40,Fejezet - Weirdo Land

Köszönöm a komikat!Várom a véleményeket! (mondjuk mint a régi szép időkben...már tíznek is nagyon örülnék)


- Szóval? – kérdezte Judit már a hűvös,ám igen kupis lakásában.
- Szóval mi? – kérdeztem értetlenül
- Elmondjátok most,hogy mitöl vagy ilyen – nézett rám – vagy poénkodjunk még egy kicsit? – hadarta össze-vissza hadonászva.Persze mindig észreveszi,ha valami gáz van.
- Öhm…semmi különös,anyámés Dani összecimbiztek,mára meghívta hozzánk,ott pedig előakarta adni a szokásos próbáljuk meg-újra-mert-egymásnak lettünk-teremtve szövegét,aztán a kapcsolatunkba is belekötött – mondtam egy bájos mosollyal az arcomon.

Rob szorosan mellettem ült a kanapén éskíváncsian végig pásztázta a zsúfolt lakást.
A lakást akár raktárnak is nézhetjük,könyvek össze-vissza,tornyokban hevernek cd-kkel,ruhákkal,festményekkel egyetemben.Amióta ismerem mindig is ilyen kupis volt.


- Hát,Dani ugyanolyan kis köcsög,mint volt…mondjuk elég bátor,hogy még Őt is kritizálja – intett Rob felé – anyukád meg nagyon kétségbe lehet esve,mert amióta kiköltöztél azóta felhívott engem,Balázs és,ha jól értettem valamilyen Csillát is,hogy hívjunk haza.

Az egészben az a legszebb,hogy anyukám nem túlzottan szívleli Juditot,Balázst nem is ismeri.

- Inkább nem mondok semmit,csak jobban felhúzom magam – mondtam fintorogva.
- Hát ne is! – mondta és elindult az ajtó felé – csináltam nektek sütit!
- Jaj ne,ez a nő az életünkre tör! – motyogtam Rob vállába
- Ezt hallodtam! – ordibálta a konyhából
- Itt még nálam is nagyobb kupi van! – mondta Rob csillogó szemekkel,szerintem még büszke is voltmagára.
- Ezt is! Ha nem tetszik valami,akkor tipli! – kiáltott ismét,amin jót vigyorogtunk


Pár perc múlva Judit egy tálca sütivel illegett be.Rob persze abban a pillanatban,hogy a tálca asztalt ért lecsapott,amíg én körültekintőbb voltam.
- Ugye nem Micivel sütötted? – kérdeztem
- Tudni illik,hogy Mici Judit macsekja,aki gyakran kiéli sütési hóbortjait.Nem egyszer előfordult már,hogy vele sütött…Judit azt állítja együtt dagasztanak…

Szóval,mint már mondtam,Judit ilyen elborult elme!
- Mici? – kívácsiskodott Rob –Ki az a Mici?
- A macskája – mondtam,mire Rob kitágúlt pupillákkal,furcsán végigmérte a tálca tartalmát,majd inkább visszarakta a sütit.
- Dehogyis!Arról már leszoktam!


*** Rob szemszöge:


Furcsa lány,furcsa szokásokkal egy szürreális lakásban.Érdekes,hogy kikbe nem botlik az ember,és az élet milyen párosokat alkot…
Hiszen eszembe nem jutna összehozni Alex-t és Juditot,de mégis tökéletesen müködik ez a barátság!
Alex-t még a családjával sem láttam ilyen felszabadultnak,olyan jókedvű,egyfolytában röhögnek és piszkálódnak,persze csak kedvesen.
Talán ilyen lehetett minden előtt,ami elronotta,megmérgezte Őt.

Sötétbarna haja finoman körülöleli angyali arcát,majd kacéran végigterül kerekded vállain.
Mindig is egy angyalnak láttam Őt,aki megmentett,megmentett saját magamtól.
2év.
Ennyit kellett várnom rá.Várnom,hogy egy repülőre üljön és Los Angelesbe költözzön,majd pár hónappal később eljöjjön abba a bárba.
A megismerkedésünk óta féltem.Féltem az emberektöl,a médiumoktól,de legfőképpen magamtól.

Mindig úgy gondoltam,hogy mindenkine el van rendeltetve.Még a szerelemben is.
Nem voltam ez előtt szerelmes,de amint megláttam kattant bennem valami.
Tudtam,hogy megkell,hogy ismerjem,és valami miatt még a bátorságom is megjött,persze csak addig amíg a gyönyörű szemeibe nem néztem.

Azt hiszem,egy kapcsolatban,pláne,ha szerelmes vagy,mindig pánikolni kezdünk,Velem is ez történt,pánikolok,hogy elhagy,elege lesz belőlem,a sajtóból vagy mindkettőböl.
Próbálom tartani magam,minnél tovább húzni ezt a felismerést.
Valahol viszont megnyugtat,hogy Ő is így érez,nem tudja vagy nem is akarja letagadni előttem,hogy Ő is fél,sokszor kapom rajta,hogy aggódva,könnyes szemekkel mered előre.
Számomra ez azt jelenti,hogy Ő is ugyanúgy szeret.Ezt elég nehéz felfogni,hogy engem szeret,nem pedig a pénzem,a hínevem vagy az egyik szerepem.

Annyira belemerültem gondolataimba,hogy észre sem vettem Alex telefonjának csörgését.
Nehézkesen,de hagytam,hadd csússzon ki aprócska kezei a kezeim közül.
Néhány pillanat múlba már a telefonnal a kezében kiment a kertbe,ami a nappaliból nyilt.
Ezalatt Judit is eltünt,de engem csak Alex érdekelt.

Haján játékosan táncoltak a napfény sugarai,amik majd mosolygós arcára nem kúsztak.
Hátra van a második meglepetés,de erröl még nem szólok neki.
Nem szeretném,ha az utolsó itteni napunkat végig idegeskedné,elég lesz hazafelé nyugtatgatnom.