2009. december 31., csütörtök

34.Fejezet - Calm Before The Storm

Köszönöm a kommenteket!Ez az utcsó fejezet.B.U.É.K. Mindenkinek!

Ajkaink gyengéden ízlelgették a másikat,majd Rob szorosabban magához húzott és ellenkezést nem tűrve szenvedélyesebben kezdett csókolni.
Ajkaink immár vadul falták egymást,majd engedelmesen szétnyíltak,nyelveink vad táncba kezdtek.
Kezei sem tétlenkedtek sokáig,felfedező útra indultak,bebarangolták minden egyes porcikám,majd a fenekemen állapodott meg.
Engem sem kellett félteni…ha lehet,még szorosabban hozzá simultam,szám ajkairól,az állára csúszott.
Finoman végig csókoltam az állát egészen az állkapcsáig,majd a nyakát kezdtem kényesztetni,egészen a kulcscsontjáig.
Éreztem,ahogy pulzusa percröl percre felgyorsul,csak a zihálását lehetett hallani,egész addig,amíg a lift egy csengőszóval meg nem állt és egy felháborodott,öregecske párral találtuk szemben magunkat.
Fülig elpirulva rontottunk ki a liftböl,majdnem felborítva a már így is mérgelődő párost.
Gyorsan végig rohantunk a folyosón ,egészen az ajtóig,amit Rob szályosan feltépedt.

A lakosztályba érve ledobtam a táskámat,majd lerúgtam a magassarkúmat is,míg Ő ölbe kapott és gyors léptekkel az ágyhoz sietett,gyakorlatilag teljes testsúlyával rámnehezedve egyszerre estünk az ágyba és egymásnak.
Türelmetlenül rángatta le rólam kabátomat,aztán csak egy percre váltak el ajkaink,amíg kibújtatott pólómból,kaptam a lehetőségen és levettem róla az ingét,majd a pólóját is.
Egyszerre sókolt és simogatott,amikre nyögéssel válaszoltam.Már egész testemmel remegtem,ahogy a nyakamtól egészen a hasamig végigcsókolta minden egyes porcikám.
Már nem bírtam tovább,rajtam volt a sor,hogy türelmetlen legyek.
A nadrága után gyúltam,amit sikerült gyorsan lerángatnom róla,majd én is kibújtam farmeremböl.
Miután megszabadultunk a zavaró tényezőktöl ismét mohón kapott ajkaim után,majd ajkaival kínzó lassúsággal a nyakamat kezdte ízlelgette.
Felváltva csókolgatott és finoman harapdált,amitöl kéjes nyögések hagyták el számat.
Eközben megszabadított melltartómtól,aztán gyors mozdulatokkal a bugyimtól is,amiket hanyagul a szoba sarkába dobott,majd ő is megszabadult boxerétöl.

Teljes testsúlyával felém tornyosúlt,én eközben körülöleltem csípőjét.Szemei vadul csillogtak a vágytól.
Vadállatként vetette rám magát,erőteljesen,ritmusosan mozgott,amivel mérhetetlen gyönyört okozott.
Hirtelen alsó ajkába haraptam,kezeim a fenekére csúsztak és még jobban magamba húztam.
Erősen belemarkoltam,amire erősebb lökésekkel válaszolt.
Nagyjából egyszerre értünk a csúcsra,minden izma megfeszült,majd ernyedten dölt le mellém.


***

Rob megnehezítette ugyan,de végülis sikerült kimászni az ágyból.A vékony lepedőt magamköré csavarva bevágtattam a fürdőbe,és elkesztem készülődni a közös vacsoránkra.
Pár pillanat múlva Rob is megjelent a fürdő ajtajában,egy sokat sejtető vigyorral a képén.
Mielőtt még ellenkezhettem volna,már ajkait ajkaimon éreztem,lassan a zuhany felé kezdett terelgetni.
Ismét elszabadult a pokol…
Ha mindig így reagál,akkor remélem sokszor lesz féltékeny…


Hosszas készülődés után,de sikerült elindulnunk az étterem felé.
Most egy taxiban ülünk,pár perc és a Tao-hoz érünk.
Rob arcán egész délután egy levakarhatatlan vigyor terült szét.Folyton rámnéz és kuncogni kezd vagy éppen az ajkába harap és fülig elpirul,miközben a jobb kezemet megállás nélkül cirógatja.

Én egy lila,rövid ruhát,fekete magassarkút viselek és egy fekete clutch-t,míg Rob egy egyszerű fekete öltönyt és fehér inget.
Ő is nagyon jól tudta,hogy sietnünk kell,amellett azt is,hogy az öltönyök a gyengém,és ezt szemérmetlenül ki is használta…

Ahogy megérkeztünk az étterem elé,rögtön besiettünk.Megint megtaláltak minket,de honnan tudják,hol leszük,amikor eddig még mi se nagyon?
Amint megláttak minket,rögtön bevadultak és őrülten kattingatni kezdtek.Szerencsénkre az étterem menedzsere és néhány pincér a segítségünkre sietett.Nem győztünk nekik hálálkodni.
Meglepődve konstatáltam,hogy Rob a kisebb atrocitás ellenére továbbra is felhőtlenül vigyorgott.Semmi morgolódás vagy ingerültség.

A menedzser bevezetett minket az óriási terembe.Az étterem leírhaatlanul gyönyörű volt.
A mennyezetröl rízspapír lámpák csüngtek alább,a falakat tégla borítás fedte b,amitöl minden narancsárga színben pompázott.
A terem közepét egy óriási,kőszobor uralta,amit kisebb pálmafák öleltek körül.Mindenhol kis fekete asztalok sorakoztak.
Az étterem elég felkapott helynek bizonyúlt,mivel dugig volt emberekkel.Csodálkoztam,hogy pont egy ilyen népszerű helyre jöttünk.Épp szóvá tettem Robnak,hogy nem vagyok biztos benne,hogy ez jó ötlet volt,egy ilyen helyen két színésszel…
Erre Ő mindenttudóan rámvigyorgott és egy lépcső felé kezdett húzni,csak most vettem észre,hogy egy kisebb galéria magasodik a földszintre.

Tom már az asztalunknál ült.
Szintén öltönyben,pólóval,amin egy pin-up lányka virít.Amint Tom meglátott minket,rögtön felpattant a székröl.Robbal vigyorogva kezetráztak,majd felém fordult és két puszival köszöntött.Ahogy az asztalunkhoz sétáltunk,láttam,hogy Tom a szemesarkából félénken végigmér.Tudom,hogy ez nem szép tőlem,de azt kívántam Rob bárcsak észrevenné…
Az este ugyanolyan jó hangulatban telt,mint a közös délelőttünk.Jóízűen nevetgéltünk és csipkelődtünk agész este.

Valamikor fél10 körül Rob megjegyezte,hogy indulnunk kellene,amit abszolút nem tudtam hova rakni.
Hosszas búcsúzkodás után,a taxiban rákérdeztem.
- Hogyhogy ilyen hamar eljöttünk?Nem érezted jól magad? – kérdeztem
- Jól éreztem magam,de holnap programunk van,ráadásul van egy ötletem mit csinálhatnánk még este… - mondta egy huncut mosoly kiséretében.
- Milyen program?
- Majd meglátod…nem is érdekel az ötletem?Pedig azt meg is tudnám mutatni… - mondta és egy csókot lehelt nyakamra.
Én,mint aki meg se hallodta folytattam.
- Légy szíves,tudod ,hogy nem bírom ki!! – hisztiztem.
- Pedig muszáj leszel.
- Könyörgöm valamit árulj el!
- Oké…hajnali 2kor kelünk.
- Mi van??Én biztos,hogy fel nem kelek
- Óh,dehogynem.

Egész éjszaka próbáltam kiszedni belőle mit is csinálunk holnap,de hajthatatlan volt.Pedig néhány mocskos kis trükköt is bevetettem…
Fáradtan terültünk szét az ágyon.Őt szinte azonnal elnyomta az álom,amíg engem nem hagyott nyugodni,hogy mit hoz a holnap…

Alex:
Rob:
Tom:
Tao:

6 megjegyzés:

  1. Mit hoz? Mit hoz? Én is akarok menni :D Légysziiiiiii :D

    Amikor azt írtad, hogy ez lesz az utolsó fejezet, már kezdtem szitkozódni, hogy ez hogyan lehet, mikor szeretünk és nem teheted ezt velünk...aztán csak nem úgy lett vége, hogy "vége is legyen" :D na, érted..:D

    Szóval várom a jövő évet, hogy megint olvashassalak :D:P

    Pusza: Szasza

    VálaszTörlés
  2. Szia:)
    nem csak Alex gyengéje az öltöny.. ahhh:D észbontóan néz ki Rob:D
    Mindneki nagyon csini volt és tetszett a rész is. Kiváncsian várom, hogy mi lesz a meglepi.
    BUÉK!:)
    csóxi

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon jó rész volt, először én is megijedtem, hogy vége, aztán rájöttem, hogy csak az évnek van vége. Nagyon jó rész volt. :) Kíváncsian várom, hogy miért kell olyan korán kelniük. Alex ruhája nagyon tetszet, Robot és Tomot meg nem tudtam megnézni, tuti az én gépem a rossz. :( De biztos ők is jól néztek ki. Várom a következő részt. Pusz

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Elfelejtettem, hogy sikerekben, örömben, Robban gazdag boldog új évet kívánjak. Kíváncsian várom mit hoz az új év a történetedet illetően. További sok sikert hozzá, természetesen olvasni fogom. Pusz

    VálaszTörlés
  5. Eloszor is BUEK xD
    Masodszor meg imandtam a fejezetet :D:D:DNagyooon joo lett:DKivaoncsian varom a folytatast!!puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia!!:)

    Olyan jóó lett megint a fejii!!(L) nagyon aranyosak együtt Alex&Rob!!(L)
    és kiváncsi vagyok h miért kell korán felkelniükXD
    pusza:D

    VálaszTörlés