21.Fejezet - The Night

Ez a rész nem lett hosszú,de a következőket igyekszem majd úgy írni,persze ha lesz folytatás.

Az este további része meghitten,borozgatva telt el.
Boldog voltam hogy magam mellett tudhattam,minden egyes percért hálás voltam.
A holdfény fátyolként vonta körbe kusza haját,a köztünk lévő gyertyafénye finoman aranyozta be markáns arcát.
Tekintete a pislákoló fénnyel változott,egyik pillanatban boldogságtól csillogott,a másikban mintha félelemmel és aggályokkal lett volna tele.
Amikor már Rob az utolsó pohár bort is lehúzta,átnyúlt az asztalon és kezeibe vette kezemet.
Úgy fogta mintha egy drágakő lenne,amin az élete múlik.
Akaratlanul is elmosolyodtam,ezen az imádnivaló pasin,aki a világon a legédesebb,és valamilyen okknál fogva velem akart lenni,bár nem tudok rájönni mit lát bennem.

Szó nélkül álltunk fel az asztaltól,hosszan néztünk egymás szemébe,tekintete szinte az enyéimbe fúródtak,ha akartam volna se tudtam volna nem az ő gyönyörű szemeibe nézni.
Magához vont,és gyengéden megcsókolt.Ebben a csókban minden benne volt,mindkettőnk érzései, szenvedély,fájdalom,remény és talán magával ragadott a pillanat,de mintha szerelem is lett volna benne...
Nem tartott sokáig,de azt hiszem sokkal fontosabb volt,többet ért,többet mondott el a kapcsolatunkról.

Szorosan magához ölelt,arcát a nyakamba fúrta,így álltunk ott percekig.
Lassan,fájó szívvel elváltunk - pedig a neheze még csak most jön… - és kéz a kézben elindultunk kifelé.
Csak most tudatosult bennem,hogy mindkettten ittunk,és együkunk sem az a piásan vezető típus.
Már szóra nyitottam a számat,amikor egy lábremegtető mosollyal a lépcső felé kezdett húzni.
Szóval nem elég,hogy elintézte hogy csak ketten legyünk az egész étteremben,de még szobát is foglalt...

A lépcsőn felérve,balra kanyarodtunk,és egészen a folyósó végéig mentünk,a 11. szoba volt a miénk.
Rob kinyitotta előttem az ajtót,a szemem elé talán a világ leggyönyörűbb szobája tárult.
Eléggé kis szoba volt,a háló és a nappali együtt volt,onnan nyílt a fürdő és a terasz,amin egy óriási medence volt.
A falak barackszínben pompáztak,a szoba közepén egy gyönyörű kristáycsillár függött,a függönyöket és az ágytakarókat cirádás motívumok díszítették.
A padló egy gyönyörű füstölt tölgyfa parketta volt,amin két,régi virágmotívumokkal díszített szőnyeg volt leterítve.
Bal oldalt volt a ”nappali”,ami barokk stílusú kanapékbólés egy kis kávézóasztalocskából állt,mellette egy hangulatos kandalló volt.

A gyönyörűségtöl szóhoz sem jutottam,csak álltam ott és tátott szájjal gyönyörködtem a látványban.
Eközben Rob somolyogva nézett,majd hátulról átkarolt és elkezdte a nyakamat csókolgatni.
Megfordított és egy szenvedélyes csókot váltottunk,közben elkezdte kigombolni az ingemet,ezalatt én sem tétlenkedtem,ugyanígy elkezdtem lehámozni róla az ingét.
Teljesen egymásba merültünk.
Rob a fenekem alá csúsztatta kezeit,majd felemelt,én a dereka köré kulcsoltam lábaimat,miközben karjaimat a nyaka köré fontam.
Így indult el velem az ágyba,ott óvatosan lerakott és felém tornyosult…

Reggel a meleg nap cirógatása,és Rob csókjai ébresztettek.
A fülemtöl a vállamig mindent oda-vissza végig csókolt,közben az oldalamat és a karomat simogatta.
Amikor észrevette hogy felébredtem a nyakamba fúrta fejét és szuszogni kezdett,ettöl libabőrös lettem,ezen kuncogni kezdett továbbra is a nyakamban.
Felé fordultam és ő még mindig rajtam rötyögött,ezért muszáj voltam egy csókkal elhallgattatni.
Hosszú édes csókot váltottunk.
De sajnos eszembe jutott a keserű igazszág.Holnap elmegy.Kitudja mikor láthatom újra,és lehet hogy akkor majd nem is akar majd találkozni.
Lassan szétváltunk,és az arckifejezéséböl ítélve neki is eszébe jutott a holnapi nap.
Összeszedtem minden lelkierőmet és megkérdeztem az elkerülhetetlent.
- Mikor indulsz?
- Hajnali 6-kor – mondta világfájdalmas arccal.
Bólintottam,majd felkészültem hogy feltegyem a kockázatos kérdésem.Nem tudom,hogy az ő válaszától,vagy az én reakciómtól féltem e jobban.
- Khmm…és mi-mi lesz velünk? – nyögtem ki,próbáltam nem összeomlani a válaszáig,bár volt néhány tippem mit gondolhat most…mi lenne velünk?hisz nem akarhat tőlem semmit,nálam ezerszer jobb barátnőt is talál.
- Hát…én arra gondoltam,hogy mivel nincs sulid velem jöhetnél...bár,ha nem akarsz velem lenni én azt is megértem.
- Nem is tudom…mit csinálok én ott?Nem akarlak zavarni,spórolt pénzem és van egy kicsi,de nem hiszem hogy egy teljes nyárig mindenre telne.
- Velem lennél,és nem zavarnál...ha nem vagy velem folyton csak rád gondolok...és úgy gondoltam,hogy mindent fizetek
- Azt biztos nem!Nem foglak kihasználni
- Ez nem kihasználás.
- Szerintem az
- Szóval akkor nem jössz velem… – mondta elcsukló hangon.
- Nem

A terasz kívülröl:

http://img2.tinypic.info/files/j68ypgslau30jm6xpnyj.jpg

A szoba:

http://img2.tinypic.info/files/mtgaahj0vwa0mpsqnu7p.jpg