23.Fejezet - Falling Apart

Továbbra is várom a véleményket!Hideg-meleget egyaránt,ne kíméljetek.

Egy óra autókázás után beértünk L.A-be,egyenesen Robhoz mentünk.
A ház előtt minimum húsz fotós dekkolt.
Rob leparkolt és rámnézett,majd mély levegőt vettünk és kiléptünk a vérszomjas paparazzik elé.
A vaku elvakított mindkettőnket pár pillanatra,de ettöl függetlenül megállás nélkül,kézenfogva törtük tovább utunkat.
Mindenhonnan kérdések ezreit zúdították ránk,Rob nevét kiáltották,próbáltak felcukkolni minket,bármilyen reakciót kicsikarni tőlünk.
Két kérdés között a nevemet hallodtam ki a tömegböl.Ahhoz képest,elég sokáig maradtam inkognitóban…
Rob gyorsan kinyitotta a kapuajtót,majd az örült tömegre csaptuk azt.

A házba belépve egy óriási kupleráj fogadott,ne érts félre,nem vagyok rendmániás,de ez még nekem is sok volt.
Könyvek,lemezek,forgtókönyvek ,kólás dobozok és zacskók százaival találtam szemben magam.
Az arcom láttán félénken rámvigyorgott…mint mindig ezzel mindent eltudott intézni.
Gyorsan felszaladt a hálószobába,hogy összecsomagoljon.
Amig Rob-t vártam,hogy lehozza a ruháit,amit vinni akart,addig én elkezdtem kidobálni az üres üvegeket,zacskókat.
Már aránylag összepakoltam,amikor leszáguldott a lépcsőn.
Csodálozva nézett körül.Bambulásából én rántottam vissza.
- Sikerült bepakolnod?
- Igen – mondta és büszkén kihúzta a mellét,miközben a sporttáskáját lóbálta.
- Megnézhetem? – kérdeztem gyanusan méregetve őt és a táskát.
- Hát...öhh…
- Na mutasd – mondtam és elvettem a táskát.
Sejtettem,hogy milyen látvány fogadhat,de erre nem számítottam.
A táskában csak 1 farmer,2 póló,2ing,3 boxer és 2 zokni volt.3 hónapig fog forgatni,és csak ennyit visz.
Muszáj jó barátnőhoz méltóan összepakolnom a cuccát és normálisan elengednem.
Készültem,hogy előveszem az ejnye-bejnye tekintetemet,de amint ránéztem nem tudtam leszidni vagy csúnyán nézni,helyette egy puszit nyomtam a szájára,majd megfogtam a kezét és a szobája felé kezdtem húzni.
A szobájába érve rögtön kinyitottam a ruhásszekrényt,de ezt nagyon nem kellett volna…

A fogason semmi nem lógott,viszont a padlón és a polcokon nagyon izlésesen benyömöszölte a pólóit.
Nem volt sok ruhája,de valahogy sikerült úgy megoldania az ”elrendezést”,hogy mindegyik összegyűrődjön.
Amig én üveges szemekkel néztem a művét,ő hátulról átkarolt és a nyakamat kezdte csókolgatni.
Összeszedtem magam és kibújtam öleléséböl,amire egy durcás arc volt a válasz.
- Gyere,pár perc és rendesen bepakolunk,aztán igérem bepótoljuk. – mondtam egy mosoly kíséretében.
- Oké – mondta mostmár vigyorogva

Elkezdtem nézni a,még aránylag türhető pólóit,de vagy húzta a száját vagy a nyakamat csókolgatta és közben azt dörmögte hogy neki tök mindegy.
Nem mentem vele sokra,de végül összehoztam valami türhetőt.
Majd valamikor megpendítem neki,hogy kéne vennie néhány ruhát.
Persze nem felejtette el a neki tett ígéretemet,és már rám is vetette magát…

Hajnali háromkor az ébresztő keltett minket.Mindketten kábán néztünk a semmibe.
Szóval ennyi volt.Nem fogom kibírni nélküle,igazából eddig egy napnál sem voltunk egymástól távol,akkor hogy fogjuk kibírni ezt a 3hónapot??Ráadásul utána kezdődik az Eclipse forgatása is...
Ez lesz a kapcsolatunk próbája és mérfölköve egyben.

Félórával később már a reptéren ültünk.
Jobb karjával szorosan magához ölelt,míg a ballal a kezeimet simogatta.
Szinte egyfolytában egymás ajkán csüngtnk,ha éépen nem, a nyakához hajtottam a fejem és mélyet szippantottam belőle.
A sírógörcs már ébredésünk óta kerülget,de miatta tartom magam.Nem fogom sokáig bírni,sőt még azt sem tudomhogy fogom végig nézni ahogy felszáll a gépre.

Egy női hang zökkentett vissza,ami éppen gépre valóa beszállásra hívta fel a figyelmünket.
Fájdalmasan egymásra néztünk,majd felálltunk és kézenfogva a kapuig kísértem.
A kapunál a tömeggel és az éppen ájuldozó rajongókkal nem foglalkozva,Rob ledobta a táskáját.
Kezei közé vette arcomat és egy hosszú,szenvedélyes csókot váltottunk.
A csókunk után szorosan magához ölelt és így álltunk ott percekig.
A lábára állított és a nyakamba fúrta arcát.
Eleinte az illatomat kezdte magába szívni,majd szipogni kezdett.
Eltoltam magamtól,hogy a szemébe nézhessek.Bánatosan,könnyes szemekkel nézett vissza rám.
- Tarts ki,tarts ki,kérlek – mondta szipogások közepette.
- Persze – mondtam már én is szipogva
Könnyes szemmel néztünk egymásra.A női hang mostmár a beszállítás végére figyelmeztetett.

Egy forró csókot váltottunk,aztán megölelt és elindult a folyósóhoz.
Néhányszor még megfordult integetett,majd eltünt a szemem elöl.
Percekig csak ott álltam lefagyva.Amikor magamhoz tértem és már nem bírtam a könnyeimmel kimentem Rob kocsijához.Beültem,de ekkora már eltört a mécses…