32.Fejezet - Give Me Prozac

Nagyon várom a komikat!!A folytatást nagyon hamar hozom...plusz ajándékokkal!:)

Egyik ilyen sörözős-pizzázós-filmnézős esténken már nem bírtam se magammal,se Robbal.
Az utóbbi egy hétben feltünően sokat sumákolt,ráadásul minden ok nélkül vigyorgott,mint a tejbetök.
Valamit titkol előlem,csak még nem tudom mit…
Akárhányszor rajtakaptam a hajnali hívásokon,vagy ha rákérdeztem a vigyorgására,folyton csak kitért a kérdésem elől.
Persze próbálta tartani magát,de nem nagyon sikerült neki,mindig ott bújkált egy kis mosoly a szája szélén.

Szóval itt ül mellettem,szétterülve a kanapén,egyfolytában vigyorog,pedig ez a film nemcsak,hogy nem vígjáték,de még csak jó filmnek sem mondható.Mondjuk nem is tudom miröl szól…nem mintha érdekelne.
Láthatóan Rob-t sem a film szórakoztatja.Nem is nézi a képernyőt,csak maga elé vigyorog.

- Szóval? – kérdeztem türelmetlenül.
- Szóval,mi? – kapta fel a fejét.
- Titkolsz előlem valamit…
- Én nem…hmm…jó elmondom…én…én..kavarok nindzsa nagyival – mondta és száját egy lábremegtető vigyorra húzta.
- Rob,most komolyan,mi van?

Nem tudom az arcomról milyen érzelmek tükrözödtek le,de az biztos,hogy rendesen megijesztettem,mert az a magabiztos vigyor,ami eddig szélesen terült szét arcán,az most egy pillanat alatt visszafogott mosolyra húzódott.
- Oké…Tom iderepül és nagyon szeretne veled találkozni
- Oh…ennyi?Miért titkolóztál?
- Nem,nem csak ennyi…van egy meglepetésem,de azt tuti nem szeded ki belőlem. – mondta egy ördögi mosoly kíséretében,szeme,terve gondolatára vadul csillogni kezdett – Ne is próbálkozz a mocskos kis trükkjeiddel…illetve próbálkozz,de nem tudsz meg semmit!
- Jól van,nem próbálkozom – duruzsoltam és szemem ismét a képernyőre szegeztem.A szemem sarkából láttam,hogy szemei kikerekednek,szája csalódottan legörbül.
- Hé!Tessék próbálkozni! – mondta,és a derekamnál fogva egy gyors mozdulattal magára húzott.
- Hüm-hümhümhüm…
- Ez meg mi volt?
- Az ördögi hümmögésem – válaszoltam vigyorogva
- Nagyon meggyőző…megmutatom az én ördögi oldalam – mondta és felvette a ”pszichopata vámpír” arcát.Vészjóslóan vicsorított,majd szaggatottan morogni kezdett.
- Ajjaj…
- Ajjaj bizony! – hörögte és egy gyors mozdulattal felém kerekedett,majd a fejem főlé szorította mindkét kezemet,közben vészesen közelített a nyakamhoz,aztán…


***


A forgatásból már csak egy hét volt,ráadásul Tom holnap érkezik meg,így Robon nagy volt a nyomás.
Én persze borzasztóan kíváncsi voltam amiatt a bizonyos titok miatt,de ezt a világért sem mutattam vagy mondtam volna neki.Ráadásul írtózatosan féltem és izgultam a Tommal való tálalkozásom miatt,hiszem mégis csak az egyik legjobb barátja.
És ha utálni fog?Biztos utálni fog…
De Rob-t ezzel a hülyeségemmel sem akartam idegesíteni.Még az hiányzik,hogy emiatt ne tudjon koncentrálni,és az egész forgatás csússzon miattam,mert féltem a barátja véleményétöl.
Teljesen abszurd és nevetséges lenne.



Túl gyorsan jött el a másnap.Pedig olyan görcsösen ragaszkodtam minden egyes percéhez…főleg az utolsóhoz…
Egész éjszaka csak forgolódtam,Rob persze jót nevetett rajtam.
Még itt fekszem az ágyban,Rob pedig még mindig rajtam szétterülve fetreng,a gyomrom szüntelenül liftezik…látom ez is egy nyugis nap lesz részemröl…
Hosszas hisztizés,fetrengés után felkeltem,majd a fürdőbe vágtattam hogy valamilyen emberi külsőt varázsoljak magamnak.
Amikor végeztem a renoválásommal a szekrény elé léptem,hogy kiválasszam a tökéletes ruhát mára.
Miután százszor elmondtam a ’Nincsen semmi göncöm!’ dumát elkezdtem a ’Mi lenne,ha én nem mennék” kezdetűt.
Mindenféle ürügyet és sztorit kínáltam fel Robnak,de ő csak jóízűen kacarászott rajtam.Még mindig az ágyban feküdt,haját elaludta – amit nem gondoltam volna,hogy lehetséges – szemei karikásak,de boldogságtól csillogtak.


Hosszas hezitálás után kiválasztottam egy egyszerű szerelést.Farmert,fehér pólóval,fekete kiskabáttal és fekete magassarkúval.
A mai programunk csupán egy séta volt a városban,amit Rob reményei szerint egy finom ebéddel fűszerezünk majd meg,azt már most kikötötte,hogy ő ha törik,ha szakad kobe steaket fog enni!
Aztán emlegetett egy közös vacsorázást is,de ha Tom utálni fog – amire számítottam – akkor ez a program nem áll fenn…vagy csak nélkülem…
Nekem csak a nap veszekedés és egyéb drámák nélküli túlélése volt a cél.

Mivel már indulnunk kellett volna,ezért kegyetlenül kigurítottam a még mindig ágyban lustálkodó Rob-t.
Gyorsan magára kapkodta ruháit,majd indultunk is kifelé.

Már a liftben elkezdtem darabokra cincálni a zsebemben felejtett számlákat,zsebkendőket.Tiszta nyugodt vagyok!
A liftből kiérve elindultunk az inpozáns hall felé.Már majdnem a terem végébe értünk amikor valaki megragadta Rob vállát.

Alex:

http://www.polyvore.com/for_madelyn_fly_with_me/set?id=10242354