- Szia - nyekegtem meglepetten – Rob ott van?
- Most nem ér rá… - kuncogta
- És mikor…
- Hidd el, egy jó ideig le lesz kötve – szakított félbe még mindig viháncolva, hangjában egy mindentudó, gunyoros éllel.
- Értem – suttogtam, majd üveges tekintettel megszakítottam életem legrosszabb hívását.
Szemeim előtt láttam, ahogy Ő és Kristen a hívásom után ördögien összemosolyognak, majd hevesen egymásnak esnek a hotelszobájában.
Könnyekkel csordultig telt szemmel heveredtem le az egyik székre, ami az ebédlőasztalnál állt. A csönd villámként hasított a csöppnyi konyhába, mardosó fájdalommal emlékeztetve minden rossz érzésemre, teóriámra, Rob viselkedésére és Kristen gunyoros, élvezettel teli hangjára. Talán a kapcsolatunk végére.
Nem tudtam mit gondoljak, hiszen a viselkedése és Kristen folytonos jelenléte megadta számomra a választ, ugyanakkor nem akartam elhinni, hogy a férfi akit szerettem,szeretek és aki elmondása szerint viszont szeret, a szemembe hazudott volna. Kimondatlan ígéretekkel kecsegtetett és én akárhogy is ágáltam ellene, buta fruska módjára elhittem és mély, tudatlan lányálomba ringattam magam, miközben a biztonságos kis világom szilánkok ezreire tört szét.
Eddig észre sem vettem, hogy forró kis patakok csordogálnak lefelé az arcomon. Az átlátszó kis cseppek óvón, takaró módjára ölelte magához az elmúlt időszaktól megviselt arcomat.
Minden reménytelennek tűnt, tehetetlenül ücsörögtem a talán soha nem is létező kapcsolatom szilánkjain. Szemlátomást beigazolódni látszott, amitől annyira tartottam, még annyit se értem neki, hogy felhívjon és kitálaljon nekem, hogy utána kedvére hentereghessen Kristennel vagy akit éppen elé vet a könyörtelen sors, sajnos én is csak egy tudatlan áldozat voltam.
Mély levegőt vettem, és azzal a kis fuvallattal, ami átjárt új erőre kaptam, nem fogom hagyni, hogy holmi rongybabaként dobálóddzanak velem és az érzéseimmel. Ismét visszanyertem az elmúlt percekben tétova bátorságomat, részemről lezártnak tekintettem életem eme időszakát.
Lenyeltem minden keserűséget és egy gyenge mosolyra húztam a számat.
A lányok aggódó pillantásait nem tudtam figyelmen kívül hagyni, nem csodálnám, ha őrültnek néznének, az egyik pillanatban keservesen bőgőm, a másikban már vigyorgom.
Miután gyorsan - most köntörfalazás nélkül - felvázoltam nekik a történteket, beavattam őket újonnan jött elhatározásaimba is. Azaz, hogy megválok régi önmagamtól és egy teljesen új emberként folytatom életem rögös útját.
Egy olyan emberként, akin nem gázolnak át, aki nem törődik azzal, mit gondolnak róla, aki élvezi az élet sava-borsát. Akit a barátja nem felejt el felhívni, akit senki nem felejt el egykönnyen.
Megpecsételve elhatározásomat olyan dologra készültem, amire a régi Alex helyből nemet mondott volna, ami a féktelen bulizást jelentette. A lányokkal összekaptuk magunkat és elindultunk a város szívébe, pontosabban a legfelkapottabb klubba, a Les Deux-be.
Húsz perc autókázás után megérkeztünk a hatalmas mediterrán jellegű épülethez, a bejárat előtt egy hosszú,bársonyos fényű kék szőnyeg terült szét, ami körül plüss korlátok álltak.
Az épületet és vastag oszlopait színes fénycsóvák ölelték körbe.
Ahogy beléptünk már tudtam, hogy ez nem az én világom, pont emiatt az érzés miatt vetettem bele magam a sűrűjébe. Céltudatosan elindultam a bárpult felé, magam után húzva elbizonytalanodott barátnőimet.
Éreztem, ahogy a kezdeti bátorságom lassan elillan, ezért utánakaptam egy pohárka tequilával. Ahogy a fűszeres nedű lecsorgott a torkomon elkaptam igencsak meglepődött barátnőim kezét, és húzni kezdtem őket a szorosan összesimuló tömegbe.
Az alkoholtól felszabadultan ráztuk magunkat a zene dübörgő ritmusára, nem törődve a körülöttünk táncolókkal. Csukott szemmel ringatóztam a zenét éltető basszusra, hagytam, hogy átvegye a hatalmat a testem felett.
Egy kéz rántott vissza a realitás talajára, ami a csípőmet szorongatta, minden egyes ütemmel egyre szorosabban tartott, így egyre közelebb férkőzve hozzám, forró lélegzete kellemesen csiklandozta a nyakam.
Kíváncsian fordultam meg az ismeretlen karok között. A szemem először egy láb remegtető mosolyon akadt meg, végül egy csodaszép szürkés szempárba vesztem el.
A kezei még mindig a csípőmön pihentek, szorosan simult hozzám, így ha akartam volna sem menekülhettem, de furcsa mód nem akartam, eddig csak egy embernél éreztem ezt, de tudjuk annak mi lett a vége…
Rövid, barna haja volt és lélegzetelállító kék szemei, sűrű borosták keretezték sármos arcát.
Magabiztosan tekintett le rám, láthatóan tudta mit akar…engem. Lerítt róla, hogy egy igazi csaj mágnes, aki minden este más nőt cipel az ágyába, és azok a nők a mosolya láttán előbb kérnek bocsánatot a semmiért, mint Ő az aktuális áldozatainak kihasználásáért.
Percekig szó nélkül csak szemeztünk egymással, majd megragadta a kezemet és egy bőrkanapé felé kezdett húzni, ami közvetlenül a bárpult mellett állt.
Lehúzott maga mellé, annyira közel ült, amennyire csak tudott, a jobb karját átvetette a vállamon és teljes felsőtestével felém fordult, majd megszólalt. Mély,rekedtes hangja volt, mint egy menydörgés a sötét éjszakában, meglepődötten konstatáltam, hogy újdonsült ismerősöm skót származású.
- Láttalak már…te annak az angol kisfiúnak vagy a barátnője,nemde? – kérdezte féloldalas mosolyával.
Én is elmosolyogtam magam a kisfiú jelzőn, és nem is tudta valójában mennyire közel jár az igazsághoz. Rob sok esetben valóban egy kisgyerekként viselkedett, és ez nem volt mindig pozitívum…
És most erre mit kéne mondanom? Az állítólagos pasim egyfolytában egy csajjal lóg, akit nemcsak a munkája és a filmeit forgalmazó mamutcég, de még a rajongói is összeboronálnak, ráadásul sosem lehet elérni és még arra is tesz, hogy visszahívjon.
- Tudod, hogy foglalt vagyok, de mégis kikezdesz velem?Ez nem szép… - tértem ki mosolyogva a bonyolult válaszadás elől.
- Először is, úgy gondolom, hogy a kisfiúknak nem szabad ilyen kincsekkel játszadozni, mint te, ezért jobbnak láttalak megmenteni, másodszor még nem is kezdtem ki veled igazán…de erre mindjárt rátérek.
- Ahhoz azért lesz egy-két szavam… – mosolyogtam rá szenvtelenül – először inkább felvilágosíthatnál kivel is állok szemben.
- Hát ilyet se hallok gyakran – rázta meg a fejét meglepetten – Gerard Butler vagyok.
- Óh, hát te voltál az a szőrös, ordítozós, bőrgatyás csávó…tudtam, hogy láttalak már valahol – incselkedtem vele komoly arccal.
- Kockahas.
- Mi?
- A kockahasamat kihagytad, nyugodtan megtapizhatsz!
- Én inkább kihagynám, de azért köszi.
- Na, tudom, hogy akarod! Gyerünk,rajta! – kezdte el felhúzni kék ingét.
- Jaj ne! – nevettem fel.
- Nézd meg, milyen szép,ha akarsz amőbázhatsz is rajta… - nevette el magát végül Ő is – Jó,abbahagytam.
Az este további része felhőtlenül telt el, nagyon jól éreztem magam Gerryvel, sikerült elérnie, hogy egy kis időre magam mögött hagyhassam a problémáimat Robbal, sőt magát Robot is kiverte a fejemből.
Egyfolytában flörtölt velem, elmondhatatlanul jól esett, hogy egy ilyen fickó pont nálam próbálkozik, amikor bárkit megkaphatna, és én sem voltam rest flörtölni vele.
Az ártatlan flörtölés hírtelen érzéki csókolózásba fulladt, közben milliószor felvillant előttem Rob szenvedő arca, de mindannyiszor az elmémbe férkőzött egy másik, sokkal szívszorítóbb kép, ahogy Ő szorosan magához húzza Kristent, majd heves csókban forrnak össze.
E kép láttán én is hevesebben csókoltam Gerryt, mohón faltam ajkait, rövid hajába túrva egyre közelebb húztam magamhoz, Őt sem kellett félteni, kezei bátran bebarangolták a testemet, nem törődve a körülöttünk még mindig hangos külvilággal.
Hirtelen szakította meg érzéki csókunkat, a fülembe suttogva próbált felcsábítani a lakására, meredten néztem magam elé, azt kívántam Rob bárcsak itt teremne és kitépne a karjaiból, hogy aztán örjőngve hazacipeljen és közölje velem, hogy én csak az övé vagyok, senki másé, hogy számítok neki és hogy Ő sem akar senki mást, hogy minden csak egy buta félreértés volt.
De hiába vártam, nem lépett közbe, csak a mély csend állt be közénk. Emiatt a nemtörődömsége miatt mérhetetlen düh járt át, meg akartam mutatni, hogy másnak is kellek, hogy ha nincs mellettem akkor is vagyok valaki.
Elmosolyodva mondtam igent, hagytam, hogy ez a jóképű,szenvtelen pasi tovább csábítgasson. Kifelé menet intettem Whitneynek és Laurennek, akik megrökönyödve, kikerekedett szemekkel bámulták kettősünket.
Sejtettem, mit gondolhatnak most rólam, nekem is megvolt a véleményem, de nem tudtam megájt parancsolni magamnak. Egy időben undorodtam és bíztattam magam, utáltam magam, mert ilyen könnyen hagytam magam és mert amellett, hogy szeretem Robot éppen megcsalni készültem, és itt lépett be a másik énem,aki egyfolytában azt hangoztatta, hogy Ő már az elején megcsalt, valószínűleg most is együtt vannak…
Mire feleszméltem Gerry éppen a taxisunkat fizette ki, aki sokat sejtető pillantással mért végig, mintha Ő is tudna mindenről.
Megráztam a fejem, és kikászálódtam Gerry után, hogy utána szorosan oldalához húzva a lakása felé vegyük az irányt…
- Most nem ér rá… - kuncogta
- És mikor…
- Hidd el, egy jó ideig le lesz kötve – szakított félbe még mindig viháncolva, hangjában egy mindentudó, gunyoros éllel.
- Értem – suttogtam, majd üveges tekintettel megszakítottam életem legrosszabb hívását.
Szemeim előtt láttam, ahogy Ő és Kristen a hívásom után ördögien összemosolyognak, majd hevesen egymásnak esnek a hotelszobájában.
Könnyekkel csordultig telt szemmel heveredtem le az egyik székre, ami az ebédlőasztalnál állt. A csönd villámként hasított a csöppnyi konyhába, mardosó fájdalommal emlékeztetve minden rossz érzésemre, teóriámra, Rob viselkedésére és Kristen gunyoros, élvezettel teli hangjára. Talán a kapcsolatunk végére.
Nem tudtam mit gondoljak, hiszen a viselkedése és Kristen folytonos jelenléte megadta számomra a választ, ugyanakkor nem akartam elhinni, hogy a férfi akit szerettem,szeretek és aki elmondása szerint viszont szeret, a szemembe hazudott volna. Kimondatlan ígéretekkel kecsegtetett és én akárhogy is ágáltam ellene, buta fruska módjára elhittem és mély, tudatlan lányálomba ringattam magam, miközben a biztonságos kis világom szilánkok ezreire tört szét.
Eddig észre sem vettem, hogy forró kis patakok csordogálnak lefelé az arcomon. Az átlátszó kis cseppek óvón, takaró módjára ölelte magához az elmúlt időszaktól megviselt arcomat.
Minden reménytelennek tűnt, tehetetlenül ücsörögtem a talán soha nem is létező kapcsolatom szilánkjain. Szemlátomást beigazolódni látszott, amitől annyira tartottam, még annyit se értem neki, hogy felhívjon és kitálaljon nekem, hogy utána kedvére hentereghessen Kristennel vagy akit éppen elé vet a könyörtelen sors, sajnos én is csak egy tudatlan áldozat voltam.
Mély levegőt vettem, és azzal a kis fuvallattal, ami átjárt új erőre kaptam, nem fogom hagyni, hogy holmi rongybabaként dobálóddzanak velem és az érzéseimmel. Ismét visszanyertem az elmúlt percekben tétova bátorságomat, részemről lezártnak tekintettem életem eme időszakát.
Lenyeltem minden keserűséget és egy gyenge mosolyra húztam a számat.
A lányok aggódó pillantásait nem tudtam figyelmen kívül hagyni, nem csodálnám, ha őrültnek néznének, az egyik pillanatban keservesen bőgőm, a másikban már vigyorgom.
Miután gyorsan - most köntörfalazás nélkül - felvázoltam nekik a történteket, beavattam őket újonnan jött elhatározásaimba is. Azaz, hogy megválok régi önmagamtól és egy teljesen új emberként folytatom életem rögös útját.
Egy olyan emberként, akin nem gázolnak át, aki nem törődik azzal, mit gondolnak róla, aki élvezi az élet sava-borsát. Akit a barátja nem felejt el felhívni, akit senki nem felejt el egykönnyen.
Megpecsételve elhatározásomat olyan dologra készültem, amire a régi Alex helyből nemet mondott volna, ami a féktelen bulizást jelentette. A lányokkal összekaptuk magunkat és elindultunk a város szívébe, pontosabban a legfelkapottabb klubba, a Les Deux-be.
Húsz perc autókázás után megérkeztünk a hatalmas mediterrán jellegű épülethez, a bejárat előtt egy hosszú,bársonyos fényű kék szőnyeg terült szét, ami körül plüss korlátok álltak.
Az épületet és vastag oszlopait színes fénycsóvák ölelték körbe.
Ahogy beléptünk már tudtam, hogy ez nem az én világom, pont emiatt az érzés miatt vetettem bele magam a sűrűjébe. Céltudatosan elindultam a bárpult felé, magam után húzva elbizonytalanodott barátnőimet.
Éreztem, ahogy a kezdeti bátorságom lassan elillan, ezért utánakaptam egy pohárka tequilával. Ahogy a fűszeres nedű lecsorgott a torkomon elkaptam igencsak meglepődött barátnőim kezét, és húzni kezdtem őket a szorosan összesimuló tömegbe.
Az alkoholtól felszabadultan ráztuk magunkat a zene dübörgő ritmusára, nem törődve a körülöttünk táncolókkal. Csukott szemmel ringatóztam a zenét éltető basszusra, hagytam, hogy átvegye a hatalmat a testem felett.
Egy kéz rántott vissza a realitás talajára, ami a csípőmet szorongatta, minden egyes ütemmel egyre szorosabban tartott, így egyre közelebb férkőzve hozzám, forró lélegzete kellemesen csiklandozta a nyakam.
Kíváncsian fordultam meg az ismeretlen karok között. A szemem először egy láb remegtető mosolyon akadt meg, végül egy csodaszép szürkés szempárba vesztem el.
A kezei még mindig a csípőmön pihentek, szorosan simult hozzám, így ha akartam volna sem menekülhettem, de furcsa mód nem akartam, eddig csak egy embernél éreztem ezt, de tudjuk annak mi lett a vége…
Rövid, barna haja volt és lélegzetelállító kék szemei, sűrű borosták keretezték sármos arcát.
Magabiztosan tekintett le rám, láthatóan tudta mit akar…engem. Lerítt róla, hogy egy igazi csaj mágnes, aki minden este más nőt cipel az ágyába, és azok a nők a mosolya láttán előbb kérnek bocsánatot a semmiért, mint Ő az aktuális áldozatainak kihasználásáért.
Percekig szó nélkül csak szemeztünk egymással, majd megragadta a kezemet és egy bőrkanapé felé kezdett húzni, ami közvetlenül a bárpult mellett állt.
Lehúzott maga mellé, annyira közel ült, amennyire csak tudott, a jobb karját átvetette a vállamon és teljes felsőtestével felém fordult, majd megszólalt. Mély,rekedtes hangja volt, mint egy menydörgés a sötét éjszakában, meglepődötten konstatáltam, hogy újdonsült ismerősöm skót származású.
- Láttalak már…te annak az angol kisfiúnak vagy a barátnője,nemde? – kérdezte féloldalas mosolyával.
Én is elmosolyogtam magam a kisfiú jelzőn, és nem is tudta valójában mennyire közel jár az igazsághoz. Rob sok esetben valóban egy kisgyerekként viselkedett, és ez nem volt mindig pozitívum…
És most erre mit kéne mondanom? Az állítólagos pasim egyfolytában egy csajjal lóg, akit nemcsak a munkája és a filmeit forgalmazó mamutcég, de még a rajongói is összeboronálnak, ráadásul sosem lehet elérni és még arra is tesz, hogy visszahívjon.
- Tudod, hogy foglalt vagyok, de mégis kikezdesz velem?Ez nem szép… - tértem ki mosolyogva a bonyolult válaszadás elől.
- Először is, úgy gondolom, hogy a kisfiúknak nem szabad ilyen kincsekkel játszadozni, mint te, ezért jobbnak láttalak megmenteni, másodszor még nem is kezdtem ki veled igazán…de erre mindjárt rátérek.
- Ahhoz azért lesz egy-két szavam… – mosolyogtam rá szenvtelenül – először inkább felvilágosíthatnál kivel is állok szemben.
- Hát ilyet se hallok gyakran – rázta meg a fejét meglepetten – Gerard Butler vagyok.
- Óh, hát te voltál az a szőrös, ordítozós, bőrgatyás csávó…tudtam, hogy láttalak már valahol – incselkedtem vele komoly arccal.
- Kockahas.
- Mi?
- A kockahasamat kihagytad, nyugodtan megtapizhatsz!
- Én inkább kihagynám, de azért köszi.
- Na, tudom, hogy akarod! Gyerünk,rajta! – kezdte el felhúzni kék ingét.
- Jaj ne! – nevettem fel.
- Nézd meg, milyen szép,ha akarsz amőbázhatsz is rajta… - nevette el magát végül Ő is – Jó,abbahagytam.
Az este további része felhőtlenül telt el, nagyon jól éreztem magam Gerryvel, sikerült elérnie, hogy egy kis időre magam mögött hagyhassam a problémáimat Robbal, sőt magát Robot is kiverte a fejemből.
Egyfolytában flörtölt velem, elmondhatatlanul jól esett, hogy egy ilyen fickó pont nálam próbálkozik, amikor bárkit megkaphatna, és én sem voltam rest flörtölni vele.
Az ártatlan flörtölés hírtelen érzéki csókolózásba fulladt, közben milliószor felvillant előttem Rob szenvedő arca, de mindannyiszor az elmémbe férkőzött egy másik, sokkal szívszorítóbb kép, ahogy Ő szorosan magához húzza Kristent, majd heves csókban forrnak össze.
E kép láttán én is hevesebben csókoltam Gerryt, mohón faltam ajkait, rövid hajába túrva egyre közelebb húztam magamhoz, Őt sem kellett félteni, kezei bátran bebarangolták a testemet, nem törődve a körülöttünk még mindig hangos külvilággal.
Hirtelen szakította meg érzéki csókunkat, a fülembe suttogva próbált felcsábítani a lakására, meredten néztem magam elé, azt kívántam Rob bárcsak itt teremne és kitépne a karjaiból, hogy aztán örjőngve hazacipeljen és közölje velem, hogy én csak az övé vagyok, senki másé, hogy számítok neki és hogy Ő sem akar senki mást, hogy minden csak egy buta félreértés volt.
De hiába vártam, nem lépett közbe, csak a mély csend állt be közénk. Emiatt a nemtörődömsége miatt mérhetetlen düh járt át, meg akartam mutatni, hogy másnak is kellek, hogy ha nincs mellettem akkor is vagyok valaki.
Elmosolyodva mondtam igent, hagytam, hogy ez a jóképű,szenvtelen pasi tovább csábítgasson. Kifelé menet intettem Whitneynek és Laurennek, akik megrökönyödve, kikerekedett szemekkel bámulták kettősünket.
Sejtettem, mit gondolhatnak most rólam, nekem is megvolt a véleményem, de nem tudtam megájt parancsolni magamnak. Egy időben undorodtam és bíztattam magam, utáltam magam, mert ilyen könnyen hagytam magam és mert amellett, hogy szeretem Robot éppen megcsalni készültem, és itt lépett be a másik énem,aki egyfolytában azt hangoztatta, hogy Ő már az elején megcsalt, valószínűleg most is együtt vannak…
Mire feleszméltem Gerry éppen a taxisunkat fizette ki, aki sokat sejtető pillantással mért végig, mintha Ő is tudna mindenről.
Megráztam a fejem, és kikászálódtam Gerry után, hogy utána szorosan oldalához húzva a lakása felé vegyük az irányt…
Alex:
Lauren:
Whitney:
Les Deux:
.jpg)
Ááááájááájájájáááájjj, most erre mit mondjak? XDXD
VálaszTörlésKirály vagy bébi!!!!! Szerintem egy az egyben eltaláltad Gerry-t!
Egy élmény volt olvasni, de komolyan! Még akkor is, ha... de hát úgyis tudod mire gondolok, te lelketlen ribanc! XDXDXD <333333
Egy a bibi: muszáj leszel sietni a folytatással, mert a világból is kiszekállak, ha nem! XDXD
P.S.: azért a gerrys cekcet nem muszáj részletezni, azt már nem viselném el! XDXDXD
OMG!! Gerard Butler!!! :sikít: :sikít: :kegyetlenülvigyorog:
VálaszTörlésImádom ezt a pasit!
Nagyon jó lett a fejezet, imádtam minden sorát! Ancsi
Szia!
VálaszTörlésHa szabad ezt mondanom, akkor eddig ez volt a kedvenc részem. Nagyon tetszett, mert úgy éreztem ebbe mindent beleadtál. Gerard Butler, a férfi. De szívem Rob felé húzz, s sajnálom szegényt. Vagy nem kellene? Huh, kíváncsian várom a folytatást. Puszi
Szia csajszi!
VálaszTörlésHuh, hát hol is kezdjem! Először is nagyon tetszett. Sajnálom szegény Alexet! Így átvágni! Vagy mégsem? Lehet, hogy csak Kris akarja ezt elhitetni vele?
Ez a Gerry gyerek meg! Uhhh! Nem hittem, hogy Alex belemegy ilyen 1éjszakás kalandba! Bár lehet, hogy meggondolja magát? Mindenesetre ha mégsem, annyira nem kell belefolynod a részletekbe! :-)
Nálam még mindig Robci a nyerő és remélem kiderül, hogy ez az egész csak egy félreértés!
Siess kövivel, mert megöl a kíváncsiság!!!
Puszi
Ááááá!Gerry Butler.Imádom.Annyira tuti pasi.
VálaszTörlésNagyon jó rész volt.
Kristen....arrrgh,nem bírom!
De rem h nem kavar be!
És azt is rem h Alex és Gerry között nem lesz semmi.
Rob...rem h jelentkezik szegény Alex-nél.
Sajnálom a csajszit.
Várom a folytit.Szia
Gerard Butler tényleg egy fantasztikus pasi,de talán mégsem kellene rögtön ágyba bújni vele egy esti buli után. Remélem Alex sem tesz semmi olyat, amit később megbánhat. Főleg nem Kristen rosszindulatú ármánykodása miatt, hiszen lehet, hogy éppen ez volt a célja.
VálaszTörlésMindenesetre nagyon jó lett ez a fejezet és kíváncsian várom a folytatást.
Szia Zsuzsi
Szia Drágám!! :)
VálaszTörlésIgaz már mondtam, de azért itt is :)
nagyon nagyon jó lett!! :) Grat csajszim, és nem tudom hogy képzeled a folytatást, de nem izgulok, megoldod!! :))
Butler bácsi: érdekes hogy mindig feltűnik XDXDXDXDXD igaza van bori the One and Onlynak: hatalmas figura :))
Csak így tovább babám, és nagyon kíváncsi vagyok az este további részére! :)Remélem nem fogok sírniXDXD
Pussz: Ancsad :)