39.Fejezet - The Taste Of Sunshine

Sziasztok!Köszi a komikat!:)
Sajnos a gépem meghalt köszönhető a kedves vírus gyártóknak,akiket ezuton csókoltatok...legszívesebben mély álomba ringatnám őket....
Nem tudom,mikor kapom vissza a gépem,szal a frissek akadozva kerülnek majd fel.:S
Ezt a fejit is Szaszának tolom,minidg eszembe jut...nagyon szorítok!Pusza nektek

Amint megnyugtattuk egymást – mert hogy én még mindig mérges voltam,és valószínűleg az is leszek anyámra,addig Rob sem tett másképp,bár az ő haragja inkább Dani felé irányúlt – elindultunk a barátnőmhöz,Judithoz.
Ő a legjobb barátnőm,a gimi első napja óta ott van mellettem,mindig támogatott,még a sötétebb napjaimon is,ami egy hozzám hasonló depressziós életében szinte a mindennapokat jelentette.
Nagyon fontos számomra,éppen ezért jelent olyan sokat,hogy az életem két legfontosabb szereplője találkozik.
Judit amint megtudta,hogy jövünk azonnal lestoppolt minket csak magának.
Egyáltalán nem féltem ettöl a találkozástól,mivel tudtam,hogy sok közös érdeklődési körük van,ráadásul Judit furcsa,ámde mégis nagyon közvetlen,vidám csaj,akit nehéz nem szeretni.
Rob elmondása szerint nagyon bírja a furcsa embereket,Judit pedig hozza a szintet…

Már a gimiben is kitünt a tömegböl.
Nálam jóval magasabb – amit lássunk be,nem nagy kihívás felülmúlni – kicsit molett,rövid,dús fekete haja van,eddig semmi furcsaság,igaz?Nade,a szőke tincsek a fufrujában,amiket benzinzöld csíkokkal dobott fel – a mai napig nem tudom,milyen is az igazából,vagy hogy tényleg van e ilyen – már nem nevezhető hétköznapinak.
Enyhén szólva nagyszájú,nem fél kimondani ami gondol,hatalmas önbizalommal rendelkezik – szerintem az enyém is nála van.
Sokáig színésznek készült,darabokban játszott,szinkronizálni járt,ezekkel egy időben színész suliba is járt,egy szóval elkötelezett volt a színészettel szemben.
Aztán kattant benne valami és rájött,hogy Ő inkább rendező szeretne lenni,ami végül sikerült is neki.
Közben az írás felé is kacsingatott,ami csak egy újabb közös pont volt számunkra.
Bár amíg én kis történeteket,addig Ő politikai hangvételű cikkeket írt egíy kis újságba.
Azt hiszem a gondolkodásunk mellett a művészet volt a mi legfőbb témánk.
Szinte tömegével habzsoltuk azokat,a zenétöl a könyveken át egészen a tetoválásokig.
Na nem az ”Anyu” és a ”Pityu” feliratokra kell gondolni a bicepszen, vagy a közkedvelt ribanc rendszámokra,hanem a már műalkotásoknak is beillő portrékra.


Ugyanakkor,mint minden barátságban nálunk is voltak hullámvölgyek.
Szerencsére nekünk csak egy,de nagy adatott.
Iskolát kellett váltanunk,az akkori sulibezárások miatt,én úgy gondoltam jobb hamarabb túlesni rajta,így a bezárás előtt egy évvel átmentem máshová.
A baj csak az volt,hogy a találkozások,beszélgetéseink megritkúltak,majd teljesen megszüntek.
A kapcsolatunkban semmi baj nem volt,sőt…de a távolság és az összeegyezthetetlen időpontjaink és kötelezetségeink miatt így alakult.
Míg nem egy nap ismét beszélgetni,találkozni kezdtünk.Egyik beszélgetésünk alkalmával elmondta,hogy a sokat betegeskedő édesapja meghalt.Én persze borzasztóan éreztem magam,amiért nem voltam ott mellette,nem segíthettem neki…

A lakásig vezető úton mindenegyes részletbe beavadtam Rob-t.Persze meséltem már neki történeteket,mondjuk arról a bizonyos szilveszterröl amikor kirángattak a Bikini koncertre,amit vajmi 2,5 óra alatt találtunk meg és amialatt én azon imádkoztam,hogy a hozzánk csatlakozott társaságból ne nyírjon ki minket a jócskán bepiált kiscsávó a fasza kis késével,amit nagyon lazán dobálgatott körülöttünk,vagy a kis kiruccanásunk spanyolba,amiröl elég csak ennyit mondanom ”Santiagocukisrác,Dalí múzeum,pia”.


A teljesen átforrósodott macskaköves budapesti utcákon alig lehetett hallani lépteinket.
A hűs,nyári szellő pillanatok alatt elfújta az eddig nehéz súllyal rámnehezedő gondolataimat.
Hagytam,hogy a nyár fülledt,gyümölcsös ize beivódjon eszem minden szegletébe.
Amint elfelejtettem múltam visszaintegetését figyelmem újra Neki szentelődött.
Arcáról a boldogság sugárzott,ugyanakkor egy kis idegességet véltem felfedezni vonásaiban.
Megnyugtatásképp megszorítottam összekulcsolt kezeinket,mire Ő egy lehengerlő mosollyal válaszolt,majd vigyorogva folytattuk utunkat.

A ház bejáratánál már ott várt minket barátnőm,persze semmit sem változott,ezért számíthattunk beszólásokra a nap folyamán.
- Szia banya! – köszöntem vigyorogva
- Szia törpe!– köszönt és gyakorlatilag a nyakamba vetődött.
- Jesszusom Judit – nyögtem fel – és mi az,hogy törpe?!
- Jaj ne nyafogj már és különben is az vagy,alacsony,de azért tudod,hogy szeretlek!
- Hát én már nem annyira… - vágtam be az áldurcát.
- Jól van,puffogj csak! – mondta mosolyogva – Te biztosan Rob vagy! – fordult Robhoz,aki szintén mosolyogva hallgadta a történteket.
- Jaj nem,Őt csak most szedtem fel a kukák mellől – böktem Rob felé.
- Ilyen jó pasi,és csak úgy kidobták?! – szállt be barátnőm .
Erre Rob elvörösödött fejjel,vigyorogva ingatta a fejét.
Szegénykém,ma nagyon komoly kikébzésben lesz része.