43.Fejezet - I've Got A Feeling...

A szokásoshoz képest is borzasztó lett...

'cause if your love was all I had
In this life
Well that would be enough
Until the end of time
So rest your weary heart
And relax your mind
Cause I'm gonna love you
Until the end of time

Rob ujjai szorosan tartották enyémeket,miközben határozott léptekkel a fehér faajtó felé húzott.
Ugyan még csak a kis utacska elején voltunk,de az ajtó sebesen kivágódott.
Az események őrült sebességgel cikáztak körülöttem,még elszaladni sem volt időm,pedig legszívesebben ezt tettem volna, a felém tartó gyönyörű család láttán.
Egy bájos szőke nő sietett mosolyogva felénk – véleményem szerint Rob anyukája,Claire volt az – nyomában egy szintén kedvesen mosolygó férfival és két megtévesztésig hasonlító lánnyal,vagyis Rob apukája és két nővére.


- Szia kisfiam! – ölelgette meg fiát Claire – te pedig biztos Alexandra vagy – fordult felém mosolyogva – alig vártuk,hogy megismerhessünk,már nagyon sokat hallodtunk rólad – mondta és mielőtt még bármit is reagálhattam volna,szorosan magához ölelt,majd megpuszilt.
- Nagyon örvendek – mondtam alig halható remegéssel a hangomban.
- Jaj drágam,kérlek hagyjuk a formalítást – mosolygott rám bíztatóan – hadd mutassam be a férjemet,Richard-t és a lányainkat Lizzy-t és Victoria-t – mutatott be mindenkit.
- Örülök,hogy megismerhetlek – mondta Richard,majd kezetráztunk és ő is megpuszilt,amitöl még inkább zavarban voltam – Fiam – fordult Robhoz és vállon veregették egymást.
- Szia – ugrott elém,majd szorosan megölelt és megpuszilt - én Lizzy vagyok,Rob nővére és szerintem mi nagyon jóban leszünk - mondta msolyogva– Öcskös – mondta,már Rob-t ölelgetve,a következő pillanatban egy másik szőkeség,Victoria suhant mellém.
- Szia – köszöntött nővéréhez hasonlóan egy kiadós öleléssel és puszival – én Victoria vagyok,és,ha nagyon fáraszt a két jómadár vagy csak beszélni kell az öcsém fejével,vagy akármi,csak szólj! – mondta kedvesen mosolyga.
- Miröl beszélsz,én tökéletes vagyok! – mondta Rob afektálva.
- Óh,hát persze fiam,persze – mondta Richard szemforgatva,mire mindenki kacarászni kezdett.
- Gyere drágám,körbevezetlek a házban- mondta Claire és belém karolva elindult a ház felé.

Az ajtón beérve rögtön balra fordultnuk,ahol a nappali volt.Az egész szoba nagyon világos volt,és nagyon barátságos légkör lengte körbe.Azonnal beleszerettem,mondhatni otthon éreztem magam az első pillanattól kezdve.Szinte láttam magam előtt,ahogy a kis Rob végigszalad a szobán vagy,hogy a kanapén szétterülve olvas,gitározik.
A falak halványsárga színben pompáztak,a sarokban egy beépített könyvespolc állt,ami roskádásig volt vastag könyvekkel.
A szoba középpontjában egy kedves kis kandalló állt,a előtte egy igazi patikusasztalka terült szét,mögötte egy vajszínű kanapé terebélyesedett.

Claire mosolyogva várta,míg minden kis zugott alaposan megnézek,majd indultunk is kifelé,az étkező felé,ami a bejárati ajtótól jobbra esett.

Az ebédló valami gyönyörű volt,az egyszerűségétól volt olyan káprázatos.
A szoba közepén egy hatalmas étcsoki színű asztal állt,amit sok szék vett körbe, a falak halványbarna színűek voltak,rajtuk egy-két csodaszép tájképpel.A fal mellett egy helyes kis zsúrkocsi állt üvegböl.
Az ebédlőböl a konyha nyílt,ami szintén halványbarna volt.
A fa konyhabútorok vakítóan fehér színűek voltak,a munkalap csillogó márványból volt.
Annyira szép volt,hogy nem győztem hova kapkodni a fejem,mindent magamba akartam szívni.

Robnak amint volt lehetősége,lecsapott szabad kezemre,így néztem végig a szobákat.
Amikor körbejártuk a földszintet,mindenki visszament a nappaliba.Rob a kanapéhoz húzott,közel magához.
Amikor elhelykezkedtünk egy puszit nyomott a homlokomra,amit mindenki egy mosollyal konstatált.
Egy igazi,szívböljövő,őszinte mosollyal.


- Ha tudnád mióta csacsog rólad Rob… - mondta Claire
- Az első találkozásunktól – suttogta szégyenlősen Rob.
- És szemmel láthatóan igaza volt – mondta Victoria
- Igen,igen – helyeselt mindenki
- Mit mondtál? . kiváncsiskodtam
- Hát,hogy milyen györönyörű és aranyos vagy – mondta Lizzy mosolyogva
- Bár,ezt a képeken is láttuk – dörmögte közbe Richard egy kis mosollyal a száján,én persze ha lehet még jobban elpirultam.
- Nem volt szép dolog hazudnod – suttogtam még mindig zavarban.
- Tényleg igazad volt,nagyon helyes lány – kuncogott Claire. – sajnos itt kell,hogy hagyjalak titeket,nem lesz kész magától a vacsora.
- Én szívesen segítek,persze csak ha nem zavarok – mondtam félénken
- Azt megköszönném – mosolyodott el Claire.
- Én is megyek – szólt közbe Lizzy és Victoria
- Én is – mondta Rob.
- Miért érzem úgy,hogy nem segíteni akartok?? – kérdezte Claire kacagva – Richard,drágám,te nem jössz „segíteni”??
- Én túl jó vagyok ilyenekhez…

Nappali:

http://img6.tinypic.info/files/5b8xmzq6wvqtmt5rduri.jpg

Ebédlő,Konyha:
http://img6.tinypic.info/files/6xbsp1q8es373zdzp7vk.jpg

Claire és Richard:
http://img6.tinypic.info/files/ngu3kkw8rjpkom2o0uuv.jpg