsére kép nem készült,és senki nem ismerte fel Rob-t,így ha valahogy mégis kikerülne a mi kis pikáns történtetünk,könnyen letagadhatjuk.
Rob huncut mosoly kiséretében megjegyezte,hogy a ma történtek miatt kárpótolnom kell,sőt,azt is pótolnunk kell amit az ör megzavart.
Az autópályán a pasadenai lehajtón mentünk.
Mondta,hogy nem csak Disneylandbe megyünk,és azt is említette,hogy vacsorázni megyünk,de én abban a hitben voltam,hogy valahol a lakásaink közelében leszünk,nem pedig egy majd’ félórányira Los Angelestöl.
Nem sokkal később megálltunk egy gyönyörű hotel/étterem előtt, aminek Monte do Casal volt a neve.
Az étterem mellett egy gyönyörű tavacska volt,aminek a közepén egy megvilágított szökőkút állt.
A tó mellett egy lépcső vezetett fel,pálmafákkal szegélyezve,egészen az étteremig.
Meglepetésemre a főpincér kijött és köszöntött minket,majd a parkoló fiúnak megmondta,hogy hova parkoljon.
- Jó estét.Kérem kövessenek,azonnal az asztalukhoz vezetem önöket.
Az étterem belső része nagyon hangulatos volt,halvány pasztel színű falakkal,rajta fekete-fehér családi képekkel,amik valószínúleg a tulajdonos felmenőit ábrázolta.
A falak mellett szorosan asztalok voltak,gyertyákkal.
A pincér egy lépcsőn keresztül a teraszra vezetett minket,ami telis tele volt asztalokkal,de csak egy asztal volt megterítve.
Rob csillogó szemekkel fürkészett.
Meghatódottságomban szóhoz sem jutottam,így könnyes szemmel rámosolyogtam,majd egy csókot leheltem ajkaira
Az étterem kívülröl:
Az étterem:
A terasz:
Az asztal:
.jpg)
nagyon jóó volt.hát ez elég ciki hogy lekapcsolták őket a csonakban de amint olvashattuk nem ez volt az első esetXD
VálaszTörlésvárom a kövit.puszi
u.i.tetszenek a képek
Szia!
VálaszTörlésJááj, hogy ezek ketten milyen kis huncutok:D Hihi:)) Mickey egeres fül foreverXD
Nagyon várom a kövi részt:))))
nagyon jó volt!
VálaszTörlésszegénykékkel így kicseszni...majd bepótolják:P
nagyon várom a kövit!!!
pusza
borzasztóan jó rész volt!
VálaszTörlésnagyon ügyes vagy,csak így tovább!
ők ketten pedig írtó aranyosak együtt.
nagyon várom a következőt!
imádom a sztorit reméle, hamar folytatod.:-)és remélem nagyon hosszú lesz mert alig bírom kivárni a folytatásokat:-)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésÉn csak most találtam rá a történetedre,de teljesen magával ragadott.
személy szerint én pont ilyen lányt képzelek el mellette!
ezis egy nagyon jó és aranyos rész lett,elég kínos lehetett nekik...
én is nagyon várom a következő részt és nagyon reménykedem hogy ez minnél hamarabb lesz.
Nagyon-nagyon jó,a kedvenc sorozatom a The Hills szóval alapból 5/5 ,de tényleg hamar folytasd!!!!
VálaszTörlés